Ősszel sültgesztenye-szagú ez a város. Reggel már nyirkos ködök rázzák a rongyaikat az utcákon. Bejönnek kéregetni az udvarokba is a folyókról, mint a mezei varjak, amelyek kellemetlen károgása üzeni, hogy most már más az élet odakint. A park fáiról zörgő levelek vetik alá magukat. Utolsó sóhajuk halk zörgésével mondanak búcsút a világnak. Az iskolatáska súlya alatt görnyedező kissrácok gesztenyéket rugdosva ballagnak hazafelé. Nyirkos levelekből árad a pára, maguk alá temették már a nyár metaforáit. A teraszok zárnak, még itt-ott kitart egy-kettő, a fedett teraszok fűtését már bekapcsolták, és ott a szokásos belgrádi ügymenet, a végtelen fecsegések indái kapaszkodnak felfelé. Hideg van, egy könyv társaságában, egy jól fűtött szobában, természetesen kínálja magát ez az irány, de a belgrádiak ezt is nyilvánosan művelik. A kávézókban, bárokban majd’ mindig látni könyvet olvasó embert. Az már az első benyomások között megfogott, hogy jó könyvesboltok vannak itt és mindig nyitva, vasárnap este 10-kor is akár vásárolhat könyvet az ember. A boltokban soha sem vagy egyedül, a belgrádiak könyvek iránti szerelme még a digitális könyvkorszak-váltás közben is változatlannak látszik.

Az 57. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásár tegnap ért véget. Idén a díszvendég Magyarország volt. Csak tegnap adta át Nikowitz Oszkár nagykövet úr a stafétát a lengyel kollégájának, dobrodošli Poljska, jövőre majd Veled lengyel irodalom, ugyanitt.

IMG 7031

Ez a könyvvásár egy pompás dolog. Amúgy is érdekes, ha egy ilyen könyvlabirintusban bolyong az ember és figyeli a könyvekbe belelapozó, gondolatokat ébresztő embert. Izgalmas, ha a könyvek diskurzusára ráláthatunk. Ez a könyvvásár a könyvek köztársaságának sokszínű, toleráns világát teremti meg, ahol mindenki választhat és mindenki választható. A Novosti Kiadó standján Milovan Đilas, Ernesto Che Guevara, Vuk Drasković portréira Ivo Andrić vet egy szigorú pillantást. Egy másik pavilonból Ġejn Rovling és Ken Follet kukucsál kifelé. Az orosz könyvek boltjában egy méretes fotóalbum Kalasnyikov mester életéről és munkásáról és jól megfér egy másik fotóalbum mellett, amelyben Mihail Bulgakovról készült eddig összesnek gondolt, fotótörténeti kuriózumokat is rejtő képeket találhatjuk. Egy kis standon a legfrissebb anarchista irodalom, Noam Chomsky, az antiglobalisták legújabb protest-szövegeinek gyűjteménye, mellette a Darkwood mainstream és klasszikus képregényei mellett a legfrissebb ’cartoon’-ok, nemcsak francia, amerikai és angol munkák, hanem kitűnő szerb „termékek” is. A Horvát standon sok a katolikus irodalom, a másik csarnokban egy egész utcányi kínálat: a szerb ortodox és pravoszláv kiadók könyvei. Egy másik sarokban a boszniai Szerb Köztársaság kollekciója, a két csarnokot összekötő folyosóban szerb nyelvű könyvek Kosovo i Metohijából. A nagy belgrádi könyvesboltok a Plato, a Vulkan, a Delfi nagy tereikben 20-35%-os kedvezményekkel kínálják kollekciójukat. Angol nyelvű könyvek irigylésre méltóan gazdag választéka több standon is, Dorling Kindersley és Oxford Press, albumok és esszék, térképek és szótárak, politikai irodalom és Charles Dickens, belletrisztika és az éterien magosságos irodalom, filozófia, kevés beavatottnak. Pessoa és Borges. Rudolf Steiner. Örök életre ítélt nagy írók, akiket nemzedékek sem felejtettek el és a most kezdők, akiknek még nem dőlt el a sorsa az örökléttel folytatott perlekedésben. Autogramokat osztogató írókat, az olvasók feszengése ahogyan óvatosan megfogják az írót kezét.

