Élőhely - otthon - haza. Tűnődések Belgrádból

2014/08/26. - írta: wootsch

Élőhely, otthon és haza korábban-régebben a mainál szervesebb egységet alkotott. Élni valahol, az az élettény e három komponens összeolvadt állapota volt, az otthon ablakából átláthatóak voltak az élőhely határai és az élőhely nézőpontjából értelmezhető volt az ország, amely azt az élőhelyet magába foglalta és nyilván ezért is hívták azt az országot hazának sokszor. Haza az az élőhelyet jelentette, amelyben ott volt az otthon a szeretettekkel és az otthon szomszédok és szomszédságok bonyolult hálózatának a része volt, ennek a hálózatnak a csomópontjait aprócska boltok és a boltokban a maguk személyes titkaival bíbelődő boltosok alkották és azokak a boltoknak személyisége volt és személyiségük ereje külön színeket és ízeket kölcsönzött az utcáknak, ahonnan ajtajuk rájuk nyílt és némelyik kis boltban az ajtón csengettyű jelezte, ha nyílott és ilyenkor a boltos elősietett a homályból és rendelkezésre állt. Ezek a boltok mindig vallottak a gazdasági állapotokról is, hiszen drágábbak vagy olcsóbbak voltak és elkerülhetetlen volt az, hogy az adókról, az inflációról vagy a mikrogazdaságról ott valami beszéd essék. A boltossal való viszony az élőhely része volt, az élőhely központjában állt az otthon és mindezt a haza vette körül. Nyelvünk megőrizte ezt a szerves összeolvadást, mert azt mondjuk, ha látogatóba indulunk szülővárosunkba, hogy „most haza megyünk”, vagy, ha már eljöttünk onnan, azt, hogy „otthon voltam”.

Honnan indulunk és hová érkezünk? Gyakran mondjuk azt, hogy otthonról utazunk és hazatérünk, nem? Milyen mértékegységgel mérjük az utazást közben? A ráfordított időt mérjük vagy a megtett utat kilométerekben? Esetleg élményekkel mérjük az utazást, röpke találkozásokkal soha korábban nem látott emberekkel, akiktől aztán a megállóhelyen úgy búcsúzunk el, hogy tudjuk, soha nem találkozunk majd. Mivel mérjük az utazás minőségét, ha élőhelyünk egy másik országban van, amely nem a hazánk, de ahol az otthonunk van, és amely kellemes fészket és biztonságos hátteret ad kóborlásainkhoz? Mi a mértékegysége a megérkezés minőségének? Hová érkezünk, ha élőhelyünkön általunk nem beszélt nyelven kommunikálnak velünk a boltosok és ahol nem csak számolnunk, de kalkulálnunk is kell a fizetéskor, mert bár ismerjük az itteni pénz banki váltóértékeit, de nem ismerjük azt, hogy hogyan kalkulálnak ezekkel az értékekkel az itteniek? Sokáig tart, míg megtanuljuk, hogy ez a bolt „drága” és, hogy az a másik amott az bizony „olcsó”.

Élőhely, otthon és haza fogalmai és tényei bizony relativizálódnak, amikor élőhelyet váltasz – otthonod van és azt az otthont aktuális élőhelyed veszi körül, de nincsen hazád, amely az élőhelyet öleli magához, vagy hogyan is van ez? Csupa banális mondat, közhelyekből építkezések. „Ott van a hazád, ahol otthon vagy …”, „ott van az otthonod, ahol ismerős párnára hajtod le a fejed …”, „ott vagy otthon, ahol valaki vár …”, „az az élőhelyed, ahol jól érzed magad …, ”ott vagy otthon, ahol értik a beszéded …”, „azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne …”. Vándorlások és kóborlások, otthonról elvágyódások és haza érkezések, azok az otthont-kereső utak! Valahogy mindig otthont-kereső üzemmódban mi, emberek, vagy nem is? Élőhelyeket keresünk? Hazát? …

