Mit? A mikro-projekt tehát a magyar ifjúsági munka idővonalának közös megalkotása

Az a magyar ifjúsági munka hivatásos és önkéntes szereplőire tartozó kérdés, hogy mit, mikor és hogyan tudat magáról abban a befoglaló társadalmi térben, amelyben hatásait kifejti. Amikor az „ifjúsági munka elismertetéséért” sorompóba szállunk, akkor a magyar ifjúsági munka mellett való kiállás jegyében mindig abba a problémába ütközünk, hogy olyan dolgokat kell úgy mások számára is érthetővé tennünk, hogy tartalmaink ne vesszenek el, de tudatásuk más számára is érthető legyen. Másokkal való kapcsolatainkban sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy el kell mondanunk azt, hogy mit is csinálunk. Mit csinál egy ifjúsági munkás, vagy az ifjúságsegítő, ahogyan más szavakkal megnevezzük? Miért csinálja azt, amit csinál? Mi tudjuk azt, hogy amikor a munkákról beszélünk, akkor arról az útról beszélünk, amikor rátaláltunk a megfelelő módszerekre, kifejezésekre, termékenyítő tartalmakra. Minden szakmának van egy múltja, amellyel el kell számolnia. A szakmai utakon gyűjtünk, rendszerezünk, elméletet gyakorlatba ültetünk, tanulunk. Ennek a folyamatnak története van. A magyar ifjúsági munkának el kellene számolnia a múltjával. Ennek hiányában még a szakmai múlt is vagy nosztalgikus ködökbe vész, vagy úgy enyészik el, mintha semmi közünk sem lett volna ahhoz. Egy becsületes, nyitott, nyilvános leltár arról, hogy milyen események vezettek el ahhoz, hogy szakmai körökben azt és úgy tekintünk ifjúsági munkának ahhoz, annak az elkészítése nagyon fontos lenne. Akár például abból a szempontból is, hogy számba vehessük azt, hol tartunk, hogy honnan hová hogyan jutottunk el és így azt is jobban meg tudnánk mondani, hogy mikor mit és miért vesztettünk vagy vesztegettünk el. Egy „jó leltár” hiányában még jogos panaszaink is kiürülhetnek, szubjektívnek minősíthetőek, mellőzöttségtől vezérelt egyéni sérelmek által motiváltnak ítélhetők lennének.

Vannak idővonalaink az intézmények történetről, arról, hogy mikor milyen szabályok alapján milyen intézmény (minisztérium, szerv, szolgáltató-hely) jött létre és arról, hogy az hogyan és mikor alakult át. (Hozzáteszem, azt azonban már nem korántsem dokumentáltuk eddig, hogy hogyan is változott ezeknek a feladata, küldetése, munkája menet közben). Többé-kevésbé van egy történetünk arról, hogy hogyan alakultak a magyar ifjúsági munkát támogató források, hogyan csökkentek, hogyan enyésztek el, hogyan rejtőztettek el stb. Arról azonban nincsen képünk, hogy ezek a változások hogyan változtatták meg az ifjúsági munkát, hogyan hatottak az ifjúsági munka folyamataira. Pályázattörténetünk sincsen még. Annak az értő feldolgozása, hogy egyes politikai ciklusokban hogyan alakultak a pályázati prioritások, a nyertesek körében vajon minden esetben az arra érdemes projektek kaptak lehetőséget, vagy az benyomás, hogy elfogult pályázati rendszereket működtettünk, az tényleg igazolható adatokkal, tényekkel?

Azt gondolom tehát, hogy meg kellene alkotni a magyar ifjúsági munka idővonalát, vagyis időrendbe kellene állítani azokat az eseményeket, amelyek kialakították a mai fogalom- és módszerkészletét. Ezt az idővonalat a magyar ifjúsági szereplőknek kellene megalkotniuk.

Miért? Mert ...

