Szerda, választások után. Belgrádi noteszlapok
2014. március 19. írta: wootsch

Szerda, választások után. Belgrádi noteszlapok

A választások után most dolgos hétköznapok következnek Belgrádban. A demokrácia dolgos, egyszerű napok sorozata végül is, ahol az ember tervez, ahol az ember végez, a működő demokrácia ehhez biztonságot ad. A nem-működő demokrácia az adott uralmi helyzetek megtartásának a művelete, ott a kampány soha nem fejeződik be, a nem-működő demokráciákban állandó választási kampány zajlik, legalább is, közpénzekből állandóan és folyamatosan arra figyelmeztetik a választópolgárokat, hogy helyesen akkor, amikor ennek tényleg eljön az ideje, csak egyféleképpen dönthetnek. Szerbiában nem így zajlottak a dolgok és ez most a javukra válik, szerintem. Itt és most a választási kampányban alámerítkező politikusok katzerjammerját gyógyítják ezek a dolgos hétköznapok, nem kell már integetniük nekik nekünk, nem szükséges pulpitusról kiabálniuk, szavakat vetniük és tapsviharokat aratniuk - az a karusszel már megállt. Egy működő demokráciában nincsen szükség állandó választási kampányra, hétköznapokba behatoló választási szlogenekre, sikerek állandó kiplakátolására. Itt hétfőn kinyitott a pék, seperte a járdát Svetozar Ilić, a cipész a boltja előtt, a sarki kioszk előtt ketten álltunk sorba cigarettáért, újságokért. A gyermekek iskolába mentek, aprócska emberek nagy táskákkal aprócska sorunk mellett. Elzörgött mellettünk a Beogradskán 2-es villamos. Közömbösen szemlélődő utasok feje billent a girbegurba sínek hajlatain egyazon ritmusra. Ébredezett a Nap, egyik szemével már figyelte a várost, a másik szemére még egy aprócska, szürke felhőt húzott. Aztán már benne jártunk a napban, amikor előbújtak az interneten a Šarić drogbáró letartóztatásáról szóló hírek, már képek is voltak, ahogyan az itten "első számú közellenségnek" minősített személy megbilincselten is mosolyogva száll ki az eltakart arcú, man-in-black-nek öltözött titkos ügynökök gyűrűjében a repülőgépből, amely ide röpítette őt Crna Gorából és már villant az a hír is, hogy a montenegroi miniszterelnök azt találta mondani, hogy "ez is egy jó példa arra, hogy Montenegroban nincsen hely a bűnözőknek". Az elmúlt három év alatt már megtanultam, hogy Szerbiában mindig a legváratlanabb, de a politikai haszonszerzés szempontjából mindig az éppen akkor legalkalmasabb politikai pillanatban tartóztatnak le valakit. Ez egy olyan hagyomány itten, amelyet bármikor be lehet vetni, úgy látszik. Ez csak úgy eszembe jutott, mert amúgy a választások utáni napon is az a normális városi élet vett körül, mint a választások nélküli napokon. Minden választással mégis csak növekszik a helyi színekkel rajzolt és itteni retorikákkal megrajzolt térképű Demokrácia Szerbiában is. Lázas, indulatos kamasz-állapotából lassanként kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé válik, fiatal felnőtté alakul át, most el kell jönnie annak az időnek is, amikor maguk a polgárok is abba az állapotba érnek, hogy tervezhessenek maguknak napot, hetet, jövőt. Az az állapot, amikor nem másokon múlik az, hogy Én hogyan tervezhetek. ... eltelt tehát az a normális hétfői nap és most szerda van, hétköznapi kis események aprócska tényei uralták az időt. Azok a dolgok, amelyeket rutinnal, kialakult szokásaink szerint csinálunk és amelyekben - talán éppen ezért - semmi meglepetés sincsen. Boltba megyek, kérek és adnak, veszek azoktól, akiknek az a dolguk eladjanak. Valahogyan így. Szóval semmi meglepetés, csak azoknak az elfelejtésre ítélt napoknak a monotóniája, amelyekben részük van, ha nem figyelünk arra, hogy a kasszírnőnek szép a mosolya, hogy a biztonsági őr unatkozik, hogy az előttem lassan mozgolódó sorban az első vevő a sor gyorsabb mozgását gátoló fő akadály, mert az idős hölgynek szüksége van arra, hogy szóba állhasson, végre valakivel és ezért külön kezeli a kosarát, a pénztárcáját, időt akar nyerni egy kis csevegésre, amely persze mindenkit szemforgatásra indít, aki mögötte van. Itt, ennél a mozzanatnál lépett be a kis, közönséges vegyesbolt pénztára előtt sorban állók közönségének tekintete elé egy ember, aki nehezen mozgott, láthatóan születése óta fogyatékkal élő, kezében pénzt gyűrögetett. Vegyesboltunkban meg kell kerülni a fél világot ahhoz, hogy a kasszához állhassunk sorba, a pénztárgép a hozzátartozó kisasszonnyal együtt persze a bejárat-kijárat mellett van, volt logikája annak tehát, hogy emberünk rögtön a kasszához óvatoskodott azokkal a groteszk, nehezen koordinálható mozdulatokkal. Négyen voltak előttem, egyikük sem engedte meg neki, hogy megvásárolja a cigarettáját, pedig csak erről volt szó, egy doboz Kent-ről. Amikor azt mondtam neki, hogy "molim", ő annyit mondott, hogy "hvala, komšija". Megtisztelt ezzel. Aztán fizettem én is, kiléptem a boltból, a járda előtti lelépésnél mindig fontos, hogy alaposan körülnézzünk, ezt jól megtanultam a belgrádi időm alatt, most is így tettem, de a gyorsan érkező autó azonban lestoppolt a láttomra, a vezető intett a fejével, én kényelmesen átkeltem a kijelölt gyalogátkelőn - és ez a két gyors, egymás utáni élmény visszavezetett engem a hétköznapok demokráciájához. Valahogyan ilyen ez: a demokrácia elfogadásra, a különbözőségek tiszteletben tartására és megértő együttélésre, a sokféleségünk elismerésére tanít és annak a felismerésére, hogy ebben emberi esendőségeinkkel együtt csetlünk-botlunk. E lecke után az utam a következő kioszkhoz vezetett, ahol a környékünkön egyedüliként Spiegel Magazint is árulnak, amelyet minden héten igyekszünk megvásárolni. Az e heti Spiegel címlapján Uli Hoeness fekete csíkkal rabosított képmása felett egy egyszerű mondat: 'Game over' - és ez még inkább kikerekítette ezt az elme-futtatást arról, hogy mi is az a Demokrácia, a Népuralom, amely eminens eseményként választásokban inkarnálódik, de amely fizikai testét a dolgos hétköznapokban nyeri el. Amabban a kiérlelt német demokráciában alig egy hét alatt eljutott odáig a T. bíróság, hogy három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélje az FC Bayern München elnökét adócsalásért. Itt virított ez a címlap a sarki kioszk ablakában, az emberek jöttek-mentek, körülötte és, mert itt is sorba álltam, volt időm, hogy azt kívánjam a belgrádi járókelőknek, hogy ők is érjenek el a hétköznapi demokrácia e szintjére. Ha már Šarić-ot is őrizetbe vették a választásokat követő első munkanapon. ...

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr595870168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.