Demokrácia-selejtezőben. A "budapesti olimpiához"
2017. február 23. írta: wootsch

Demokrácia-selejtezőben. A "budapesti olimpiához"

Ha demagógiák vívnak a páston: csak a Józan Ész veszíthet, pontozással. „Magyarországon demokrácia van” - szögezi majd le a Magyar Kormány. „Magyarországon nincsen Demokrácia” - kiáltják majd a Kormány ellenzékei és bírálói. Barátaim, okuljunk tehát e mai példán, mert ilyen ez, mint minden bonyolult egyszeregy, ha a politikusoknak kell kiszámolniuk a végeredményt az ujjuk hegyén. „Orbánék eldöntötték: Magyarország visszalép az olimpiai pályázattól” - így kiált most, ma este az index.hu. 2017. február 22.-e van most. A pályázat pedig a 2024-es Nyári Olimpiai Játékok megrendezésével kapcsolatos. „Budapesti Olimpia”, ízlelgettük ezt a szó-összetételt, bizony nem esett rosszul, tét nélkül semmiképpen sem. Budapesten ebben az idő-pillanatban még egyetlen egy, mondom még egyszer egyetlen egy olimpiai versenyszám megrendezésére alkalmas sportlétesítmény sincsen. Na jó, van egy Sportcsarnok, a Kavics, lehet, de jelentősebb beavatkozás általi alkalmassá tétel nélkül ez sem; na jó, lesz majd mindjárt egy Uszoda. Lesz majd egy új Nagy-stadion. Van néhány újjáépített focipálya, na jó. Női és férfi labdarúgás. Női és férfi kézilabda. Női és férfi kosárlabda. Női és férfi röplabda. Ezek az olimpián a leghosszabb ideig tartó versenyszámok, csoportmeccsek, középdöntők, és így tovább, párhuzamosan sok meccs, budapesti olimpia Debrecentől Csömörön át Sopronig? A sportok királynője, az Atlétika, vajon hol, hogyan, most? Villámtávokkal, a hosszútáv-futókkal, gyaloglókkal, nehézatlétákkal: kalapácsvetőkkel, súlylökőkkel, tízpróbázókkal. Az olimpia az nem városmarketing. Az olimpia a sport – és a létrehozók szándéka szerint – a Béke ünnepe. Középpontjában a másokkal szigorú szabályok szerint, de békésen versengő Sportoló áll, mert Róla szól az Olimpia. A városmarketing „csak” egy járulékos elem. A prioritások sorrendje nem megfordítható. Az olimpia lebonyolításához szükséges beruházások elsődlegesen sport-beruházások, másodsorban a sportlétesítményekhez elvezető utakkal és a sportolók elszállásolásával kapcsolatos logisztikai beruházások. Az olimpiai megrendezésének nem a Város turistáknak való eladását, hanem a sportolók versengése megfelelő körülményeinek kiszolgálását kell szolgálnia. A Sportoló számára most, 2017-ben Budapesten szinte alig találnánk alkalmas helyet arra, hogy olimpiai szinten, a sportága csúcs-versenyén versenyezzen másokkal. Az íjászattól a gyeplabdáig, a boksztól a cselgáncsig, a vitorlázástól az evezésig, a tenisztől az országúti kerékpározásig, a triatlontól a vívás olimpiai döntőjéig. Az az érv, hogy „e beruházásokat amúgy is meg kell csinálni”, csakis akkor lenne érvényes, ha Magyarország az íjászattól a céllövészetig, a középtávfutástól a gyeplabdáig minden sportágban teljesíteni kívánna a következő évtizedek világversenyein. Jól tudjuk, hogy ez nem így van. A magyar sport szerkezete már régóta nem plurális és nem nyitott. Tíznél kevesebb sportágban van gavalléros támogatás, a többiben pedig csak lelkesedésből és tehetségből fenntartott tevékenységek. Bárki mondhatja erre, hogy 7 év alatt a sport-beruházásokat meg lehet építeni. Igaz. Egy magabízó országban, egy magában bizakodó városban, egy konszenzusban és egy olyan helyzetben, amikor tudjuk, hogy az egyébként tényleg elkerülhetetlen beruházásokra amúgy is van, lesz mindig pénz és megvalósításukra akarat (a nemzetközi repülőtér tömegközlekedéssel való összekötése a várossal, maga a budapesti tömegközlekedés, szociális bérlakások /olimpiai falu pld/, stb). Kiderült, hogy ez a konszenzus hiányzik innen. Valami oka lehet annak, hogy sohasem jött létre. „Demokrácia van” – mondja majd a Kormány, „ezért vontuk vissza a pályázatot”. „Demokrácia van”, mondja a Momentum (és hozzáteszi majd, hogy a „Kormány megfutamodott”) - de miféle demokrácia ez a post-festam huzakodás itten? Kikerestem az interneten és ide írom most, hogy 2015. november 30-án (!) így szóltak a tudósítások: „Hamburg visszavonja a 2024-es olimpia megrendezésére benyújtott pályázatát”. Emlékeztetőül: Németországban ezt megelőzően volt egy kis háziverseny is, Berlin és Hamburg között, hogy ki is nyújt be pályázatot az olimpiai megrendezésére és Hamburg nyert. Egy évvel ezt követően döntöttek úgy a hamburgi polgárok a helyi népszavazáson, hogy inkább mégsem. (Ebbe az Elbfilharmonia fantasztikus épületével kapcsolatos anomáliák is belejátszottak akkor nyilván, de az Európa ez eminens és kivételes koncerttermét ez év február 11-én megnyitották.) Itt és most a 2017. év februárját írjuk. Ha lett volna népszavazás 2015-ben? Mi lett volna, ha …? 2015-ben és 2017 között történhetett valami, ha rájövünk, hogy mi is, hogyan is, akkor közelebb juthatunk a magyar demokrácia jelen viszonyainak jobb megértéséhez. Szükségünk lenne erre, mert fel kell nőnünk a demokráciánkhoz. Demokráciánk nélkülünk nem lehet nagykorú. Úgy, ahogyan az Olimpia jelmondatában visszhangzik: 'Citius, altius, fortius'.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr9512283967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása