Világfordulat? Helyi konfliktus? Micsoda erők és energiák kavarognak most a levegőben? Milyen színspektrumban helyezhetőek is el most ezek a "dolgok": a tárgyak, az arcok, a gesztusok, amelyeket látunk a világhálón felénk bőséggel áradó sajtófotókon akkor, amikor mi békés otthonunkban ülünk? A bánat és az öröm milyen árnyalatainak árnyékai? A szürke, de békés élet ötven árnyalata után most a fenyegetett élet szivárványos színeivel írjuk le majd a világot? A címlapok főszereplőjeként most majd megint a Katona és nem a Pap vagy a Tanító fog tündökölni? Már azt hittük, hogy a Katona kiment a foglalkoztatási divatból. Jól megbecsült, rangos foglalkozás volt ez egykoron, aztán megkopott a nimbusz, és erre a kopásra és koptatásra volt ok elég, a Katonának ma már meg kell küzdenie azért, hogy legyen, hogy pozitív konnotációba kerüljön címlapra. Mindenütt az ő költségvetéséből faragnak, vagy mondjuk inkább így: majdnem mindenütt. Oroszországban és Kínában egyáltalán nem így van. Azok a hadi-kiadások nőttön növekednek arrafelé. Két agyagkolosszus: felzárkózóban vannak a világ legerősebb, vagyis az amerikai hadseregéhez, mert az szolgál mintaként ezekhez a fejlesztésekhez, ugyebár. Miért áldoznak ennyit ők a hadseregükre és alapvetően támadó rendeltetésű fegyverek fejlesztésére vajon? Milyen politikai elgondolások vezérlik ezt? Ha egy ilyen sok közpénzzel hízlalt, sok közalkalmazottal táplált (mert a Katona az közalkalmazott) kolosszus megmozdul, belereng a világ. Most az egyikük, az orosz hadsereg megmozdult. Világfordulat? Helyi konfliktus? Mit is számítanak-e ezek a méricskelések akkor, amikor egy ilyen hadsereg hadra kél? No és meddig is tart az érvényességük? Szomszédos és ezért ismerős földeken bolyonganak most az orosz katonák. A katonákat oda küldték és, ha már ott vannak, akkor az is látszik, hogy ismerősen bánnak az ottani földekkel. Az ukrán földek orosz-ismerőssé tétele máris megkezdődött. A Krím-félsziget keskeny nyakánál most például orosz árkokat ásnak, védelmi vonalat építenek ki és biztosak lehetünk abban is, hogy ez a védelmi vonalat páncélosokkal, tüzérséggel, légvédelmi egységekkel erősítik majd hamarosan. Csak nem ás a katona feleslegesen? Látjuk, ahogyan megmozdul az Orosz Flotta, blokádot vont máris a félsziget köré, amelyet persze máris feleslegessé tett az aktuális ukrán parancsnok átállása. Érdekes, köpönyeg-forgatásra hajlamosnak példás karrier lett övé, alig huszonnégy óra alatt két esküt is letenni, az igazán teljesítmény. El is gondolkodom azon, hogy akkor mi is a katona dolga? A katonai eskü fennkölt szövegében mindig és mindenütt szerepel a "haza védelme", nos, az az ellentengernagy most hol húzza meg a "hazája határait", amely védelmére felesküdött? Hogy milyen vékony ez a vonal, azt ez a helyzet megmutatja most. Tegnap még megbízható parancsnok volt, hiszen - gondolom - ezért kapta a kinevezését az új ukrán politikai hatalomtól, ma pedig az ő szemükben áruló. Onnan nézvést egyértelmű, a másik oldalon pedig ...? Ukrán katonák orosz katonák által húzott vasvonal mögött vannak most karaténben a krími laktanyákban. Micsoda képtelen helyzet lett ez itten hirtelen? Hogyan alakulhatott ez így ilyen gyorsan? Micsoda "hová állsz" gyakorlat ez itten megint? Most, amikor írom ezeket a sorokat, annyit tudunk, azt látjuk, hogy az orosz hadsereg megmozdult, azt tudjuk, hogy az ukrán hadsereg mozgósított, azt tudjuk, hogy pro és kontra megmozdultak a helyi erők mindkét országban. Itt az oroszok mellett, amott pedig az oroszok ellen tüntetnek. Itt lágyabb megoldásokat fontolgatnak az oroszok ellen, amott kardot csörgetnek. A bizalmatlanság újra felütötte a busa, loboncos fejét a világban - ennek a helyzetnek az egyik látható következménye máris az, hogy az eddig egymással kereskedő, beszélgető, egymást vizsgálgató és verbálisan próbálgató felek között most megemelkedett a bizalmatlanság-küszöb megint, pedig már-már úgy tűnt, hogy a sokkal alacsonyabb bizalom-küszöbön kell már csak átlépni ahhoz, hogy viszonyaink normálisabbak legyenek. Oroszország gazdagodása alapvetően és elsősorban annak az energia-vagyonnal való kereskedelemnek köszönhető, amellyel természetes adottságai folytán most még rendelkezik. Mi történne akkor a világban, ha ez a helyzet olyan mértékűvé növeli a