Ifjúsági munka, ifjúságpolitika az internet-könyvtárban és a Guttenberg-generáció

Abban a könyvtárban, aminek a neve Internet, a katalógust a kulcsszavakra rákereső programok helyettesítik. Gyakorlottabb keresők ezek segítségével frappánsabban és gyorsabban találják meg az internet-könyvtár szinte korlátlan információ-halmazában azt, ami igazán érdekli őket. Kevesebb gyakorlattal rendelkezőknek ez pedig sokkal hosszabb időt vesz igénybe, egy sokszor hosszú utat, amely telis-teli van kanyarokkal, kitérőkkel, leállásokkal, pihenőkkel. „Szinte korlátlan” információ-halmazról beszélek, óriási mennyiségű adatról, szavak, mondatok, álló- és mozgóképek, zenei nyelven elmondott érzések Óperenciás tengeréről, az Üvegszál-hegyeken innen és a Wifi-dombságokon is túl. Ez a tenger ráadásul folyton-folyvást növekszik, szintje minden nap emelkedik egy kicsit, mint a Világóceán Globális Felmelegedéskor. Ezért az is lehet, hogy ezen az emelkedő tengeren horgonyt vetni ésszerűtlen, kikötni pedig éppen olyan művészet, mint a kikötés a walesi partokon. Olyasféle tenger ez, amely talán éppen emiatt folyamatos mozgásra ösztökéli az utast. Nem árt ezért, ha információ-kereső utunkat megtervezzük és kellő eltökéltséggel vágunk neki a kalandnak, már tudniillik a tekintetben, hogy eldöntöttük azt, hogy hova is akarunk eljutni. Azok, akik tanítanak manapság, jól tudják, hogy az információ mennyisége nem ment fel senkit sem az információ-gazdálkodás minőségének, vagyis a gondolkodásnak a követelményei alól. Olvastunk már sok olyan szakdolgozatot, amely az elejétől a végéig ’cut-and-paste’ volt, sokszor olyan gondatlanul kivágott szövegekkel, hogy a benne maradtak az internetes felület szennyeződései is. Persze hivatkozások és lábjegyzetek mellőzésével és természetesen személyes véleményként közölt idézetek sorozata, amelyek összefüggéseinek megértésére a tisztelt hallgatónak már ideje sem maradt, hiszen az, hogy a keresés tárgya a dolgozat tárgyának a keretei között maradjon, éppen elég energiát emésztett fel. Hiába no, a Guttenberg-generáció már évekkel ezelőtt színre lépett, együtt maturál az Internettel, együtt kell élnünk ezzel is, nyilván főleg a felsőoktatásban, azon belül is a felsőfokú szakképzés hallgatói között. A két t egyébiránt nem véletlen, mert nem arról a Johannesről (egy t) van szó, aki forradalmasította a gondolat-közlés lehetőségeit és ezzel megtörte az Egyház sok évszázados monopóliumát, hanem a másikról, a Karl-Theodor-August-stb von und zu-ról, akinek a miniszteri székébe került a plagizálás és aki egyelőre még nem forradalmasította a politikusi hozzáállást az elkövetett hibák erkölcsi tanulságainak levonhatóságát illetően. De nyilván mindennek megvan a maga ideje. Az egy izgalmas oktatás-módszertani kérdés, hogy lehet ezt a helyzetet a tanulási utak tanulásának javára fordítani, de erről majd nyilván a „Tanulás a XXI. században, avagy hogyan éljük túl a radikalizálódást” című gyűjteményes kötetben írnak majdanán az okos és felelősségteljes szakértők. Az internetre itt most, mint egy hatalmas információ-tárra tekintünk, amelyben az információk ráadásul viszonylag kevés korlátozással hozzáférhetőek. Alig több, mint másfél évtized alatt (az 1994. májusában megtartott Első Nemzetközi World Wide Web Konferenciát mérföldkőnek tekintve a hozzáférés és az információk elérhetőségének intézményesítése tekintetében) ez