Vannak mondatok, amik csúfot űznek a blogoló emberből. Megtaláljuk és örömmel leírjuk, ott van már előttünk a képernyőn és folytatnánk, de valahogyan nem megy annak a rejtélyes istennek sem megy és ott van a mondat, pont van a végén és csúfolkodik, várja a folytatást. Az én csúfolkodó mondatom így…
Mi találkozik mivel is a boncasztalon? Mi az, hogy szürreális? Mi is? Taxival jövök be a Liszt Ferenc Repülőtérről a városomba, ráadást anyanyelvem magyar. Jól értem ezért az utat szegélyező plakáterdőből kiszóló üzeneteket. Mert magyarul üzennek, nem angolul, nem oroszul, nem kínaiul, nem szuhaéli…