IMG 7035

Könyvek, kis, zsebben is hordható papírfedelesek és vászonba kötött, illatos papírra nyomott, szépen tipografizált kötetek. Sorozatok, amelyek talán majd csak a nappalik díszei lesznek, mert ritmusuk van, ahogy ott, a polcon egymásnak támaszkodva várnak. Az egyetemi kiadók szakkönyveinek serege, amelyből majd a jövendő mérnökei, tanárai, jogászai, közgazdászai tanulnak. Szakácskönyvek elképesztő áradása, még a legkevesebb a szerb, mert olasz konyha, mert francia konyha, mert argentin konyha. A világ ízlelőbimbókkal is megismerhető és bejárható, csak a konyhába kell kimozdulnunk, de kísérleteinkhez ezekkel a könyvekkel. Könyvek, a lapokon betűk, szavak, mondatok, rajzok, fotók, ábrák, szigorú táblázatok. Egymással feleselő gondolatok, ívek, utak felrajzolása és utak cáfolata, a Minden, amit tudunk és az, ami mégis mindig homályba marad, a fény és az árnyék határainak feszegetései. Nonparaille és cicero, borgis, garamond, plantin, tótfalusi antikva is még itt-ott bizony! Van valami megható a könyveknek ebben a tömegében, itt, a XXI. században, amikor benne vagyunk már a digitális korban, amely – talán – már kimondta a könyvek felett az ítéletet és ahol már felnőtt az a generáció, aki könyvet már nem vesz a kezébe, hiszen már annyira otthonosan jártas az Internet felületein, ahonnan nemcsak információs, hanem érzelmi szükségleteihez is bőségesen meríthet. Itt, a belgrádi könyvvásáron jó látni, hogy sok, nagyon sok a fiatal látogató. Iskolai osztályok vonulnak előttem, először egy kicsit tanácstalanul, vihogva, lökdösődve együtt, aztán itt-ott lemarad a csoporttól valaki, felbomlik ez a kamasz-együttlét, egy-egy könyvet itt-ott a kezükbe vesznek, szétszóródnak a nagy csarnokokban, a könyvek hívogatnak, lapozgatásra invitálnak, aztán meg is lehet vásárolni őket, haza is lehet vinni őket, olvasni is lehet őket, kinyitni a leírt és kinyomtatott mondatok értelmét, el is lehet merülni egy metafora talányaiban. Sokak járnak már szatyrokkal, ilyen kedvezmények mellett vétek kihagyni az alkalmat, sokan élnek ezzel. Vajon megy-e a könyvek által a világ előre? Ha nem tévednénk sokszor oly nagyot a forradalom szó alkalmazásakor, akkor azt is mondhatnánk, hogy az Ember egyik nagy forradalmának vezére Johannes Gutenberg volt, aki kifundálta a könyvnyomtatást. Egy szerény mesterember, aki a korlátlanul cserélhető és tetszés szerint összerakható és nyomtatható betűkészleteivel megteremtette annak a lehetőségét, hogy a Gondolat és az Ismeret sokakhoz eljuthasson, hogy kiszabaduljon sötét kolostorok szigorú falai közül. Vajon mit szólna most, itt a Belgrádi Sajam csarnokaiban, ha ráláthatna erre sok-sok ezer könyvre?

A magyar stand jó helyen volt és afféle üldögélő hellyé vált, mert a karton ülőkék kínálták magukat. A standot egy dobozokból összerakott fal zárta le és abban az idén 100. éves Örkény Istvánra emlékező kiállítást építettek be elmésen. Dobozolhatunk, Mariska, Tóth úr, dobozolhatunk. Az egyik kinyitott dobozban Radnóti Miklós képe (Bor egyébként úgy 220 km-re Délkeletre van innen) előtt egy áttetsző üveglapra az egyik halhatatlan egypercesét írták, szerbül. In memoriam Dr. K.H.G. Hogyan is van ez magyarul? Ide idézem, mert egy könyvvásáron ennél aktuálisabb üzenetet nehéz elképzelni, íme (Idézet lelőhelye: Tengertánc. In memoriam Örkény István. Válogatta, szerkesztette, összeállította: Réz Pál. Nap Kiadó, Budapest, 2004., 161-162. old.). „’Hölderlin ist Ihnen unbekannt?’, kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. ’Ki volt az?’, kérdezte a német őr. ’Aki a Hyperiont írta’ magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. ’A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?’ ’Kik ezek?’, kérdezte az őr. ’Költők’, mondta dr. K. H. G. ’Schiller nevét sem ismeri?’ ’De ismerem’, mondta a német őr. ’És Rilkét?’ ’Őt is’, mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.”

IMG 7079

Vajon hogyan is megy a könyvek által a világ elébb tehát? Azok a „német őrök”, akik nem olvasnak, de könnyedén égettek, égetnének könyvet! Mintha a könyvek elégetésével, betiltásával, megsemmisítésével a Gondolatot, az Érzést is meg lehetne semmisíteni! A megölt írók helyébe mindig lépett valaki más írástudó. A világ mégis csak az Ember által, a könyvek segítő-résztvevő tekintetével bátorítva ment elébb. Fuentevaqueros mellett, a viznari vízmosásba lőtték Federico Garcia Lorcát is, mégis tudjuk, Tőle tudjuk, hogy: „Favágó, vágd le, vágd le az árnyam, önmagam narancstalan ne lássam”. Tudni fogjuk mindaddig, amíg csak olvasni megtanulunk. Mert a könyv hideg médium, a könyv megfejtéséhez szükségünk van a képzeletünk előmelegítő munkájára – mondta nekünk anno Király Jenő tanár úr. Ez a képzelet a sajátunk. Az emberi társadalomban közösen megtanultak táplálják. Az jutott az eszembe, hogy ameddig egy könyvvásár ilyen plurális, ilyen toleráns, addig arra is van remény, hogy a befoglaló társadalom is azzá váljon. Persze addig sok víz folyik le majd a Száván és a Dunán és persze ezért mindenkinek tenni is kell valamit. De e tennivalókban soha sem vagyunk egyedül. Mert vannak könyveink. Társaink. A jó könyveket ne zárjuk be az Elfelejtett Könyvek Temetőjébe! Elég sok jó könyvünk van ahhoz, hogy elolvasásuk után megítélhessük azt, hogy mi a nem jó könyv. Mert persze azt is tudhatjuk, hogy ostoba, haszontalan könyvekből is van elég. De ez még nem elég ok arra, hogy tiltással írjuk felül a sokszínűséget, a pluralitást.

A belgrádi nemzetközi könyvvásáron a könyvek zsivajgó társaságában bújt meg az Élő Könyvtár is, ez az emberi jogi kezdeményezés, amelynek az az alapvető küldetése, hogy segítsen az előítéletek legyőzésében. Két nap alatt több, mint 400 „kölcsönzés”, kb. hatszáz olvasó – egy új felület nyílt fontos diskurzusoknak. Erről majd egy másik alkalommal, részletesebben írok.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr494877056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.