Budapest Átjáróház

2010.07.27. 16:58

Deák Ferencnek, a Haza Bölcsének nem volt lakása Budapesten. Szállodában lakott, mint Hunyady Sándor. Járom a budapesti utcákat és lakások ablakára nézek. A napfényben a környezetet visszatükröző, de a szobákat elrejtő felületek mögött zajló életet csak akkor láthatom, ha behívnak. Ha becsöngetek vagy bekopogtatok. Ehhez is persze kell, hogy meghívjanak. Az ott lakók. Akik Budapesten laknak azok gyűjtőnevükön „a” budapestiek. De kik azok a „budapestiek”? Kik azok a „budapesti polgárok”, ahogy őket a hirtelen hevülő és gyorsan lehűlő politikusok időnként szólítani szokták? Számolom az ujjaimon közeli ismerőseimet. Z. Egerben született, E. Gyöngyösön. K. Debrecenből érkezett ide és M. egy kis faluból, mert abai. Tíz közeli ismerősöm közül nyolc első generációs budapesti lakos. Én is az vagyok. Én a kincses Kolozsvárról cseperedtem ide, gyermekkoromban. Gyermekeink ezért második generációs budapestiek, természetesen. Itt leltünk családunkra valamennyien. De rokonokat látogatni néha „haza” megyünk. A budapesti utcákon budapesti hajlékokra látok. A budapesti házakban budapestiek laknak – vetjük oda könnyedén, természetesen. Valóban így van? Deák Ferenc Pesten élt, a Haza Bölcse tehát pesti volt. De soha sem volt lakása Pesten. Hunyady Sándor kolozsváriként élt megint csak itt, Pesten, de nem volt hajléka itt. Ő élete vége felé leginkább a Royal Szállóban lakott. Karinthy és a szabadkai születésű Kosztolányi budaiak voltak (és nem pestiek), mint Márai Sándor, aki kassai polgárként már emigránsként kiáltotta, hogy „Föld, föld!” – és ez a nagy kiáltás alapvetően Budáról szólt -, de a gyertyái mégis csak itt égtek csonkjukig. Radnóti budapesti volt, de Párizsban lelte meg azt, hogy megírhassa: „nekem szülőhazám” (…). De ez (is) régen volt.

Ki a budapesti ma? Az, aki Budapesten lakik. Ki lakik ma Budapesten? Akit ide köt a Sorsa. Ki az, aki londoni? Akit oda lökött vagy vonzott a Lehetőség. A „londoniság” lehetősége? Talán valami más. Egy térképet nézegetek mostanában és ez London etnikai térképe. Másutt ilyen térképeket országokról szoktak készíteni. Ez itt egy városi térkép a kerületek határaival és a tömegközlekedés ezeket átmetsző vonalaival. Ezen a térképen 186 (!) etnikai csoportot azonosítottak. London lakói tehát 186 különféle nyelven értekeznek egymással, környezetükkel, a tömegközlekedéssel. London tehát egy klasszikus multikulturális város, bonyolult kompozíció, minden negyedben, minden sarkon a kultúrák együttélésének meglepetései. London Anglia ősi fővárosa – az angol történelem. Ha a londoni utcákon sétálok, a bágyadt napsütésben tükröződő ablakok mögött londoni hajlékokra láthatok. Ezekben a hajlékokban húzza meg magát magyar és lengyel, pakisztáni és kínai, néhány angol szállásadó, indiai, nepáli, és szudáni menekült.

Budapest etnikai képlete sokkal egyszerűbb. Budapestet a budapestiek lakják és ők alapvetően magyarok. Magyarul beszélő polgárok. Vannak itt is, egyre többen ún. „expatrióták”, amely kifejezés a hosszabb ideje vagy ideig itt tartózkodó külföldi (alapvetően nyugat-európai) polgárokat takarja és látni is őket a Liszt Ferenc téren, a Ráday utcában, a Beckett-ben vagy a Rózsakert Bevásárló Központban. Van újságjuk, internetes fórumaik elevenek és van egy szépen változó képük is az élőhelyükről, Budapestről. Élnek itt kínaiak is, a „rejtőzködő közösség”, amelynek azonban van már újságja, iskolája, talán rádiója is (az internetes jelenlétükről nyelvi okok miatt semmit sem tudok). Vannak itt sokan Szerbiából, Romániából, Lengyelországból és a balkáni országokból, akik – mert alapvetően angolul kommunikálnak a várossal – „expatriótának” számítunk. Lakásukat többnyire bérbe veszik, mint Deák Ferenc vagy Hunyady Sándor, van hol aludniuk, de otthonuk azért itt nekik sincsen.

Szóval? Ki az a budapesti? Aki itt született? Aki elsajátította a budapesti életformát? (De: akkor mi is az a budapesti életforma?) Az a budapesti, aki itt él? Most? Vagy akinek már a felmenői is itt álmodtak.

A XXI. században Budapest – a Hely, amely gondosan őrzi Történelmi Identitását – lehet, hogy egy Indítóállomás és egy Dokk keveréke. Nem tudom. Járom ezeket a budai és pesti utcákat. Buszra, villamosra szállok, leszállok a metró-állomások mélyére és naponta. Óhatatlan, hogy emberekkel súrlódom. Vásárolok, mert élni is kell, enni is kell és egy kiváló pincér szolgálatát vásárolom most!

Az, ami érdekel igazán, az a budapesti polgár. Hiszen Ő általa lépek kapcsolatba a Városommal.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr172180290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.