bizalmatlanságot, hogy ezt a kereskedelmet befagyasztja az egyik vagy a másik fél? Mert a kereskedelem az valami bizalmi állapotot feltételező emberi akció. Mi történne akkor, ha nem kellene az orosz földgáz vagy nyersolaj, nem vásárolná senki sem az orosz uránt és nem viselne senki sem kolimai bányákból kikerülő gyémántokat a fülében? Mi történne akkor, ha senki sem vásárolna Kalasnyikovot, Szuhoj vadászgépeket, légvédelmi rakétákat? Ha valaki még nem vette volna észre, annak újra és újra el kell mondani most, hogy az, ami Ukrajnában most történik az egy európai ügy. Most az európai együttműködés és azt egyben tartó intézmények, az Európai Unió és az Európa Tanács nehéz próbára bocsátatnak. Most meg fog mutatkozni az, hogy valójában mit is tudnak kezdeni ezzel a helyzettel ezek az intézmények. Azt is meg kell mondanunk persze, hogy természetüknél fogva éppen annyit kezdhetnek "vele", amennyit az "őket" létrehozó országok megengednek "nekik". ("Senki sem adhat több jogot másnak annál, mint amivel maga rendelkezik.") Most majd egészen világosan meg fog mutatkozni az, hogy ki is az, aki lapít és mismásol a közös fellépésről szóló döntéseknél, ha az oroszokról van szó és azért lapít, mert erre neki erre alapos oka van, no meg az is kiderül majd, hogy ki képes arra, hogy felül kerekedjék benne a közös biztonságért, Európa nyugalmáért érzett felelősség. Európának most egyértelmű kiállásra van szüksége saját biztonsága érdekében - nem kívánhatja senki sem itt azt, hogy egy ilyen orosz erőpolitika dominálja az európai folyamatokat, életünket. Most jól és okosan érvelő, aurát sugárzó politikusokra (a politikus itt: értékek képviselője) van szükség az európai intézményekben. Vajon vannak-e ilyenek ott? Vajon gondolunk-e majd erre, amikor jelölteket állítunk és szavazunk az európai választásokon? Azok, akik az egységes fellépés lehetőségeit gyengítik azzal, hogy becsmérlik annak az alapjait is, azok most szerintem rosszul cselekszenek. Ebben a helyzetben megmutatkozik az, hogy most már nem lehet fenntartani többé azt a világképet, hogy miközben kiélvezzük az odatartozás minden, a személyes életszintekig ható erejű pénzügyi és jogi előnyeit, aközben minden lehetséges alkalommal és sokféle módon lecikizzük az egységes európai megnyilvánulásokat. Nem mondhatjuk többé Brüsszelben azt, hogy "erős Európa", otthon pedig azt, hogy "Brüsszel az Moszkva". Szerintem most már világos kell, hogy legyen az, hogy vagy ez, vagy amaz. Egy tagállamai által egyöntetűen támogatott Európai Unió tud csak fellépni egy ilyen orosz erőpolitika ellen. És fel is kell lépnie, mert mi vagyunk a szomszédok és nem az Egyesült Államok. Ha ezt az egységet ilyen vagy olyan érdekek által vezérelten maguk a tagországok bontják fel, akkor erre a fellépésre lehetősége sincsen. Ez így van az Európa Tanács esetében is. Ha a tagországok eltűrik azt az orosz nyomulást, amely az elmúlt években ott tapasztalható, akkor nincsen mit mondanunk. A "nap végén" adjuk csak oda az európai emberi jogok képviseletét is az oroszoknak. Nagyon jó kis emberi jogi jelentéseket tudnak írni az európai országokról. Meglátjuk majd, hogy mire mennek "vele" az emberi jogok védelmének bonyolult hétköznapjaiban. A Kalasnyikov jó tanácsadó, ezt most láthatjuk Szimferopol utcáin. Ha ez az orosz felfogása a dolgoknak, akkor azt gondolom azonban, hogy vagyunk néhányan itt Európában olyanok, akik nem hisznek a Kalasnyikov emberi jogokat terjesztő erejében, egyszerűen csak azért sem, mert nem hiszünk abban, hogy e jogok fegyverrel lennének terjeszthetőek. Nagyon nem hiszünk ebben. Nem hiszek a "páncélosok (ilyetén) erejében" sem. Az, ami Ukrajnában most történik az egy európai ügy tehát és így az európai választópolgárok mindegyikének az ügye. Nem, egyszerűen nem engedhetjük meg azt, hogy oroszok grasszálhassanak a Kalasnyikovjaikkal ukrán utcákon, mert mindig vannak az ukránok maguk is elegen ahhoz, hogy maguk dönthessék el, mi akarnak és, hogy milyen politikai elitet hatalmaznak fel a képviseletükre. Az pedig különösen árulkodó most, hogy mielőtt ez a nehéz folyamat kiforrhatott volna, mielőtt még az ukránok megszervezték volna a maguk rendjét, máris megjelent az orosz hadsereg ott, ahol semmi keresnivalója nincsen.
(képaláírás: Szimferopol egyenruhák nélkül)