az eszköz korábban nem ismert távlatokat nyitott meg az információk után érdeklődő, tanulni vágyó emberek előtt. Így áll ez itt azok előtt is, akik ifjúsági munkával foglalkoznak vagy érdeklődnek az ifjúságpolitika kérdései iránt. Azok előtt is, akik az internet-könyvtárat tanulási segédletként kívánják használni. Így tehát nagyon is nyilvánvaló az is, hogy nem mindegy, hogy ki, mit, hol és hogyan találnak meg az interneten. Tegyünk csak egy próbát! Én most Google-keresőt használok ehhez a kísérlethez. Nyilván érdekes lenne e keresés eredményeit más keresők-kiadta eredményekkel is összehasonlítani, de ez az írás most nem ezzel az igénnyel készült. Szóval, keressünk a végeláthatatlan információk között! Ha azt írom be, hogy magyar ifjúsági munka (csak így, idézőjelek nélkül) 0,19 másodperc alatt nagyjából 1.520.000 találatot jelez a képernyőm. Ha ugyanezt a kifejezést így írom be: „magyar ifjúsági munka”, a találatok száma mindjárt kisebb, 6.560-et regisztrál a berendezés. A nagyobb merítést adó keresés esetében talán érdekes a hivatkozott információ-források sorrendje. Ebben az esetben ez első öt hivatkozás a következő: www.mindengyerek.hu, www.mobilitas.hu, www.szmm.gov.hu (!!!), www.ifjusagimunkakonyvtara.hu. A további találatok között jelentősen reprezentáltak az egyházak (elsősorban a katolikus és a református egyházak), a Magyar Vöröskereszt, a www.telehaz.hu, sőt néhány lokális honlap is (mint pld.: www.sarospatak.hu). Azt gondolom erről sommásan, hogy keresésünk ebben az esetben eredménytelen volt. Ha arra lennénk kíváncsiak, hogy milyen állapotban van ez a magyar ifjúsági munka, hogy kik is a szereplő személyek ezen a területen, hogy milyen intézményrendszere van a magyar ifjúsági munkának, hogy mit is csinál ez a magyar ifjúsági munka, nos akkor nagyot csalódunk. Keresésünk egy jottányit sem visz közelebb ezeknek a kérdéseknek (keresési kritériumoknak) a megfejtéséhez. Ha nem adjuk fel ezek után, tovább kell keresnünk és új keresési kritériumokat kell találnunk. Ez egy igazi kihívássá válik majd, hiszen rá fogunk jönni arra, hogy a magyar ifjúsági munka számos helyen, számos formában és sokszor nagyon színvonalas létezik. Az idézőjel nélküli keresésben a hivatkozások vagy értékelhetetlenek (egy egyébként soha el nem mondott előadás rezüméje az első hivatkozás …), elavultak (lsd.: szmm…) vagy egyszerűen semmi értékelhetőt sem tartalmaznak, válaszolnak a keresési szándékainkat alakító kérdésekre. Az idézőjeles találatok (számuk, mint fentebb említettük, most éppen 6.560) egy kissé közelebb visznek a vizsgálandó kérdésekhez, de még mindig nem eléggé közel. Még mindig szükségünk lesz majd újabb keresési feltételek megállapítására. A legfeltűnőbb hiányosság az, hogy a hivatkozások közül szinte teljes egészében hiányoznak a magyar ifjúsági munka tényleges szereplői. A Mobilitás e keresési módon végre megmutatkozik (az előbb, ugye éppen csak!) és abban a szakmafejlesztői szerepben mutatkozik meg, amely régi törekvése, szándéka. Az ifjúsági munka elméleteiről, néhány gyakorlati példájáról, európai kitekintésről majd az e keresési mód után megnyitható www.mobilitas.hu-n tájékozódhatunk tovább. Bár ott, a honlapon majd újabb keresési problémákba ütközünk majd, ha például a szakma-fejlesztés érdekel bennünket. Csak az érdekesség kedvéért idézem, hogy ha hasonlóképpen keresünk rá a magyar ifjúságpolitika