Valamit visz a víz. Valamit hoz a víz. Belgrádi noteszlapok
2014. május 26. írta: wootsch

Valamit visz a víz. Valamit hoz a víz. Belgrádi noteszlapok

Ha valaki végigfut, 'átbrózel' most az interneten, láthatja, hogy máris mennyi képben sűrűsödik össze az a természeti katasztrófa, amely a Nyugat-Balkán nagy térségeit sújtotta. A vezető magyar hírportálok is szorgosak e téren - lsd index.hu, origo.hu, hvg.hu ... stb. Mindegyiküknek van fotó-albuma erről. Érzelmeket kiváltó képek logikus halmazából ki sem választható a legjellegzetesebb. A képek valódi főszereplője persze nem a víz és nem a sár, hanem az ember. Az ember pedig cselekvő lény. Az internetre feltett képeken rakodnak-pakolnak, embereket karolnak, állatokkal gázolnak emberek. Egy elöntött ház első emeletén nyolcan mentésre várnak, az erkélyhez rögtönzött létrát támasztott valaki, valaki pedig a közeledő csónakból rákattintott minderre - az erkélyen az emberek szája kiáltásra nyílik. A másik képen egy egyenruhás hölgy a sárra hajol, arcát plasztik maszk védi, felsőtestén súlyos kevlár mellény, aknát keres a hölgy ott a boszniai sárban - még az eső is egy elmúlt háborúra emlékeztet. Van kép, amelyen az elöntött településekről kimentett emberek átmeneti szállása látható. Tornaterem, matracok, nejlon-szatyrokban kis motyók, gyűrött törülközők, befelé figyelő tekintetek, az arcnak az a tompa fénye, amikor ott benn egy film pereg és amikor odakint most semmit sem lehet tenni, mert csak várni lehet.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindezt most mozgásban is látom. Ha most nézek fel a laptopról, csak azt láthatom, hogy ebben a hirtelen jött, nyárias melegben a belgrádi Cvetni Trg teraszain emberek ülnek, nyáriasan gondtalan képekbe csoportosulnak, a hölgyek jóleső örömmel szabadultak meg már a kabátoktól, a nehéz cipőktől, rövid ujjas blúzok, könnyedén feszes nadrágok, itt-ott miniszoknyák - a belgrádi urak és fiúk pólóban - az egyik fiatalember pólóján felirat, hogy "Every youth must have one revolution", de ő is következmények nélkül olvad bele a sétafikáló környezetbe. A víz odakint van, persze nincsen messze innen, de nincsen itt. Azt már tudom, hogy azok az erős képek mindenkiben benne vannak, elfelejthetetlenül akkor is, ha ez a sokadalom itt és most csak fecseg és cseveg. Ez a katasztrófa senkit sem hagyott érintetlenül. E most gondtalan fecsegő-fogyasztó sokadalom sem kívülálló. Mindenkinek megvan már a saját története. Családtagok, ismerősök és a valamikor felkeresett helyek képe a most másképpen beléjük íródott képmásban rögzült.

IMG_9815.JPG

A történet egyik síkja tehát végtelenül és visszavonhatatlanul személyes. A két nagy folyó persze itt van Belgrád közepén és pontosan ott, a Kalemegdan alatt erőlködve próbálják egymáson erejüket. Sokan sétálnak arrafelé, hogy megtapasztalják, milyen is ez a küzdelem. Megfigyelők. Kamerák, mobiltelefonok csettintenek rá a képre. Homokzsákok mögött sétálnak most a parti sétányokon az emberek. A Beton Hala teraszán is sokan élvezik a nyárias időt. Ott rohannak a Száva szennyes habjai mellettük. A víz mindent visz, egy kidőlt öreg fatörzsön egy csóka utazik sebesen. Ott egy szekrény lábai merednek ki a vízből, amott egy elsodort műanyag palack nyaka, mint baljós periszkóp bukkan fel, hogy aztán gyorsan alámerüljön megint. Amott egy férficipő, valami kelme, amelyről kiderül, hogy egy szakadt ing. A vízen vadkacskák kóstolgatják a sodródó kacatokat. A teraszon ülők napszemüvegében tükröződik a zavaros folyó, a fehér felhőkkel teleszórt kék ég, az asztalokra letett pohár. A Száva konokon ront a Dunának. Odaát a Nagy Háború sziget partján a fák törzse vízben áll, szomorú akác ága simítja végig tűnődve a nagy folyó hullámait.

