Az ember kihívásai, avagy a La Manche / English Channel ... útijegyzet
2014. szeptember 02. írta: wootsch

Az ember kihívásai, avagy a La Manche / English Channel ... útijegyzet

Délről nézvést ez a La Manche, Északról szemlélve English Channel. Csatatér, ahol évszázadok óta harcol az Ember a Természettel. Az emberi eszköztár sokat finomodott az elmúlt évszázadokban, a természet csak úgy harcol, ahogyan mindig is tette. Itt a Nyugat, Észak-Nyugat uralkodó széliránya, amely áthajtja az Atlanti-óceánon nagyra nőtt hullámokat a keskenyedő csatornán, és amely cseles széllökések impulzusait küldi szeszélyes ritmusban a gyanútlan hajósoknak szóló figyelmeztetésként, hogy itt azért Te csak megtűrt útitárs lehetsz, de nem parancsolhatsz se hullámoknak, se szeleknek. A hajózási szezon rövid, októbertől márciusig radikálisan csökken az Csatornán a forgalom, mert azok a szelek sem tudják szétfújni a gyakori ködöket, amelyeket a víz lehűlése és a Golf-áramlat melegebb vizei együttes erővel produkálnak. Még azoknak a világítótornyoknak a fénye, amely máskor mindig bátorságot önt az irányt, a kikötőt, a biztonságot kereső hajósok szívébe, még ezek a fények sem törhetik át az összezáruló ködfalakat és radar ide, korszerű navigációs eszközök és műholdas követők oda, még a nagyobb hajók is visszahúzódnak a Csatornáról ilyenkor. A Brit-szigeteket a francia partokkal összekötő kompok száma is radikálisan csökken ilyentájt, marad a repülő vagy a Csalagút vonattal, a hajózás felfüggesztve.

 

IMG_1476.JPG

 

A hobbihajósok jachtjai téli álmot alusznak valamelyik kikötőben és merengenek a legutóbbi utazásuk kalandjain, miközben mélán emelkednek és süllyednek az ár és az apály ritmusára. Úgy hat óra és húsz percenként emelkedik vagy süllyed a vízszint, az angol partokon négy, hat vagy nyolc méteres a különbség (pld. a walesi Pembrokshire szirtjeinél), a francia oldalon Cherbourgnál 4-5 méter, a Mont Saint Michel körül 14 … Az ár-apály és a felszín alatti áramlatok itt a Természet fő fegyverzete. Az embernek ehhez csak alkalmazkodnia lehet. Legyőznie nincs mit, mert már maga a kategória is érvénytelen. Azok a hobbihajósok akik a mediterrán vizeken megszerzett napfényes utazásaik tapasztalatainak a birtokában azzal az ambícióval szállnának hajóra, hogy most, na most „győznének”, mint „győztek” már a Ión-tenger szigetei közötti távolságok lehajózásakor, azok már kihajózáskor is arra ítéltetnek, hogy elszenvedjék azt az érzést, hogy akaratukat és elképzeléseiket alázatosan alá kell rendelniük egy nagyobb Entitáséinak. Itt a Természet törvényei diktálnak – a napi útvonal megtervezése koncentrálást, figyelmet és háromdimenziós körültekintést igényel. Nem akkor hagyjuk el a kikötő biztonságát, amikor mi akarjuk, hanem akkor, ha azt az apály és a dagály megengedi. Mit érne a jó széllel akár 6-7 csomós sebességre is képes hajónk által megtett út egy velünk 23 csomós sebességgel nyomuló áramlattal szemben? Itt a hobbihajósnak ahhoz is hozzá kell szoknia, hogy van „negatív út”, a hullámokkal és a szelekkel vívott személyes küzdelmünk hatodik órájában már láthatjuk a térképre felvezetett útvonalunkon, hogy nemhogy közelebb jutottunk volna aznapi célunkhoz, hanem ellenkezőleg, még mindig inkább távolodunk tőle.

 IMG_1410.JPG

 

Ez az évszázados küzdelem karaktereket formált, mélyen beágyazódó hagyományokat teremtett. A Csatorna marináiból hiányzik az a dalmát marinákban megszokott emberi pezsgés, a mediterrán zajok, vagy a török öblökben horgonyt vető hajókról leáradó bulik zaja és a hajók fedélzetén sütött gyrosok illata. Ezekben a marinákban nem találunk hanyagul megkötött fender-csomókat, az árbocok vasát megállás nélkül verő kötelet, amelynek a zaja zavarna másokat, a cockpitben még másnap reggel is ott heverő üres borospalackokat és a kiöntött vörösbor foltjait a kormányállás ülésén. A Csatorna marináiban csend van, némely hajó fedélzetén elmélyült munka folyik, ott egy winchet szerelnek szét éppen, másutt kötelet cserélnek, amott valaki most az árboc csúcsán antennát szerel. Másutt alszanak, csak kinyújtóztatják most a sok órás feszülés-elengedés járulékos mozgásaitól elfáradt tagjaikat. Itt nem kapcsolják be a fedélzeti hangszórókat, nem szól a kikötői tucc-tucc, itt alapvetően csend van. Aki teheti, figyeli a beérkező hajókat. Mindig akad segítő kéz és mindig egy együtt érző pillantással együtt járó kérdés, hogy „honnan jöttetek”. „Cádizból” - mondta Cherbourgban a Chantereyne marinában a Neptun kormányosa. Holland zászló alatt egy 51 lábas Beneteau-n jöttek, éjjel és nappal át az Öblön, a Vizcaya-n, öt nap alatt, a szeme véreres volt, borostásak voltak mind a ketten, mert ketten hozták a hajót, a társa nem volt beszédes, „négy hete indultunk St. Lawrence-ből” - teszi még hozzá, csak úgy mellékesen. Egy kicsit megálltunk, ejha! Kanadából! Lekötöttük a köteleket, intettünk és visszaindultunk a mi hajónkra, még néhány gyors szót cseréltünk róluk csak úgy magunk között, aztán úgy tíz perc múlva láttuk, hogy miután még ellenőrizték a vitorláikat, eltűntek a fedélzetről. Már el tudtuk képzelni, hogy hogyan zuhantak álomba, hogy remegő kézzel hogyan kapcsolták ki mentőmellényeik csatjait, hogy hogyan küzdöttek meg a csizmák levételével – és azt is nagyon jól el tudtuk képzelni, hogy az ágyukig már el sem jutottak. Ott aludtak a szalonban, láttuk később, amikor vásárolni mentünk. Eldőlve, nyitott szájjal, öntudatlan. Még a nevüket sem kérdeztük meg. A hajójuk Neptun, azt megjegyeztük.

 

A Csatorna kikötőiben ritka a zöldfülű, kivagyi. Aki itt van, az már a saját bőrén és a hajója kárán megtanulta, hogy a Csatorna az egy csatatér. Az Ember küzdelme a Természettel, a szelekkel, a hullámokkal, az áramlatokkal – ha megkérdeznénk Őket, ezeket a tengerészeket, hogy akkor miért is szállnak itt hajóra, miért nem hajóznak inkább az Adria többnyire barátságos és augusztusban mindig meleg vizein, ahol a hajó megállítható és ahol a fedélzetről vízbe csobbanhat az ember és lustán elterülhet a türkíz-kék és vállát aprócska hullámokkal ingerlő felszínén … nos, lehet, hogy csak azt mondanák – egy kicsit kérdőn felvonva a fáradt szemöldökük -, hogy „mert ez egy kihívás ...” Hogy ki kit is hív mire is az sok tűnődés tárgya az emberi természetben. …

 

IMG_1653.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr716659453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.