Les Sables d'Olonne egy kis kikötőváros a francia Vendée megyében, a rossz hírű Vizcayai-öböl (franciául a Golfe de Gascogne) partján. Vitorlázóknak e helynév az, ami a motorsport szerelmeseinek Monza, a hegymászóknak az Eiger északi fala vagy a K2, ami a hullámlovasoknak Malibou. A Port Olona az a vitorláskikötő, ahonnan majd 2016. november 6-án elindul a legendás verseny, a Vendée Globe. Fel-felpillantok a laptop képernyőjéről, mellettem egy pompás könyv hever az asztalon, egy Bande Desinée (BD), egy képregény, egyike ezeknek a nagyszerű francia képes alkotásoknak, amelyeket olyan nagy élvezettel tanulmányoz ember errefelé. A képregény egy nagyon érett, kiforrott műfaj, népszerűsége francia nyelvterületen töretlen, nimbuszát nem rombolta le az internet vagy mozgókép, egy-egy kötet művészi megformálása magas-kultúra régióiba emelkedik. Ez a kötet is, amelyre rá-rápillantok most. Alexandre Chenet és Renaud Garreta friss alkotása, „Történetek a Vendée Globe-ról” (Histoires du Vendée Globe), igazán fantasztikus. Persze minden művészet a kimeríthetetlen valóságból meríti tárgyát, itt maga a tárgy önmagában is fantasztikus.
A Vendée Globe egy földkörüli vitorlásverseny, roppant egyszerűnek tűnő szabályokkal. A hajósok egyedül vannak hajójuk fedélzetén és külső segítséget nem vehetnek igénybe, így kikötniük sem szabad. Egyedül kell megtenniük egy roppant utat a Föld körül, az indulási kikötőből vissza a kikötőbe, át a Világ-óceánon, Nyugat-Kelet irányba, vagyis az Atlanti-óceánról a Jóreménység-fokának, Afrika déli csücskének megkerülésével az Indiai-óceánra, majd a Csendes-óceánon át, Ausztrália legdélibb pontjának megkerülésével és a Horn-fok érintésével vissza az Atlanti-óceánra. 28.000 tengeri mérföld (egy tengeri mérföld az 1852 m) … és a leggyorsabb győz. 1989. óta rendezik meg a versenyt, négy évenként, 1992-ben Fa Nándor az 5. helyen végzett, odahaza egy kicsit elfelejtett teljesítménnyel, másutt ezért egy kicsit nagyobb ünneplés kijárt volna … Amióta a Vendée Globe-t megrendezik, a résztvevők majd 50%-a adta fel a versenyt, az még soha sem fordult elő, hogy minden, a versenyen elindult hajó visszaérkezett volna a kikötőbe. Ezen a hosszú úton bármi megtörténhet, a tenger, pardon, az óceán nem tréfál, „ha valakit meg akarsz tanítani imádkozni, küldd a tengerre” - mondja egy régi tengerész-mondás, úgy látszik, hogy a hajósok fohásza, még a legjobbaké sem találhat mindig meghallgatásra. A Vendée Globe egy embert próbáló verseny – süthetnénk el egy közhelyet, a „vitorlázók Mount Everest-je”, ahogyan a verseny beharangozója állítja, erőltetetten, mert valami olyasmit akar elmagyarázni a laikusoknak, amit csak ilyen metaforákba tudunk begyömöszölni akkor, ha meg , akarnánk értetni valamit, ami évszázadok óta foglalkoztatja az emberi képzeletet. Amikor annak idején Edmund Hillaryt megkérdezték arról, hogy miért is mászta meg a Mount Everestet, az első mászóként (Tenzing sherpával együtt), akkor egy kis hallgatás után csak annyit tudott mondani, „mert ott van”. Mit is mondanak ezek a hajósok most, a nagy verseny előtt, hogy miért is szállnak vízre, miért is vállalják a tengeren mindig kiszámíthatatlan kockázatokat, az elemekkel való szüntelen viaskodás fáradalmait? Talán csak annyit mondhatnának, hogy „hívja őket a tenger, mert a tenger ott van és minden partra futó hullámában ott van az a hívás, amely felkínálja a Kaland ígéretét.” Benne van persze ebben a legendás Felfedezők kíváncsisága is persze egy kicsit, aki hosszú tengeri utakra vállalkozik, egy kicsit Kolumbusznak, Diaznak, Magellánnak, Jacques Cartiernek, James Cooknak a bőrébe is belebújik, a professzionalista versenyt-vitorlázók elődeinek hosszú névsora persze ki tudja, hogy kivel kezdődik, talán Joshua Slocummal, Francis Chichesterrel, Knox-Johnsonnal, Eric Tabarly-val, Vito Dumas-al, Ellen Macarthurral?