...innen nézvést a magyarországi ifjúsági munka szakmásodási folyamata még korántsem fejeződött be. A tényleges szakmává váláshoz szükséges számos feltétel eddig még egyáltalán nem, vagy csak részben teljesült. Lépések történtek az ifjúsági munka szakmaként való elfogadtatása érdekében, az ehhez vezető út adott, de magyar ifjúsági munka szakmává válásához ez az út töredezett, nem folyamatos, azt véletlenszerű fellángolások, időnkénti nekirugaszkodások és aztán leállások jellemzik. A „folyamat” egy egyéni erőfeszítésekkel valahová ellökött „biliárdgolyó” mozgásával írható le, amely néha „beletalált a lyukba”, néha lepattant más golyókról. Ha pedig lepattant, gyakran irányt is váltott. Talán tudatos, tervezett, összehangolt, irányított, folyamatosan épített és menedzselt folyamatról nem is lehet beszélni. Ennek az ellentmondásos helyzetnek a legutóbbi példája annak a TÁMOP programnak az eredménye, amelynek a célja állítólag a „szakma-tanítás megújítása” volt. Még mindig nem biztos, hogy ez a munka a legmegfelelőbb módon tisztázza azt, hogy kinek mit, mikor és miért és hol kell tanítani ahhoz, hogy „ifjúságsegítő szakemberré” váljon.

Mindeközben úgy beszélünk a „magyar ifjúságsegítő szakmáról”, mintha létezne. Azért tesszük ezt, mert szükségünk van erre. Nekünk magunknak. Ehhez kapaszkodóként használjuk, hogy van felsőfokú szakképzésünk (de arról már kevésbé szoktunk volt elmélkedni, hogy vajon ez a szakképesítés milyen munkaerőpiaci esélyeket is jelent) és azt, hogy ismerjük azokat, akik ezt a munkát szakmaként művelik. De ezzel hovatartozásunkat fejezzük ki és nem beszélünk a minőségekről. Időről időre felbukkan az a gondolat, hogy tényleges egyetemi képzést kellene indítani (BA szinten), de azt, hogy akkor milyen elmélet és milyen gyakorlat milyen vegyítése tenné ezt az egyetemi képzést fontossá, arról bizony nagyon keveset tudunk mondani.

A szakmásodási folyamatra persze több okból is szükség van. Az egyik legfontosabb ok a minőségvédelem, de ezzel közel egyenrangú az a régóta szorító gond, hogy az ifjúságsegítésnek a társadalmi elfogadottsága változatlanul csekély. Emiatt is kezdődnek újra a folyamatok, ezért szakadnak meg megkezdett folyamatok és ezért uralják időről időre a szakmai lehetőségek kiteljesítéséhez szükséges tereket olyanok, akik soha sem végeztek ifjúsági munkát, illetve semmit sem tudnak az előzményekről.

Miközben az ifjúságkép, amely társadalmi konstrukció dinamikus mozgásban van. Csak az elmúlt években felkapott kifejezéseket idézzük csak fel egy kicsit: „a rendszerváltás gyermekei”, „a rendszerváltás vesztesei”, az „Y vagy az X generáció”, „hedonista nemzedék”, „elveszett nemzedék”, „gyernőttek” – az ifjúságkép gyors változásokon ment át az elmúlt két évtizedben. Hogyan reagált erre az ifjúsági munka? Ilyen méretű társadalmi változások idején hogyan változik ez a konstrukció? Vajon maguk a fiatalok alkotják újra ezt a konstrukciót azzal, ahogyan elfoglalják a tereiket, ahogyan belakják a szociális médiákat és ott az ifjúsági munkának már semmi szerepe nincsen? Vajon ez a gyorsan változó társadalmi ifjúságkép egy ideális társadalmi állapotról gondoltak kivetülése (amelyet a politikai társadalom képvisel)? Hogyan hatnak a fiatalokról folytatott társadalmi viták és a társadalmon időről időre átsöprő morális pánikok az ifjúsági munka tartalmára, módszereire, körülményeire?

Egy szakma professzióvá válása folyamat. Ha folyamat, van története. A szakmává válás a „teljes professzionalizációval” (Prof Lorenz tanulmánya az „Európai ifjúsági munka története” könyvsorozat 2. kötetében olvasható) fejeződik be. Ez azt jelenti, hogy „a történelem már nem fontos – a konstrukció készen van – elsődlegessé a szakmai sztenderdek fenntartása válik.” (Lorenz) Ebbe az állapotba nézetem szerint a magyar ifjúsági szakma akkor érhet el, ha a professzionalizálódás folyamata befejeződik.

Hogyan? ... talán közösen, együtt ...?

Azt mondom, hogy a magyar ifjúsági munka idővonalát a szereplőknek kellene megalkotniuk. Ehhez az alábbi kérdéseket ajánlom.  

