Utcáról a múzeumba és viszont. '68 halvány visszfényei 2018. tavaszán
2018. április 21. írta: wootsch

Utcáról a múzeumba és viszont. '68 halvány visszfényei 2018. tavaszán

Tegnapelőtt úgy döntöttek a diákok, hogy felszabadítják az egyetemi blokádot. Hosszú, heves vita volt állítólag, mások mondták, én nem voltam ott. Mi itt, a Campus eldugott sarkában egy kicsit kívülálló részesei vagyunk ennek az egésznek. Ennek a közösségünk multikulturális jellege is oka lehet, de az is, hogy minket a többiek egy kicsit kívülállóként kezelnek. Bár a tapasztalat drága kincs és főleg a kínai, vietnami és orosz kollégáknak szép tanulságokkal járhat, a demokrácia-tanulás „learning-by-doing” még nem épült be a mi kurzusainkba. Demokrácia-elméleteket azonban tanulunk és arról is tanulunk, hogy hogyan ültette át a forradalmi elméleteket a gyakorlatba a francia társadalom. Voltaire, Montesquieu, Danton vagy Robespierre és a Köztársaság, no meg a Droit de l'Homme hazájában ez így is van rendjén. A két hete kezdődött akció-sorozat persze egyáltalán nem biztos, hogy véget ért. A népgyűlésen részt vett diák közül sokan nem értettek egyet a többségi szavazással meghozott döntéssel és tovább akarják folytatni a blokádosdit. Bázisdemokraták egymás között. Tegnapelőtt délután különös üzeneteket kaptunk az Intézet vezetésétől, amely szerint az elmaradt óráinkat megpróbálják pótolni másnap, de azt, hogy hol, hogy hogyan, még tudják pontosan. Figyeljük a intézeti honlapot, szólt a felhívás, majd onnan kiderül. Ha esetleg másnap reggel a megbeszéltek szerinti helyen nem tarthatunk órát, akkor keressük meg a szomszédos, kerületi szocio-kulturális központot, ott pedig a „Liberté” (!) termet, ott lesznek az óráink, megbeszélték a ház vezetésével. Mivel a mi esetünkben most az első helyen megjelölt épület a Bel, volt esélye annak, hogy a közösségi házban lesznek az óráink. A Bel köré épült ugyanis az elmúlt napokban a legjobban megszervezett blokád, szerintem barikád-szépségdíjas alkotás volt, tegnap estére ugyan elbontották, de a zúgolkodók kapacitásait elbontani egy demokráciában ugye nem lehet. A közösségi ház három perc gyalogút a Campustól, végül is csak egy kis séta az egész, szép és sétára csábító az idő. Ráadásul a ház a Citadella mellett van. A Citadella falai egy kellemes parkot kerítenek körül, az egykori vizesárok most egy tavacska, hattyúk lustálkodnak rajta, öreg fák hajolnak a víz fölé, illegetik-billegetik rügyező, lombosodó ágaikat a hattyúk fodrozta víztükrében. Ennyi maradt a nagy Sébastien de la Prestre de la Vauban marquis alkotásából. A park alkalmas a szünetek hasznos időeltöltésére. No, de ez mindegy is, most már másnap van, jelenthetem, hogy nem volt szükségünk a közösségi ház Liberté termére, az óráinkat a Bel-ben tartottuk meg. Kicsit szokatlan volt ugyan reggel, hogy a Boulevard de la Victoire-on átmentemben kerülgetnem kellett a járda mellett sorakozó rendőrautókat és, hogy az épületbe csak a diákigazolvány felmutatása után engedtek be az egyetemi biztonsági szolgálat emberei. Diákigazolványt eddig még csak a vizsgákon kértek tőlünk az egyetemen. Mindegy. Palatálisokkal és nazálisokkal (óh, azok a külföldiek kiejtését mindig megzavaró francia nazálisok!) bíbelődtünk, hommage á Ferdinand de Saussure. A második óra közben megcsörrent tanárunk telefonja. Ez is szokatlan volt, a tanárok soha nem hagyják bekapcsolva készülékeiket, hiszen tőlünk is ezt kérik. Tanárunk megnézte és felmondta az üzenetet. Az intézet igazgatója kérdezte, hogy minden rendben van-e velünk? Kicsit furcsa volt, a termet a nyelvtudomány kissé tüskés levegője lengte be és a diákok figyelmes mocorgása, ahogyan éppen kitöltöttük a tesztünket. Csak az óra végén mondta el a tanárunk, hogy gyűlés van megint a Patio mellett, az anarchisták mocorognak az egyetem körül, valami készül, ha kimegyünk, nézzünk körül, amúgy pedig „bon vacance”, mert a jövő héten szabadok vagyunk, szünetünk lesz. Csak mi voltunk ma a Bel-ben, kongtak az üres folyosók, ahogyan kifelé igyekeztünk és én még azt is láttam, hogy az utolsó hallgató után már zárják az ajtót újra és mintha több biztonsági ember lett volna a bejárat előtt, mint a reggel. Nyári meleg nap volt, Strasbourgban tegnap délután kettőkor a hőmérséklet 28 fok volt. A rendőrök dologtalanul izzadtak a Boulevard-on. A Campus zöldjén itt is, ott is kis csoportokban ültek a fiatalok, beszélgettek, iszogattak, eszegettek, napoztak. A Patio hídja alatt vitatkozó diákok váltották meg a délutánt, tárgyalásaik eredményét nem vártam meg, hazajöttem. Ránéztem még az aktuális hírekre,

