Még harminc év sem telt el azóta, hogy lebontottuk a műszaki határzárat az ország nyugati határán és ezzel új utakat nyitottunk, Európában. (Hogy most a déli határon a műszaki határzár felépítésével milyen új utakat zárunk el, az mai tárgyunk szempontjából lényegtelen.) A határok lebontása oly természetessé vált a számunkra, hogy már nem is gondolunk arra, hogy az az előtti világban nem is gondolhattak olyan szolgáltatásokra, amelyek mára teljesen elfogadottakká váltak. Az európai tömegturizmus egyik virágzó ága a folyami hajó-turizmus. Budapest is megtapasztalhatta, hogy megszaporodtak (és hogy hogy megnőttek) a turista-hajók a budai Vár alatt. Az elmúlt tíz évben az e hajókat üzemeltető társaságok megduplázták a forgalmukat, megtöbbszörözték a bevételeiket. Eme dinamikus növekedési hullámnak még a 2008-as pénzügyi válság sem állított gátat, e röpke, fejfájást és enyhe depressziót okozó időszakban is épültek az új, és a korábbiaknál is nagyobb, kényelmesebb hajók, bővültek az útvonal-kínálatok. A hajók svájci, német, francia zászlók alatt hajóznak és a Budapestig tartó útjuk elég gyakran itt kezdődik, Strasbourgban. Itt szállnak ki- és be az utasok, itt váltják a személyzetet, itt rakodják be az úszó szállodák működtetéséhez szükséges cuccokat. A kikötőhelyükként kijelölt strasbourgi csatorna-szakasz sokszor megtelik, ilyenkor néhány hajó a szomszédban, Kehl előtt vesztegel a Rajnán, ahol csak pontonok vannak, szolgáltatások egy kisváros kínálatával. Az utasokat sokszor ide kell hozni a strasbourgi gyülekezőhelyekről, vagy innen viszik őket oda várost nézni, így aztán a Franciaország és Németország között a Rajnán átívelő Európa-híd mindig sűrű forgalmát az ezekhez a hajókhoz igyekvő buszok is tarkítják. A Viking hajótársaság fehér buszainak oldalán szép képek vannak: a kínai agyag-hadsereg katonáinak kinagyított portréi, a magyar Parlament képe. A buszok magyar és cseh rendszám alatt futnak, cseh busz oldalán magyar Parlamenttel, egy darabka európai realitás. A buszok a német oldalon a rendőrség előtti parkolóban várakoznak, oda érkezik be az ember, ha átgyalogol a hídon, így, ha átérek valami vásárlás vagy a Down Town Caféban való blogolás céljából, akkor én is gyakran hallgathatom a magyar sofőrök trécselését. Nem egyszer láthatom, hogy az idegenvezető ide kíséri a turista-csoportot, névtábláján valami magyar név van biztosan, Katalin, Rózsa, Mária, beszállnak, a magyar sofőr indít, a magyar busz meglódul a nemzetközi társasággal a fedélzetén és a magyar Parlament átimbolyog az Európa-hídon Strasbourgba átmenet. Azt is megtudtuk már, hogy sok hajónak személyzete is magyar, a múltkori, német folyószakaszon megtörtént, szomorú hajó-baleset áldozatai is magyarok voltak. Ezeken az úszó szállodákon szükség van hajózó-személyzetre, sok hajónak a hajóvezetője, sok hajón a konyhán is magyarok dolgoznak, a muzsikosokról most ne is beszéljünk. A hajók elindulnak innen, a magyarokkal a fedélzetükön, áthajóznak a Rajna-Majna-Duna csatornán, megállnak majd Bambergben, Passauban, Regensburgban, talán Linz alatt, talán a melki kolostornál, aztán Bécs, Bratislava, Budapest és el is telt egy hét. Az utasok jobbára nyugdíjasok, köztük - előttem titokban maradt ok miatt - sok amerikai, sok japán. Mennek ezek a hajók és az amerikai és japán útitársak egészen biztos, hogy nem Pearl Harbour-ről beszélgetnek egymással, inkább a lassan elvonuló, festői partokról. Mennek ezek a hajók és a fedélzeten álló utasok nézik, hogy vonul el mellettük két oldalról ez az európai táj, históriai tájakon járnak, bizony errefelé formálódott ki a közös európai történelem, sok utalás, ősi városok a megállóhelyek. Bamberg katedrálisában ott van a fiatal István királyunk (akkor persze még csak hercegnek titulálták) lovasszobra, lovas szobor egy templomban, ahogyan bambergi Gizellát meglátogatta, mert belovagolt a templomba, mondja majd az idegenvezető az amerikai turistáknak, akik emelik is a tabletjeiket, hogy képeket készítsenek erről a barbár mozzanatról. Ezek a hajók összekötik Európa nagy folyóit azzal, ahogyan tolják maguk előtt a hullámaikat. A masszázs-szobában a függöny fellebben, a magyar masszőr keze alatt amerikai turista-hölgy nyög kéjesen, a Rajna-völgyben szőlő fut fel a dombokra, a hajó bárjában elszászi rizling, Mosel-völgyi Chardonnay, tokaji aszú, Bordeaux és Bourgogne borai és persze Bourbon-whiskey-k az amerikaiaknak. A pálinka-kóstolás majd a budapesti megérkezésre marad, amikor az amerikai nyugdíjasok a Szimpla-kertbe mennek. Van tehát egy vízi-út Európában, amely Strasbourgból Budapestre vezet úgy, hogy öt ország is érint. Nekünk itt már fel sem tűnik az, hogy ezek a nagy folyami utasszállító hajók, ezek az úszó szállodák és a hozzájuk kapcsolódó, mondom még egyszer, hogy folyamatosan bővülő kínálatú folyami turista-utak azért virágzanak, mert egy olyan Európában élünk, ahol megkönnyebbedett a határokon való átkelés és ezzel a folyók visszakapták rangjukat.