kifejezésre, akkor idézőjelek nélkül 156.000 találatot, idézőjellel 649 találatot jelez a készülékünk. Az „idézőjeles” keresési eredmények között a Mobilitás abszolút listavezető és végre beúszik a képbe a www.ifjusagsegito.hu /Belvedere/ is, de azért a gyakori hivatkozások közé kerül a csak néhány hete elindított „új nemzedék jövőjéért” vitasorozat néhány kampányfogása, politikai nyilatkozatai is. Talán azt is mondhatnánk, hogy a keresési eredmények azt kínálják fel, hogy tegyük idézőjelbe a magyar ifjúságpolitikát, mert akkor reálisabb képet kaphatunk arról, hogy ez a közpolitika még mindig idézőjelben van abban a társadalmi-politikai térben, amely befoglalja a fiatalokat. Elismerem, hogy ezek a példák kissé didaktikusnak, talán populistának hatnak, így talán értelmük sincsen. Csak azért írok erről, mert kifejezetten foglalkoztat az, hogy a fiatalokkal és a fiatalokért végzett szocio-kulturális természetű munka hogyan van jelen az internet-könyvtárban és az, hogy ha már ott jelen van (és miért ne lenne, hiszen minden jelen van az interneten, ami élet, aztán az ifjúsági munka igazán élő-eleven), szóval, ha ott van, akkor mit is tudat magáról. Rövid summázatom az, hogy a magyar ifjúsági munka nagyon kevéssé és nagyon szerényen van jelen ebben a könyvtárban. Bántóan hiányoznak e könyvtárból az e szakma segítségével elért eredmények és az itt feltáruló problémák bemutatása, teljes egészében kimaradt a szereplő személyek és szervezetek szakmai portréja, társadalmi profilja – ha úgy tetszik -, az, amelynek a segítségével a kívülállók is meggyőzhetőek arról, hogy ez egy olyan szakma, amelybe érdemes befektetni, amelyet érdemes élni hagyni, sőt, alkalmasint támogatni is. Az internet kicsiny magyar nyelvű könyvtár-szegletében ma senki és semmi sem mutatja be azt, hogy milyen állapotban is van ez a mostanában sokat emlegetett magyar ifjúságpolitika. Míg egy könyvtár alapvető rendeltetése az, hogy űröket töltsön ki és azokat információkkal -fel, addig ez esetben a magyar jelzős ifjúsági munka és ifjúságpolitika csak űröket hagy az internet-könyvtárban. Az információs töredezettség-mentesítés, az űrök tudatos betöltése, az internetes dialógusok megteremtéséhez nélkülözhetetlen fórumok beüzemelése, felelős és jó közlések kellenek ahhoz, hogy ez a mostani helyzet megváltozzon. Persze, hogy megjegyezhető, „fontosabb dolgaink is vannak ennél”, „nincsen nekünk erre időnk és energiánk”, „mások is tehetnék a dolgukat” – és így tovább. Ez is igaz. Én csak azt szerettem volna megjegyezni, hogy az internet hatalmas kiterjedésű könyvtár és így otthona mindennek, ami szándék, ami gondolat, ami eredmény. Az interneten ráadásul minden ott marad, úgy, ahogyan közöltük. Közben pedig a Guttenberg-generáció megérkezett, iskolába jár és tanulásának elsődleges forrása éppen ez az internet-könyvtár lett. Így ifjúságsegítők tanulási forrása is. Ne felejtsük el, hogy a felsőfokú szakképzésben most 1.500 ifjúságsegítőt taníthatnak majd. Aztán írjuk be a keresőnkbe azt, hogy „ifjúságsegítő” vagy azt, hogy „ifjúságsegítői képzés” és csodálkozzunk rá a talált eredményekre. Nem kellene elgondolkodni azon, hogy milyen minőségeket akar megőrizni a magyar ifjúsági munka és a magyar ifjúságpolitika az internet-könyvtárban? 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr93123250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.