A gőzgép forradalma anno kiszorította a vitorláshajókat a kereskedelemből és az utasszállításból, de a vitorlásokat nem tüntette el a tengerekről, mert az ember ragaszkodása a vitorlákhoz megtörhetetlen. Minden nagy tengerészet megtartotta vitorlás iskolahajóit, ahol a jövendő tengerész-tisztjei felkészülnek a feladataikra (a hadi- és a kereskedelmi tengerészet tisztjei egyaránt), a német Gorch Fock vagy az orosz Kruzenshtern, a spanyol Esmeralda vagy az argentin Libertad … A tenger megismerésének és a tenger iránti tisztelet fenntartásának a vitorlás a legjobb eszköze, mert a vitorláson van az ember a legközelebb a tenger összetett természetéhez. A hobbi-vitorlások tábora évről-évről nő, a vasárnapi hajósok tömegei népesítik be a Karib-tengert, az Adriai-tenger partjait, új marinák és új túrahajók épülnek világszerte, a túrahajók bérbeadása virágzó iparággá vált. A teljesítmény-, vagy verseny-vitorlázás világában forradalmian új hajókon hajósok új nemzedékei versenyeznek a kíméletlen egyhangúsággal ketyegő versenyórákkal és korábban elképzelhetetlen rekordokat állítanak fel a hosszú távú versenyeken. A technikai fejlődés az elmúlt húsz év alatt a verseny-hajózásban tulajdonképpen egy új technikai-technológiai forradalmat eredményezett. A hajó üvegszálakkal megerősített műanyag hajótestéből különleges fémekből öntött és egyre nagyobb felületű vitorlákat hordani képes árbocok merednek az ég felé, műholdas navigációs eszközök percre pontos időjárási adatokat továbbítanak a hajósnak, akinek a Föld bármely pontjáról van lehetősége jelenidejű hang- és képi összeköttetést teremtenie a tanácsadókkal, a tervezői és technikai stábbal és a sajtóval, no és persze az otthon maradottakkal, a családdal is.
A krónikások szerint valamikor a XVII. században, Angliában rendezték meg az első vitorlásversenyt, onnan ered, hogy hajósok versenyezni, egymást legyőzni szállnak a tengerre. A XIX. század vége hozta el az America Kupát, ezt az ős-versenyt, amelyre először építettek olyan egyedi tervezésű hajókat, amelynek a küldetése a lehető legnagyobb sebesség elérése volt. Versenyeknek, regattáknak ma se szeri, se száma. Ebben a kategóriában, amelyet a Vendée Globe kapcsán szemlélünk, a nagy versenyek például a Transat Jacques-Vabre (Franciaország-Brazília, trans-atlanti óceáni verseny, két hajóssal hajónként), a Transat (szólóvitorlázók, Angliából Észak-Amerikába), Barcelona World Race (világkörüli verseny, két hajóssal, a kikötés megengedett), New York-Vendée (szóló), Route de Rhum (Franciaország-Guadeloupe, szóló), Boc Challange (szóló, világkörüli verseny, a kikötés megengedett). A Vendée Globe idei indulóinak mindegyike már teljesítette e versenyek egy részét, vagy legalább egyszer részt vett valamelyiken.
A visszaszámlálás megkezdődött. Jövő vasárnap 13.02-kor eldördül a rajtpisztoly Les Sables d'Olonne-ban. A hajók most még ott remegnek kikötő-köteleik végén, a mólónál, mint paripák a futam előtt. Folyik a hajók technikai vizsgálata, a versenybíróság ellenőrzi a szigorú biztonsági előírások szerinti eszközök meglétét, a technikai stáb tagjai újra- és újra végigvizsgálják az érzékeny elektronikát. A sajtó munkások a versenyzőket faggatják, a mólón kíváncsiskodó tömeg hömpölyög, kölykök a sztárok autogramjait gyűjtik. A vásárinak tetsző forgatag mögött azonban ott van az óceán. A horizont mögött ott leselkednek a szelek, az áramlatok, a nagy, rézsút felcsapódó hullámok. Ott leselkedik Minden Hajósok Magánya, amikor az ember mégis csak egyedül van: egy parányi pont a végtelennek tetsző nagy kékségen. A Vendée Globe idei indulóinak sorában ott van Fa Nándor, 63 évesen és saját tervezésű és építésű hajója, a Spirit of Hungary. Már csak ezért is megéri, hogy időnként majd egy-egy pillantást vessünk erre a különös, de mélyen emberi kihívásokkal teli világra.