  • Hogyan határoznád meg azt az ifjúsági munkát, amelyet csinálsz/csináltok?
  • Mióta használod ezt a meghatározást arra a tevékenységre, amelyet végzel (végeztek) és miért? Milyen küldetési nyilatkozatban tudnád összefoglalni azt, amit csinálsz (csináltok)?
  • Mi, ki hatott a leginkább arra a tevékenységre, amit végzel (végeztek)?
  • Milyen fontos események alakították szervezetetek/intézményetek tevékenységeit, illetve a Te tevékenységedet?
  • Milyen pályázatoknak volt fontos hatása a tevékenységedre/tevékenységeitekre?
  • Milyen jogszabályok (jogszabály-változások) hatottak a leginkább a munkátokra szerinted?
  • Milyen szövetkezések, milyen együttműködések voltak fontosak a számotokra? (kivel, kikkel, hogyan, mikor…)
  • Milyen fontos együttlétek, konferenciák, szakmai találkozások jutnak az eszedbe, olyanok, amelyeken jól érezted magad és úgy érezted, hogy hasznosak voltak, segítettek a feladataid jobb elvégzésében?
  • Milyen képzési élmények alakították a leginkább nézőpontodat, az általad használt módszereket? (képzés résztvevőjeként, képzés irányítójaként egyaránt)
  • Milyen fontos személyes találkozásokat őrzöl, olyanokat, amikor egy szakmai személyiséggel való találkozás sokat adott Neked?
  • Szerinted milyen országos politikai/kulturális/szociális események hatottak azokra a fiatalokra a leginkább, akikkel Te dolgozol/dolgoztál? (pld: választások, „csomagok”, EU csatlakozás, stb)
  • Tudsz-e olyan eseményeket mondani, amikor az „állami beavatkozás” pozitív és olyanokat, amikor negatív hatással volt arra a munkára és körülményeire, amit végzel?
  • Lenne olyan szakmai személyiség, akinek érdekelne a részletesebb szakmai önéletrajza? Ha igen, ki lenne az? (beleértve egyesületet, alapítványt, intézményt is – ez esetben részletes intézménytörténet a biográfia)

Nem gondolnám azt, hogy ezt a komoly kérdőívvé kellene fejleszteni – bár az is lehetséges, hogy helye lenne a google.docs felületén is. Azt gondolnám inkább most, hogy aki akar válaszolhat ezekre a kérdésekre és úgy, ahogyan ideje, kedve engedi. Viszont a válaszokat nyilvánosságra hoznánk és nyitnánk egy teret kommenteknek, diskurzusoknak. Ezt én blog-formátumban képzelném el, egyfajta kollektív blogként. Van már most is egy felület, amely egyébként változatlanul rendelkezésre áll – blog.ifjúságpolitika.hu az index blogfelületén, amely összekapcsolható a facebook-al is. Ez technikailag teljesen szabad és könnyen kezelhető felület és azt is lehetővé teszi, hogy eredeti dokumentumokat, fotókat, filmeket, stb is fel lehet rájuk tölteni könnyedén. Moderálható, szerkeszthető is, ha ez az igény felmerül. Ebből szerintem összeállhat egy olyasféle „idővonal”, amely megmutathatja azokat a szakmai csomópontokat, amelyek kiformálták a szakmai megközelítéseinket, gondolkodásmódunkat, ráadásul úgy, hogy kollektív műfajként születik meg és kinek kinek megengedi azt, hogy nagyon személyesen elvégezze a maga személyes visszatekintetéseit. Az is elképzelhető, hogy egy új felületet hozunk létre ehhez a diskurzushoz. Ezt én egyedül el nem dönthetem.

A mikro-projekt időtávja 50 munkanap - az én személyes értelmezésemben. Ez alatt az is kiderülhet, hogy van-e értelme egyáltalán. Az is kiderülhet, hogy nem is ezekkel a kérdésekkel kellene dolgozni, az is, hogy másként kellene hozzáfogni ehhez – vagy hozzáfogni tényleg nem érdemes. Majd meglátjuk … az Internet mindig megőrzi aktivitásainkat …

UTÓIRAT

Egy kedves ismerősöm a fenti kérdéseket a közzétételt követően kérdőívvé formálta és itt kitölthetővé tette:
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dE51TDVaSFVObEM4a1gtSHBCX1RMZHc6MQ

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr895074616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.