IMG_9818.JPG

Van aztán egy kettősen kollektív történet is. Egy a történet, de innen is, onnan is szemlélhető. Az egyik nézőpont civil, a másik a hivatalos. Míg a média a hivatalost erősíti fel, aközben csak érintőlegesen adagolja a civilt. A kettő néha összeér, összeolvad, néha nem. Persze, hogy a nemrégiben megalakult kormánynak bizonyítania, igazolnia kell, hogy ura ennek a nehéz helyzetnek. Az az érzésem, hogy az ehhez fűződő természetes társadalmi elvárásoknak némi saját megfelelési kényszerrel is igyekszik a szerb kormány eleget tenni. Ez most Vućić miniszterelnök nagy ideje, az "alkalom megragadása" annak ország-világ előtti igazolására, hogy itt most Ő és csakis Ő vezet. Persze, hogy az ilyen helyzetek nem ismeretlenek más országok politika-történetéből sem. A populista megnyilvánulások úgy látszik, hogy genetikusan kódoltak a tömegdemokráciák politikai elitjében. Kinek több, kinek kevesebb jut ebből a génből ... Ki így és ki úgy alkalmazza. Láttunk már olyan politikusokat is zsákolni gátakon, akiknek az lett volna a dolga, hogy összehangolják a munkát, és láttuk még Herr Schrödert is annak idején, hogy Armani öltönyéhez gumicsizmát húzott és úgy szemlélte meg az Elba áradását. A nemrégiben hivatalba lépett szerb kormány nagy próbája ez. A miniszterelnöki bársonyszék alatt a Populizmus időzített bombája ketyeg. A szerb közszolgálati csatorna (RTS) nemrégiben élőben közvetítette valamelyik válság-kormányülést, így a kamerák megörökítették, ahogyan a miniszterelnök durván és ellentmondást nem tűrően rendreutasítja egyik miniszterét. Az iskolamester az iskolásfiút, megszégyenítően. Írtak is az egészséges humorral megáldott népek mindenféle nyílt leveleket erről.

Aztán egy független blog - a Druga Strana (http://drugastrana.net) - szerzője, Nenad Milosavljević felpanaszolja most a balkan insight portál újságírójának, hogy "cenzúrázzák a független honlapokat". Amikor ő bátorkodott megjegyezni azt, hogy a kormány nem állt a feladata magaslatán a mentési műveletek megszervezésében (amely így is volt az első napok sokkja alatt), akkor a blogját hacker-támadások érték, le is kellett venniük posztjait egy kis időre, hogy - amint mondja - ne veszélyeztessék más, ugyanarról a szerverről működtetett blogok, honlapok munkáját. Egy másik újságíró arra panaszkodott, hogy amikor egy helyi rádióban arról számolt be, hogy egy település hídját elmosta az ár, telefonokat kapott, megfenyegették, hogy "ha nem fogja be a száját, baja esik". A dolog alapvető szépséghibája az, hogy mindketten a kormányt és szerveit sejtik e mögött.

Az oroszok most megnyitották a "ki segít gyorsabban többet" versenyt. Ennek nagyon jó a sajtója itt. Az orosz kollégák azzal büszkélkednek, hogy ők voltak a leggyorsabbak. Ez persze nem volt olyan nagyon nehéz, hiszen már hónapok óta Niš repülőterén tartózkodik egy "segélyalakulat", az Orosz Belügyminisztériumnak alárendelt egység, repülőgéppel, személyzettel, hivatalosan valamiféle "Balkáni Segélyközpont" felállításának ürügyén ... Ugyanakkor tényleg egészen megható az, ahogyan a nemzetközi közvélemény megmozdult és ahogyan napok alatt megszerveződött a segítség láncolata. Európa nem hagyja cserben a balkáni országokat. Európai országok segélyalakulatokat, eszközöket, személyzetet küldtek azonnal. Helikopterek, csónakok, nagy teljesítményű szivattyúk érkeztek be a különböző irányokból és hozzáértő, kipróbált team-ek, akik azonnal munkába léptek. Az EU Segélyalapja már kedden reagált a helyzetre. Csütörtökön hivatalosan is bejelentették, hogy jelentős pénzügyi segítséget nyújtanak a helyreállításhoz. E napon donor-konferenciát tartottak a Palata Srbijában. A hatalmas kerek asztal körül ott ültek a nagykövetek, a nemzetközi szervezetek: az Világbank, az ENSZ, az EU és ET (valamint a ET Bankja) képviselői. Az egyes országok is sorra-rendre nyilatkoztak felajánlásaikról. A kínaiak, a norvégok, a svájciak mellett szinte az összes EU-s tagország. Nem, Szerbia nem maradt egyedül a bajban - az az európai igazság, hogy nem vagyunk és nem lehetünk közömbösek az iránt, amely a szomszédságunkba történik, most fényes gyakorlati igazolást nyert. Egy olyan időszakban vagyunk, amikor újra kell fogalmaznunk Európával kapcsolatos viszonyainkat. Egy EU csatlakozásért fáradozó országban ez a példa most nagyon erős lehet. ... A felajánlott pénzügyi segítség euro-milliókra rúg. "Senki sem külön álló sziget, mindenki a szárazföld egy darabja ... ha szól a harang, érted is szól ...": mennyire közös tapasztalataink összefoglalásaként európai ez, nem?

Az, ahogyan a szerb társadalom megmozdult ezekben a napokban, az eloszlatta azoknak a kétkedőknek kifogásait, akik szívesen és gyakran mondják, ha nem működnek itt a dolgok, hogy "hát persze, hiszen ez Szerbia". Ez a félmondat kifogás és felmentés a változtatásokhoz való személyes hozzájárulás felelőssége alól - és most ezekben a napokban ez megdőlt. A szerb társadalom átélte a közös felelősséget. Az adományokat szortírozó és fuvarozó diákokról már írtam a múltkori posztban. Arról is, ahogyan buszok indultak mindenhonnan a gátak felé, hogy fizikai erejüket adják a védekezéshez. Aztán újabb és újabb történetekkel gazdagodik a példatár. Fodrászok az átmeneti szállásokon elhelyezett emberek haját hozzák rendbe, Színészek és zenészek műsorokat rögtönöznek a számukra. Több, mint 32 ezer embert kellett evakuálni az elárasztott településekről. Közülük mind összesen "csak" vagy 1.500-an vannak az átmeneti szálláshelyeken most - a többiek mind találtak tartós fedelet rokonoknál, ismerősöknél, barátoknál ... A kereskedelmi televíziók adomány-gyűjtő akciókat szerveztek gyorsan, a turbófolk-dívák letették a tűsarkú cipőt és beálltak a hosszú sorba. Novak Djoković a Rómában megnyert pénzdíjat azonnal felajánlotta az károsultaknak és alapítványa 1 millió euró értékben vállal részt iskolák rendbetételében. Svájcban élő "jugók" három nap alatt 3,5 millió svájci frankot gyűjtöttek össze gyorssegélyként - félretéve emigrálásuk okait és okozatait. Horvát és bosnyák, szerb és makedón dobott össze pénzt, hogy szerb károsultakon segítsen ...

Valamit visz a víz, valamit hoz a víz. Az "évezred árvízének" árhullámai most visszavonulóban vannak. A helyzet azonban lerakta már a hordalékait a társadalom tengerének partjain. 'Day after'. Disszonáns hangok is keveredtek persze ebbe a társadalmi egyszólamba. Megkezdődött a felelősök keresése. Még csekély találatokkal. De annyi azért kiderült, hogy a szerbiai vízgazdálkodás egykor működő intézményrendszere már egy ideje gazdátlan, a megelőzés eszköztára magánosíttatott, vagy elpusztult a nemtörődömség miatt. Néhány polgármester már pedzegeti, hogy a kormányok áldásos ügyködése miatt megfosztattak a cselekvési lehetőségektől és eszközöktől. Bár a kormány most mint a "Nagy Megmentő" tündököl, de folytatólagos felelőssége alól elugrania nem lehet. Meglátjuk majd, hogy hogyan is koordinálják a beérkező segélyek felhasználását, hogyan vonják le a rendszerszerű következményeket és hogyan orvosolják az intézményrendszer hiányosságait. Az ortodox egyház feje, Irinej pátriárka is hozzátette a magáét a társadalmi egység megbontásához. A Száva Katedrálisban tartott miséjén azért megjegyezte, hogy a természeti katasztrófa azért sújtotta Szerbiát, mert a melegek megint fel akartak volt vonulni. Elég visszatetsző volt ez a pátriárkai kinyilatkoztatás egy nappal azután, hogy a meleg közösség már pénteken este közzétette nyílt levelét, amelyben visszaléptek a "Parada" május 31-re tervezett megrendezésétől és szolidaritást vállaltak az árvízkárosultakkal. Ez nyilván elkerülte a pátriárka figyelmét, minthogy az is, hogy sehol a gátakon nem pakoltak zsákokat papjai és nem tudok olyan esetről sem, hogy templomokat, kolostorokat nyitottak volna meg adomány-gyűjtésre, menekültek befogadására. Irinej felmondta homofób leckéjét - a Szerbia Ortodox Egyház pedig láthatatlan maradt a társadalmi összefogás idején. Igaz, miséztek itt-ott. A tömjén füstje meg jótékonyan betakarta azt, hogy míg a szerb társadalom átélte a felelősségét a segítségnyújtásban, addig az egyház csak ismételgette régi igéit. A koszovóiak is kivették a részüket ebből - katonai alakulatot küldtek volna, amely gesztus a szerbek biztosítékát kiakasztotta, hiszen azért ott még tartunk, hogy elismerték volna Koszovó önálló entitását, pláne azt, hogy már saját hadserege is van. A Balkánon a felejtés folyamata lassú, mint a késő nyáron csak csordogáló Száva folyása - kár volt ezekért a disszonanciákért.

Valamit visz a víz, valamit hoz a víz. A víz éltet és a víz büntet. A víz épít és a víz rombol. Mi élünk a vizeinkkel és nekünk kell felelősséget vállalnunk értük, önmagunkért. A Nagy Árvíz most rakja le hordalékait a partokon. Az összefogás és a közös megmozdulás tapasztalatainak felemelő élményei mellett a negatív jelenségekéit is. Most a takarításnak és a helyreállításnak a műveletei kell, hogy kezdődjenek. Azt kívánjuk, hogy e közben a szerb emberek megőrizhessék az Összetartó Társadalom Nagy Élményét.

IMG_9817.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr336210910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.