Amikor berendezkedünk végre új otthonunkban, és az utolsó magyar könyv is a helyére kerül, akkor élőhelyünk felkeresésére indulunk. Ez a felfedező-út boltokon keresztül vezet és először a kenyér és a tej, a paradicsom és a felvágott, az alapvető szokásainknak megfelelő reggeli megvásárlása jelenti a kihívást. Majd a szolgáltatások következnek: a cipész, a tisztítószalon, az órás, a számítógép-javító, a mobil-szolgáltató, a házi Internet bekötése, a televízió-csatornák! Majd elmerészkedünk egy étterembe is, megtaláljuk kedvenc kávézónkat, egy padot a városi parkban, ahol elüldögélünk és elmerengünk egy kicsit a haza dolgain, csak ott az új élőhelyünk kellős közepén. Majd vétlen és akaratlan kapcsolatba lépünk a szomszédokkal, aztán vitatkozunk a háziúrral, akitől otthonunk béreljük, már lehajtott fejjel is bejárjuk élőhelyünket, amelynek szokásaink szerinti vásárlásaink kijelölik a határait és már ismerősként köszöntenek azok a boltosok. Kognitív térképünkön van egy város, amely MOST élőhelyünk, de ezen a térképen ennek a városnak mélységesen mélyen fekete foltjai vannak. Helyek, amelyekről hallottunk már, de ahol soha sem fordulunk elő, mert azok az élőhelyünkön túl vannak, valahol a messzeségben. A haza az a valami.hu, néhány sms, talán egy-két levél, inkább e-mail, fészelünk, hogy kövessük az otthoniak arcának változásait, skype vérmérséklet szerint, a testvérünk arca azon az elmosódó képen, és a ki-kimaradozó hangja, ahogyan beszámol olyan dolgokról, amelyek már nem igazán érdekelnek minket, mert elfoglaltak vagyunk azzal, hogy berendezzük a magunk kognitív térképét …Változik tér, idő és az otthon-élőhely-haza kapcsolódás, mi már itt élünk, nem ott – így mondjuk. Aha. Nyelvünk kísér, csak magyarul álmodunk és, ha ritkábban is, de élvezzük a magyar beszédet. Magyarul többet beszélünk ilyenkor, mert így-úgy megtanult új nyelveinken nem tudunk pesti vicceket mesélni. …

Élőhely-otthon-haza valamikor régebben szervesebb egységet alkotott talán. Egyik magába foglalta a másikát, a másik hatott erre is, arra is. Akik számára ez az egység még létező volt, kevesebbet utaztak, mint mi, álmaik szárnyalásának még szigorúan őrzött határok állták az útját, ezért álmaik röpte rövidebb ívet húzott az elvágyódások egére. Akkor még voltak „bezzeg-országok”, „bezzeg-ott” élőhelyek – az oda elvágyódók bizony nekivágtak annak a hosszú és bonyolult útnak …

… Cherbourgban ott van a Terminal, az egyik kihajózási pont volt az Óceánon való átkeléshez. A háborús pusztítás után szépen helyreállított épületnek van egy pontja – a behajózást megelőző utas- és vámvizsgálat terme -, ahol megérinti az embert az élőhely-változtatás Nagy Kalandjának a hangulata. A ’Cité la Mer’ Múzeum és ebben a harmincas évek hangulatát felidéző teremben az okosan elhelyezett számítógépes terminálokon a látogató kikeresheti, hogy vajon valamelyik őse itt hagyta-e el Európát, élőhelyét, anno. … Kitölthetjük azt a kérdőívet is akár, amelyet a State Island-en egykor szolgáló Emmigration Officer rakott elénk anno, hogy kiderüljön az, beléphetünk-e az Ígéret Földjére. Tanulságos utazás az élőhely-otthon-haza háromszögben …, mert ott vannak azok a kivetített képek arcokról … de ez csak egy adalék egy réges-régi dilemmához, amely valahogyan ott van a cselekedeteinkben – otthon és élőhely, no meg a haza, amely magában foglalja mindazt, amely fontos nekünk, nos mindegyikük – de tőlünk nem függetlenül - roppant változásokon mentek át röpke száz év alatt: most egy XXI. századi realitásban éljük meg ezt, ebben éljük életünk, miközben XX. századi gondolatokkal bíbelődünk. …

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr156637735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.