Ne siessünk, Kijev ... európai képeslap? ... belgrádi notesz? ...
2014. február 24. írta: wootsch

Ne siessünk, Kijev ... európai képeslap? ... belgrádi notesz? ...

Ennek az internet-korszakban való élésnek egyik következménye, úgy látszik az, hogy sietünk a vélemény-alkotással. Mintha az vált volna fontossá, hogy ki a gyorsabb a véleménye kimondásában és nem az, hogy mit is mond. A gyorsan odadobott vélemény véleményezéséből véget-érhetetlen lánc szövődik gyorsan a posztokban és mire végigfutunk az internet-keresők felfűzte láncon, már el is felejtettük az eredeti kiindulópontot. A gyorsan áradó információk már totális kört húztak körénk, bekerítettek bennünket, menekvés nincsen, elugrani nem lehet hírek, véleményt sürgető levelek, mások állásfoglalásra késztető véleménye elől. Körkörös védelemre kell berendezkednünk vagy éppen ellenkezőleg, támadásba kell lendülnünk, gyorsan, frontvonalban a véleményünkkel. Ki ezt, ki azt választhatja. Kivonulások és berohanások a cyber-térbe. A kijevi események hírei olyan sebességgel terjedtek szerteszét a világunkban, hogy máris egészen csinos gyűjtemény állítható össze a magyar helyzetre aktualizált reakciókból. Egyik helyen Trianon revíziójáról, mint "ölünkbe pottyant lehetőségről" olvasok és mielőtt még eltűnődnék azon, hogy hogyan is vezeti le ezt a gondolatmenetet a szerző, máris egy másik poszt ugrik elő, amelyben a szerző "viktorozik", mert Janukovics bukott elnök is Viktor, egy másik küldemény máris a Viktorisztánt vázoló, elménckedő térképet mutatja, mert Ponta is Viktor, ilyen szellemességek garmadával. Valakinek most megint oka támadt arra, hogy lesajnálja a magyar ellenzéket, másnak meg arra támadt gusztusa, hogy globális forradalmat vizionáljon, amely maga alá temeti majd az összes oligarchát, despotát, média-lakájt - és még mindig a kijevi eseményekről van szó, nem másról. Okok elemzése és az okok megértése helyett az okozatok emlegetése ... Mert sietünk, rohanunk az alagútban, amelynek boltozatán minden pillanatban kigyúl, majd aláhullik egy vélemény-csillag, pengenek a kövezeten rohanó lábunk előtt, reagálunk tehát, mert úgy érezzük, hogy reagálnunk kell. Valamikor volt az a sajtó, amely mégis csak csapatjáték volt. Valaki megírta, valaki közlés előtt elolvasta, valaki ellenőrizte, valaki kijavította, a korrektor kigyomlálta a helyesírási hibákat, a szedő kiszedte - és ő sem volt buta, néha odaszólt szerkesztőnek, szerzőnek, hogy ez a mondat így semmit sem jelent, aztán gyorsan forgó gépek mindezt a közös munkát papírra tették, a frissen nyomtatott újságnak a lapjairól a Műhely gép- és festékillata szállt fel, így volt. Nem nosztalgiázom, csak mondom, hogy a mai sajtó legnagyobb kihívása az, hogy hogyan bánik a népi internettel, a sok ezer szerzővel, akik közül sokan szakértőként, mások meg vélemény-vezérként kívánnak tündökölni, relatívvá téve ezzel a sok évszázad alatt kialakult munkamegosztást a hozzáértők és a laikusok, az Elemzés és a Vélemény között. Erős képek korában élünk, a Kép foglalta el a fő helyet a közlésekben és a Betű már csak utána kullog. Mégis írunk, sokat írunk, Ukrajnáról írunk most sokat, miközben arcunkon villódzanak az onnan küldött erős képek fénypászmái. Nagyon sokat írunk Ukrajnáról a magyarul beszélő interneten. Sok olvasás mellett azért jó lenne figyelnünk is arra, hogy mit is. Azok a nagy szavak, hogy "most a nép dönt", hogy "ez most forradalom", vagy az, hogy "lehetőség Trianon revíziójára" előresiető ítéleteket tartalmaznak. Ki tudja, hogy mi történik ott holnapután, vagy május 25-én? Annyi, de annyi tényező változtat, alakít a helyzeten, hogy még azok sem tudják ezt számba, leltárba venni, akik a Majdanon állnak az otthagyott barikádok őreiként. Azt gondolom, hogy semmiképpen sincsen alapos okunk arra, hogy mindazt, amit innen szemlélünk, azt a magyar helyzetre iránymutatónak tartsuk. Bárki bármit is mond most, Magyarországon rend van, afféle polgári rend, megállapodott viszonyok. Ott most Rendetlenség van, Átalakulás van, nem modellezhető és matematikailag nem kisúlyozható viszonyok. E helyzetben nem Matematikusokra, hanem Szociológusokra lenne szükség, Brókerek. ... Emberi akaratok sokat nyomnak majd a latba, csakhogy ehhez azt a levegőt kellene belélegezni, amelyet ők szívnak most - mink meg itt állunk a gyors következtetéseinkkel. Csak óvatosan tehát, csak okokat és okozatokat nem felcserélve nézzük ezt az emberi Csodát: amikor emberek barikádra mennek, aztán lőnek rájuk és ők nem hagyják magukat, az utcakő lesz a lázadók fegyvere, majd elcsendesül a fegyverek ropogása, a Molotov- koktélok nyomán felszálló lángok robogása és a kiégett páncélosba rekedt lőszer robbanása, aztán disputák kezdődnek, hogy most akkor mit is kezdünk ezzel a váratlan Csenddel, mindenki figyelni kezdi a másikat, Moszkvára kell figyelni, Szevasztopolra kell figyelni, ahol ott az Orosz Flotta, Szimferopolra kell figyelni, ahol ott vannak a tatárok, Harkivre kell figyelni, ahol csak oroszul beszélnek, a Nyugat-Ukrajnában széket vett nacionalistákra kell figyelni, akik csak ukránul beszélnek, mert ez a "mi nyelvünk" és a nyugdíjasokra kell figyelni, akik 30 Eurós havi nyugdíjukból végzik el a napi túlélés mutatványait - nekik szóló tapsok nélkül. Ukrajnában "helyzet van", segítségért hívunk Történelem! Sok véleményben visszaköszön, hogy a "múlt tanítómesterünk" - mintha ez a helyzet előfordulhatott volna máskor is. Ne siessünk a véleményalkotással, vélemény-vezérkedéssel, csak azért, hogy a napi olvasottság élmezőnyébe tündökölhessünk. Figyeljünk okosan és vezessük be a kép-olvasás tudományát az iskolákba, sőt, talán az sem lenne baj, ha a kép-készítés tudományára is tanítanánk az eszközökkel már rendelkező tanulókat. Csak tanuljunk okot és okozatot, formális logikát, Dialektikát, Életet. Ha van már Slow Food Mozgalom, miért is ne lehetnek egy Slow News Mozgalmat indítani? ... Okokat és Okozatokat okosan összerakni, nem kocsmai beszélgetésekben, nem posztokban elindított, következmények nélküli csevejekben, hanem valódi társadalmi terekben, ahol az embernek térfogata van, amelyet személyiségének ereje és intellektusa jelöl ki és meg-, mindenki számára felfoghatóan, mert láthatóan. Aztán felnézek itten a Vesele Domaćiceben, az utolsó mondatra rátett pont után. Belemerültem a szövegembe, sokáig fel se néztem "belőle", gyorsan írtam, közben belekortyoltam a Tamno Nikšićko sörömbe, csak biccentettem a belgrádi pincér-rutint jól hozó pincérnő bájos mozdulataira, aki szorgalmasan ürítette a hamutartót előttem (egy cigaretta / hamutartó sebességgel, bizony) - bizony mondom, a Messzi az most a Közel, a Távol az most a Rövid, a Nézet az a Több és a Gondolat az a Mielőbb.

(Ilyen volt a Majdan, amikor ott jártam ...)

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr935830923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.