Utazunk. Szegény országból gazdag országba. Gazdag országból szegény országba. Európa úton van, nemcsak a nyári nagy kirajzáskor, de szinte mindig. Az európai forgalom lüktet Keletről Nyugatra, Délről Északra, át- és keresztbe, le és fel. Ez az utazás táplálja az európai gazdaságot. A gazdag Anglia nyáron szinte sokkot kapott. Mára már mindenki elfelejtette, hogy hogyan lángoltak a házak, az autók, hogyan kergetőztek a rendőrökkel a bajkeverők Londonban, Birminghamben, Manchesterben, Liverpoolban. Azt is elfelejtettük már, hogy a Westminsterben a szavak is lángoltak, Anglia háborúban állt a sajátjaival, ha visszahallgatjuk David Cameront. A háborús retorika terjedt. Angela Merkel csak néhány hete találta azt mondani, hogy a „háború óta a legsúlyosabb válságával néz szembe Európa” és az eurozóna válságának kezelése közben be-becsúszik egy-egy megjegyzés a politikai elemzőktől is, hogy „Európának el kell kerülnie a háborút”. De mindez nem változtatja meg utazási szokásainkat. Ha menni kell, megyünk. A német autópályákon tél ide, köd amoda, a szokásos forgalom. „A1 10 km stau, A7 5 km stau” – sorolja a rádió, az autók egymásba érnek, a pálya egy-egy szakasza sokszor zsúfoltabb, mint egy nagyváros főutcája. De nekilódulunk egyszer csak, megyünk 140-el, ’freie bürger freie fahrt’ – mondja a német ilyenkor. A repülőterek is tele vannak. Csak a minap maradtam le a Budapest-Belgrád járatról, mert – úgymond – túlbookolták. Én meg csak álltam ott, mint egy hülye. Éjfél volt a Liszt Ferencről elnevezett repülőtéren, a gépem elment és egy kelletlenül udvariaskodó ügyintéző próbált rajtam segíteni a maga módján. Én végül is megkötöttem az általuk ajánlott üzletet „nemzeti légitársaságunkkal”. Kaptam 200 Eurót (!) cash-ben (a repülőjegy 80 Eurot kóstált oda-vissza), miközben még azt is meg kellett magyaráznom, hogy én csak éltem a honlapjuk által felajánlott „legolcsóbb ajánlattal”. Aztán kezembe nyomtak egy jegyet a Budapest-Prága-Belgrád útvonalra, másnap reggelre, és az általuk hívott és fizetett taxi visszavitt Pestre. Mindenki jól járt tehát. Másnap Prágában késett a csatlakozás, volt időm nézelődni és miközben füstöt eregetve (a repülőtér kellős közepén) söröztem, azon tűnődtem, hogy majd egyszer írni kellene arról is, hogy utazunk, meg arról is, hogy hogyan utazunk, most. Szegény országból gazdag országba utazunk. Gazdag országból szegény országba utazunk. Útra kelünk, európai életformánk szerves része lett az, hogy úton vagyunk. Szegény országok polgárai azonnal reagáltak az utazási szabadságokra. Erre az eredeti európai leleményre, amely kikerítette az európai békét és együttműködést. Szabadon áramolhatunk. Ráadásul a schengen-i klub tagjaiként. Angliában a lengyel diaszpóra új napilapot és csak lengyelül sugárzó rádió-állomást nyitott. A hírek szerint úgy két és fél millió román kerekedett fel az elmúlt években. A kis román falukban a gyermekek a mobil-árvasággal ismerkedtek. A papa és a mama mobilon kérdezte ki a leckét. A nagyi pedig ránézett időnként az otthagyott gyermekekre. Új család-modellek. De a román gazdaság önálló szektorként kalkulált a hazautalt vagy hazahozott és otthon befektetett euró-bevételekkel. A német orvostanhallgató, akivel beszélgetek, Norvégiába készül. Most Svédországban van gyakorlaton, de ha végez, norvég klinikán szeretne dolgozni. „Ott még van munkaidő, az orvosoknak is.” – mondja ábrándosan az ifjú hölgy. A Ráday utcai Goethe Intézetben, a német nyelvtanfolyamom csoportjában nyolcan voltunk, köztünk három orvos, egy orvostanhallgató, egy gimnazista, aki orvosnak készült. A három orvos közül kettőnek már munkaszerződése is volt, Németországba. Háziorvosként dolgoznak majd ott, mindjárt. A harmadik is oda készül. Az orvostanhallgató eleve ott akar dolgozni. A gimnazista számára – ha orvos lenne egyszer – csakis ott kínálkozik perspektíva, ahogy mondta. Hát így van ez. Utazunk, útra kelünk, jövünk és megyünk, úton vagyunk, keressük az életet. A jobb, kiszámíthatóbb, kellemesebb, jobban átlátható és általunk megszervezhető életet. Ezért ez az áramlás Keletről Nyugatra (és nem fordítva), ezért önti el Európát a migrációs hullám – és ha csak felületesen nézünk rá a hírekre, akkor is megállapítható, hogy ez bizony nem csillapul ma sem. Az „arab tavasz” új menekülthullámmal árasztotta el Olaszországot, azt az országot, amely most a válság egyik eminens szereplőjeként áll előttünk. Lampedusán nagyon nehéz a helyzet. (Ki mindenki lép majd még erre a színpadra? Az angolul csúnyán PIGS országoknak nevezett népségek után?) Ezek a menekültek nem néznek tv-t, úgy látszik. Mert ebben az áramlásban mégis csak ott a bizalom, hogy itt, Európában még mindig jobb, mint amott, a háború-tépte otthonban, ahol bármilyen helyi parancsnok belelövethet a tüntetőkbe, ahol a diktátorok olyan nehezen tanulnak a példákból és ahol a temetések úgy gyúanyagot táplálnak bele a tüzekbe, amelyek mindig fellobbannak ott, ahol az emberek érzik, hogy nincsen szabadság. Ahol álmodni csak otthon lehet és a közösségi álmokat a szó szorosan vett értelmében vérbe fojtják. De Európába változatlanul, megállíthatatlanul, rendületlenül áradnak a menekültek, a más kontinensekről a jobb élet reményében útra keltek, miközben az európai polgár bizonytalanul kapkodja a fejét a gazdasági természetű beszólásokra, amelyek azt mondják, erősen, hogy itt bizony súlyos és elhúzódó válság van. Utazunk tehát. Válság ide vagy oda, azért az európai polgár csak elutazott a szokásos nyaralásokra, a válságok-tépte és szaggatta görög szigeteken élvezte az ouzo-t, a moussakát, a Kanári-szigeteken (spanyol válság) a tapas-bárokban jól töltötte az időt, az olasz városok most is tele voltak európai turistákkal. Az idegenforgalmi szektor bevételei fajlagosan alig csökkentek. Igazán csak kicsivel kevesebben keltek útra ezen a nyáron, mint máskor. Pedig a válság most tetőzik, úgy mond. Utazunk tehát, nem adjuk fel könnyen azt, hogy utazzunk gazdag országból szegény országba, szegény országból gazdag országba. Az utazás azonban magunk választotta kollektív tanulási élmény. Vajon mit is tanulunk abból, hogy útra kelünk? Tanulni jó. Utazzunk csak bátran, válságok idején is, gazdag országból szegény országba. Szegény országból gazdag országba. Talán éppen azért, hogy megtanuljuk, mit jelent a gazdagság és azt, hogy mit jelent a szegénység.   

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr593426441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.