Megtanultuk egy életre: a 22-es csapdája ott van a cselekedetekben és folyton belebotolhatunk ott is, ahol nem is várnánk. Idézzük csak ide még egyszer az eredetit, hogy gyakoroljuk. Így szól: „Csak egy csapda volt és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz tanúbizonyságot. Orr őrült, tehát le kell szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült és nem kell mennie; de, ha nem akar menni, akkor egészséges és mennie kell.” (Joseph Heller: A 22-es csapdája, Európa Kiadó, 1977, 63. old.) Mi lett volna, ha Heller József megírta volna ezt magyarul? Valahogyan így hangzana: Ha Soros György elkövette mindazokat a bűnöket, amellyel a magyar kormány feje, a kormány tagjai, a Fidesz potentátjai, a kormány miniszterei, államtitkárai, a Fidesz országgyűlési képviselői az elmúlt hónapokban nagy nyilvánosság előtt megrágalmazták, akkor bíróság előtt a helye. Bíróság elé azt lehet állítani, akit megalapozottan vádolhatnak a cselekedet elkövetésével. Ehhez ügyészi ellenőrzés mellett nyomozni kell, meggyőző bizonyítékokat kell összegyűjteni, vádemelési javaslatot kell ezek alapján gyártani, majd a bizonyítékokkal együtt a bírósághoz lehet fordulni. Egy bírósági eljárásban mindenkit megillet a tisztességes eljáráshoz való jog, a megvádolt is előterjesztheti bizonyítékait, tanúkat vonultathat fel, megilleti őt a védelem joga. Ameddig nem jelentik fel, bírósági eljárás sem lehet az ügyből, hiszen Magyarország jogállam – ahogyan azt a magyar kormány feje, és azon a miniszterei, államtitkárai, a Fidesz azon országgyűlési képviselői már többször kijelentették. Az csak a véletlen műve, hogy ők azok, akik nagy nyilvánosság előtt többször is bűnelkövetéssel vádolták meg Soros Györgyöt és – úgymond – a „sorosista szervezeteket”. Ha Magyarország jogállam, akkor Soros György addig nem tekinthető bűnösnek, amíg bűnösségét a magyar bíróság jogerősen meg nem állapította. Ha Magyarország nem jogállam, akkor bárki, bárkivel bármikor megteheti, hogy jogalap nélkül megrágalmazza őt a nagy nyilvánosság előtt, feltéve és megengedve azt, hogy ehhez a média szívélyes partner. Viszont, ha Magyarország mégis jogállam lenne, akkor ennek – a hatályos magyar jogszabályok szerint – büntetőjogi következményei vannak, csak arra lenne szükség, hogy Soros György a megfelelő jogi eljárások alapján feljelentést tegyen és büntetőjogi eljárást kezdeményezzen. Ha Soros György feljelentést tenne nagy nyilvánosság előtt elkövetett megalapozatlan vádaskodásért, akkor azt a megfelelő hatóságoknak ki kellene vizsgálniuk és a bírósághoz kellene fordulniuk. Efféle perekre példa is van Magyarországon, nem is egy, úgy-e Juhász úr, Vona úr? Ha Magyarország jogállam, akkor ezt az eljárást éppen úgy le kellene folytatnia a magyar hatóságoknak, mint azt az eljárást, amelyet valaki vagy valakik Soros György „bűneinek” megállapítása érdekében kezdeményeznének. Mivel a magyar kormány nem demofób (© Fidesz) Soros György bűnösségéről megkérdezte a „magyar népet” (Választásra jogosultukat? Kiválasztottakat? - ki tudja azt) és a megkérdezettek közül 2.3 millió visszaküldött kérdőívből december 7-ig másfél millió feldolgozott kérdőív 99%-ában a választópolgárok egyetértettek a kormány álláspontjával (lsd: https://24.hu/belfold/2017/12/10/nemzeti-konzultacio-ismertettek-az-eredmenyeket). Vagyis a válaszadók szerint Soros bűnös. (Hogy kik, hogyan, mikor dolgozták fel a kérdőíveket - erről sajnos nem szólnak a hírek). Ma Magyarországon 7.986.767 választópolgár van (a 2016-os népszavazás hivatalos adatai alapján). Ha tehát igaznak fogadjuk el a magyar kormány fejének