 

Már tudom, hogy országszerte tüntetések voltak, Párizsban állítólag ötven ezren voltak az utcán (a rendőrség szerint 12 ezren), a nagyvárosokban összesen néhány százezer ember. Gyorselemzések szerint a CGT, a harcos szakszervezet egyelőre nem tudta mobilizálni a többieket, néhány szakszervezet kivár. Az óvónők hezitálnak a csatlakozásról, a közalkalmazottak egyelőre bejárnak a dolgozni, a diákoknak még mindig nem sikerült a többséget maguk mellé állítani. A vasutasok bejelentették, hogy nem tárgyalnak tovább a szakminiszterrel, a miniszterelnökkel akarnak most beszélni. Elkerülhetetlen, hogy egyesek '68-ra asszociálnak. Akkor, a Nagy Megmozdulás idején 10 millió francia sztrájkolt. A diákok mostani tüntetésein is állandóan vissza-visszautalnak nagyapáik jelszavaira. Az is észrevehető azonban, hogy a diákok korántsem élvezik társaik teljes támogatását és a társadalom többsége sem áll melléjük. A tüntetések alapvetően az új felvételi rendszer bevezetése ellen irányulnak. Korábban a francia egyetemek nyitottak voltak mindenki számára (kivéve a „Grand école-okat”, ahová mindig is csak szigorú elővizsgák után lehetett bejutni), ennek következtében az egyetemek első évfolyamai túlzsúfoltak lettek, túlterhelt tanárokkal. Egyes egyetemeken a hallgatói létszámot lottó-sorsolásra hajazó eljárásokkal próbálták orvosolni, amit azért igazságosnak senki sem tartott. Erre a helyzetre akar válaszolni a kormány, és erre a válaszra reagálnak a diákok. Az utcán a szakszervezetek és a diákok kezet fogtak, együtt vonultak, de a vonulások így sem érték el a kritikus tömeget. A rendőrség éberen követi az eseményeket, gyorsan és határozottan reagál a rendbontásokra, ami nyilván nem növeli a népszerűségét. Az ősi társasjáték, ha a rendőrség határozottan teszi a dolgát, akkor agresszív, az agresszivitás pedig feldühíti a demonstrálókat. Az indulatok határozottabb formát öltenek, a rendőrség pedig még határozottabban lép fel. Az erőszak spirálja még nem kanyarodott el, bár a minap, a Sorbonne Rue Tolbiac-on található épületét kiürítő rendőrökre panaszkodtak a diákok. Részes szemlélő vagyok, csak annyit tudok megjegyezni, hogy van igazság a kormány reform-elképzeléseiben, a francia gazdaság reformokat igényel, a felsőoktatásban sem finanszírozható a jelenlegi helyzet sokáig. A tüntetők akarataiban is van igazság, hiszen generációkon át megszerzett jogaikat védik a szakszervezetek, az egyetem nyitottságának fenntartásával a társadalmi esélyek és a szolidaritás mellett állnak a diákok, amelyek éppen úgy történelmi értékei a társadalomnak, mint a Francia Alkotmány, amely Európa legerősebb politikai hatalmával ruházza fel az Elnököt.

 

Most már az is leszivárgott, hogy az Elnök a minapi interjújában többek között azt mondta, hogy „a diákoknak meg kell érteniük, hogy ha az év végi vizsgáikra fel akarnak készülni, jobb, ha a felkészüléssel foglalkoznak, mert csokoládé-vizsga nem lesz a Köztársaságban.” ('n'y aura pas éxamen en chocolat', / értsd: teljesítmény nélküli vizsga). Ez nyilván kellően dühíti a diákok tüntetés-szervezőit. Akik a blokád fenntartása és a demonstrációk folytatása mellett vannak, azoknak ez jó muníció lesz a következő hetekre. Bár blokádot fenntartani a szünet idején szintén nem tűnik ésszerűnek. No meg hallani azoknak a diákok a hangját, akik azt nyilatkozzák az országos sajtóban, hogy „mit féltek a vizsgáktól, dolgozzatok többet ...”

 

Emmanuel Macron a reformjai szükségességéről győzködi a népet. Bel- és külpolitikai dimenziókban egyszerre. Kedden Strasbourgban beszédet mondott az Európai Parlamentben, innen Épinal-ba ment, amely a Front National egyik erős bástyája, ott tartotta meg az első „állampolgári konzultációját”, amely a nyitánya egy országjáró konzultáció-sorozatnak. Ezeken a beszélgetésen a jövő évi európai parlamenti választásokra való felkészülés jegyében „egy demokratikusabb, egységesebb, szuverénebb Európa” fontosságáról beszélget a polgárok, szokásához híven tényleg nyitottan, az ellenvéleményeket meghallgató és azokra közvetlenül reagáló stílusban. Az Elnök kitartóan és fáradhatatlanul érvel, a vasutasok kitartóan sztrájkolnak, a diákok egy része további tüntetéseken és akciókon töri a fejét ezekben a nyarat idéző forró napokban, Franciaországban. Az utcán már plakáton hirdetik, hogy az „1968 Elszászban” kiállítás és rendezvénysorozat április 28-tól október 7-ig várja a látogatókat az Egyetemi Könyvtárban.

 

plakat_68.jpg

 

(Nyilván ez a plakát is ott lesz majd a kiállításon ...)

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr4013853286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása