Háborúk jégverése ... a Béke napsütése ...
2014. július 18. írta: wootsch

Háborúk jégverése ... a Béke napsütése ...

Változékony, gyors váltásokkal teli ez a Nyár. Odafönt, az égen súlyos terhekkel viselős felhők nyomulnak az egyik oldalon. De jobbra fent, a szemmel befogható égkupola sarkában úgy csillog az ég kékje, mint egy tiszta helyi tó tükre, amelyben éppen fodrosra mossák az égi mosónők ifjúkori álmaik végtelen paplanjait. Aztán győz a fekete ármádia. Tegnap a város felett szabadult meg a terhétől. Cseresznyeszem nagyságú jég esett, kopogtak a szomszédos ház cserepein ezek a kéretlen vendégek, őrült ritmust vertek, láttam, hogy egyik-másik öreg cserép repedten megadja magát nekik, a víz úgy zúdult ki a bádogeresz mélyedéséből, mintha valami őrült manóbrigád lapátolta volna ki az árokból. A ház előtt szomorkodó fák még mélyebbre hajtották le ágaikat, leveleiken lyukakat ütöttek ennek az égi sortűznek a jég-lövedékei. Az utcai kanálisok torka böfögve-fuldokolva nyelte és köpte vissza a rengeteg vizet. Láttam, hogy enyhén lejtő utcánkon máris egy rohanó patak sodorja a városi utcák szemetét lefelé és hogy habosodott a rémülten gubbasztó autók kerekei körül. Fél óra volt az egész, a fekete sereg olyan hirtelenséggel száguldott tovább, mint ahogyan megérkezett. Mire kinyitottam az ablakot, a kék visszafoglalta uralkodó pozícióját odafönt, az égi mosónők tovább folytathatták sziszifuszi munkájukat - itt-ott máris kis, kövér felhőputtók kergetőztek. Párolgott az utca, a jégverés nyomait felitatta a Nap újra erősen idevilágító fénye, a Nyár nagy erőkkel visszatért, a hőmérő higanyszála újra 30 fokra kúszott fel. Utcánkban Béke volt megint. Így visszatértem a laptophoz és rákattintottam az aktuális hírekre. Nem kellett volna. Jégverésként pattogtak a gyors hírek, érkeztek a fotók, homályossá tett videó-felvételeken lezuhant repülőgép roncsai és e rettenetes mezőn a törmelékek és a hulladék között emberi testek, egykor hozzájuk tartozó egyszerű tárgyak, útikönyv, plüssmackó, parkolási cédula. Sokáig tartott, míg felfogtam eszemmel, hogy egy már-már felejtésbe merülő európai háború friss áldozatait látom. Ártatlan és tehetetlen áldozatokat, akiket oly hirtelen és váratlan magába rántott ez a rettenetes örvény, az ukrán polgárháborúnak ez az örvénye. Nem volt még oly régen, hogy a Majdan hírei elfoglalták tudatunk faliújságjának főhelyeit. Aztán letakarította azt a faliújságot az a sok újabb szenzáció, no meg az, hogy Navas jobb kapus lehet-e vajon, mint Tim Howard, hogy Arjen Robben jobb színész lenne-e, mint Robert Redford ... Müller és Schweinsteiger, Götze és Hummels gondoskodtak arról, hogy úgy érzékeljük a világot, mint egy olyan élőhelyet, ahol azért alapvetően rendben mennek a dolgok - elszórakoztunk néhány hetet ezzel. Csak lábjegyzetekként jelent meg a világnak az az arca, amelyről oly nehéz tudomást venni. Az ukrán polgárháború új szakaszába lépett. Az ukrán hadsereg minden eddiginél erőteljesebb támadásokat indított a szakadároknak nevezett, rejtélyesen orosz-barát és nehézfegyverekkel küzdő harcosok ellen, a Gázai-övezetben felhalmozódott gyúanyag belobbant és rettenetes események sorozatát indította el ... ehhez képest a magyar hírcsatornák ráérősen és jóízűen ismételgették egy Orbán Gáspár nevű fiatalembernek a rio de janeiro-i Maracana Stadion VIP páholyába kezdődő kalandjait ... őrült nyári vihart idéző kavargássá váltak itt a hírek, a képek, a videók. Az internet felülete mintha most hirtelen mintha ezt a hektikus és kiszámíthatatlan nyarat idézné. A Béke kékjére ráúszik a háborús képeknek ez a borús, fekete felhője, Ukrajna, Gáza ... Rasszipnoje, ez a kis, eddig névtelen ukrán falu felkerült a világtérképre, odasereglett külföldi tudósítók faragnak média-hősöket most néhány pillanatra a helyi lakosokból, akik szemtanú bennfentességével beszélnek arról, amit láttak. Most, amikor ezt írom a belgrádi Cvetni Trg-en található Drama Caffé asztalánál, még láthatom innen az internetes felületen, hogy a nyomozás megkezdődött, az EBESZ megfigyelői a helyszínen vannak, azon a mezőn most földbe szúrt botra kötözött fehér ronggyal megjelölik az áldozatok és az emberi maradványok helyét ... és világ kíváncsiskodik most, hogy hol is vannak a bizonyítékokat rögzítő "fekete dobozok" ... Itt most békésen andalgó belgrádi járókelőkre látok. A belgrádi ég kétharmadán a kék és a fehér az uralkodó szín most, de balról már fekete felhőket toboroz már megint ez a hektikus nyár. Mit hoznak vajon? Jeget, szelet, vihart, mint tegnap? Vagy meggondolják magukat és átadják a terepet egy lusta nyár békés kékjének? Ki tudja ezt most innen? Hová tart ez a világ ártatlan áldozatokat kéretlen magával rántó ukrán vagy gázai örvényeivel? Hányan, de hányan veszítik el még mindenüket és azt, amit semmilyen érdek, semmilyen hagymázas gondolat, semmilyen területi vagy védelmi igény sem írhat felül soha - az Életüket? ... míg be nem látjuk, hogy tényleg csak egyetlen vagyonunk van, csak egy, de az az Élet. Hideg jégverésként kopognak tudatunkon ezek a hírek. Vigyázzunk hát a fejünkre és óvjuk jól a szívünket.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr346521891

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.07.18. 17:26:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.