december 14-én ismertté vált azon állítását, hogy „2,3 millióan mondtak nem-et a Soros tervre és ez az én hamuba sült pogácsám, amelyet most Brüsszelbe viszek”, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a „nemzeti konzultáció” kérdőíveit a december 7-ei bejelentést követő 5 munkanap alatt már teljességgel feldolgozták, és ez a szám a válaszadók 100%-a. 2,3 millió ember az a választásra jogosultaknak kevesebb, mint 30%, azaz harminc (!). Ha valaki e számok ismeretében teljes határozottsággal azt jelenti ki nagy nyilvánosság előtt, hogy a „magyar emberek elutasítják a Soros-tervet (?)”, akkor 70% magyar ember véleményét hagyja figyelmen kívül 30% kedvéért. Ha a magyar választópolgárok 30%-a úgy látja, hogy Soros György bűnös, de viszont 70%-a egyáltalán nem nyilatkozott e kérdésben (annak ellenére, hogy állítólag őket is megkérdezték!), akkor teljes bizonyossággal egészen biztosan nem állítható, hogy a „magyar emberek” elutasították volna a Soros-tervet. Pontosabban csak annyi lenne mondható, hogy a „megkérdezettek kb 30%-a ért egyet a kormánnyal Soros-ügyben”. Amit meg a kormány ebben az ügyben eddig mondott, az bizonyítékok nélküli rágalmazások sorozata volt. Ha Magyarországnak „nemzeti kormánya” van – mint azt a kormány feje, miniszterei, stb. stb. már többször elmondták nekünk, akkor a többség hallgatásával is kellene foglalkoznia, mert a nemzet az semmiképpen csak 30%. Ha a nemzet fogalmába csak azok férnek bele, akik kaptak és vissza is küldtek egy állításokat tartalmazó, de kérdőívnek csúfolt irományt, akkor a nemzet kormányunk által használt fogalmával van valami probléma. Vagy minden választópolgár része a magyar nemzetnek, vagy csak azok a választópolgárok részei, akik a kérdőívet visszaküldték. Ha csak 30% támogatja a kormány politikáját, akkor a kormány kisebbségi véleményt képvisel és nem állíthatja azt, hogy a többség nevében cselekszik. Ha kormány a 30%-os vélemény ismeretében azt állítja, hogy az általa kiküldött állításokkal való azonosulásban „a magyar emberek véleménye” fogalmazódik meg, akkor meg kellene kérdeznie az itt nem nyilatkozó 70%-ot is arról, hogy vajon nekik is ez a véleményük. Ehhez azonban olyan jó kérdéseket kellene feltennie, amire válaszolni is lehet. Amennyiben esetleg jó kérdésekre kellene válaszolnia a „magyar embereknek”, akkor viszont lehet, hogy nem lenne ilyen jól propagálható eredményekre hivatkozni. Mert csak egy csapda van, a 22-es csapdája. „Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett. - Ez ám a csapda, ez a 22-es – jegyezte meg. - A legtökéletesebb, ami valaha is létezett – hagyta rá Deneeka Doki.” Mi is csak ámulunk, bámulunk! Ez ám a rendszer – füttyentünk elismerően!? Néhány nappal ezelőtt a magyar kormány benyújtott egy „Stop Soros”-nak nevezett törvényjavaslatot. Annak a szövegével akár folytathatná Heller József, a 22-es csapdája szakírója a felsorolásokat: ha egy civil szervezet „külföldi (nem definiált) támogatást” kap például menekült státusszal rendelkező emberek társadalmi integrációjának támogatására, akkor azt be kell jelentenie a megfelelő hatóságnak. Ha bejelenti, a kapott támogatás 25%-át illetékként be kell fizetnie az Államkincstárba. Ha bejelenti, akkor is bűnös és megbélyegzett, és a megfelelő hatóságok fellépnek ellene. Ha nem jelenti be, nem lesz módja finanszírozni azon tevékenységeket, amelyeket a magyar állam egyébként nem finanszíroz. Ha bejelenti, nem tudja ellátni vállalt feladatait. Ha nem jelenti be, akkor lesújt rá a magyar kormány haragja és megvetése.” Yossariánunk megint füttyenthet egyet elismerően: „ez ám a rendszer”!