Egy kampány margójára ... (népszavazás 2016)
2016. szeptember 27. írta: wootsch

Egy kampány margójára ... (népszavazás 2016)

Strasbourgba beszökött az ősz és az Avenue L'Europe-on suhan most nesztelen. Megérinti az út mellett büszkélkedő platánok leveleit, de úgy, hogy azok lehullanak. Innen nézzük hazánkat, ahol most egy nagy lakógyűlés van, de – sajnos - nem színvonalasabban, mint egy társasházi közgyűlésben. Kormányunk által irányított kampány van, mert a mi magyar kormányunk már csak ilyen, egy kampány-kormány, 2010. óta folyton csak kampányol, kampány-lázban ég, kormányzásának fő eszköze, fő szerszáma a plakát-, a rádió-, az internet-, a televíziós kampány. Most ezeket kiegészítendő, lakógyűléseket is tart a kampány-kormány és ott, ahogyan ez már egy lakógyűlésen megszokott, összehordanak hetet-havat. Megmutatkozik mégis kinek kinek a természete. Egy lakógyűlés sosem volt a demokrácia ünnepe, no ezek a kampány-lakógyűlések aztán meg végképpen nem azok! Különös dolgokat mondanak ott, ezeken a lakógyűléseken miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők, sőt maga a T. Ház elnöke! Régi köntösben kerülnek elő a xeno-, az iszlamo- és még ki tudja miféle fóbiák. Látjuk most, hogy milyen színvonalon is gondolkodnak a világ dolgairól, a mi dolgainkról a magyar politikai elit tagjai. Vajon ilyen színvonalon intéztetnek ügyeink, úgy általában is, vagy csak most, átmenetileg, 'in situ', hogy ez a kampány van? Mert ahol kampány van, ott mindenki egy szem a láncban. Ott mindenkire hatással van a szóhasználat, amely törölte a menekült szót a kampány-szótárból és bevezette helyette a migránsozást és minden idegen migráns most, bármi okból is kelt útra és minden muszlim életveszélyes, bárhogyan is gyakorolja a vallását, ha gyakorolja egyáltalán, megbélyegzésére elegendő ok, ha ki tudja mondani Allah nevét. „Integrálódásra képtelenek” hangzik a verdikt, bár azt elhallgatják, hogy amikor a magyar integrációról beszél, akkor asszimilációra gondol, pedig a kettő ég és föld. „Párhuzamos társadalmakról” beszélnek, miközben parlamenti munkahelyükön székely zászlót lenget a szél, amely egy párhuzamos társadalmat óhajtó akarat szimbóluma és nem lengeti ott a szél az európai kék zászlót, amely egy integrációra irányuló akaratnak a szimbóluma. „No-go zónákról” beszélnek, rettegés az életük, ha Nyugatra mennek. Új filmeket játszanak ebben a magyar kampány-moziban 'Non, ce pays n'est pas pour Lázár' („Nem Lázárnak való vidék” - egy francia film, Párizsról), 'Baljós árnyak az Orangerie-ben' (ez meg egy film Strasbourgról, ahol Pelczné retteg), 'Ali ötven árnyalata' (ez bizony a +18-as film, ahol lányaink és asszonyaink erényei minden pillanatban veszélybe forognak, bárhol), és persze a fő szenzáció, a 'A Birodalom idevág', ahol öt részben bontakozik ki a Nagy Történet, amikor szegény Nyugat-Európát elárasztják az arabok, úgy en bloc. Jó kis moziműsor! Na, hová menjen moziba a magyar most? Ahol kampány van, ott kampány van és ott mindenki egy szem a láncban, a meggondolatlan beszédben, a kormány-propagandában, a köztereket uraló plakátokon, a kerítések árnyékában, a felmondott szomszédságban, a fellazított szövetségekben, a verbális ellenségeskedésekkel feldarabolt Európában. Valóság nevű nagybátyánk eliszkolt már Magyarországról, emigrált és most ő is migráns tehát valahol, és eszi a migránsok keserű kenyerét, mint a bujdosók egykoron, csécsi szalonnáról álmodik és kalocsai piros paprikát küldet azért otthonról, ha teheti, mert a magyar, ha migráns is, csak magyar marad. E kampány-lakógyűléseken úgy beszélnek a közös európai kultúránkról, mint egy köcsögkalapról, amelyet bármilyen jöttment suhanc csak úgy leverhet a fejünkről. Ha egy kultúra csak ennyi lenne, megérdemelné a sorsát. Az utcakép lett a proletárok fegyvere most, már várom, hogy csinos fénykép-kiállítás nyíljék a Terror Házában, ahol megnézheti majd a magyar választó, hogy hogyan sétálnak hijabot viselő asszonyok a bécsi Stephansdom-nál vagy a Ringen, mert az utcakép lett a proletár fegyvere, ezzel védi ezt a ha(á)zá(a)t. Ahol kampány van, ott te is, én is szemek vagyunk a láncban. „Üzenjünk Brüsszelnek!” - így indult a kampány és ma már ott tartunk, hogy nemcsak Brüsszelnek üzenjük (kit is érts ez alatt?: az Európai Uniót, úgy ahogyan az 27 európai ország szövetsége? Az Európai Bizottságot, mint az országok együttműködését igazgató testületet? Az Európai Parlamentet, amely az általunk megválasztott képviselők gyülekezete?), hanem az egész világnak, hogy nem kérünk senkiből, aki idegen és migráns, akit ide vetett a sorsa, nem kell nekünk senki se! „Mi szeretnék eldönteni, hogy kikkel akarunk együtt élni!” - ez minden között a legütősebb kampány-szlogen, de tényleg, milyen jó is lenne az, ha a társasházi közgyűléseken csak úgy kiszavazhatnánk a szomszédokat, mert bizony még 11-kor is bömböltetik a tévét az M1-es csatornán, vagy a Szabóékat a másodikról, akik Air'n'B-znek gőzerővel, oszt' a múltkor is, hát nem egy „néger vót” a lépcsőházban!? No meg persze ebben benne van az a lehetőség is, hogy „azt, hogy ki a jó szomszéd, azt majd én mondom meg.” Mert ahol kampány van, ott kampány van és mindenki egy szem a láncban. „Megvédjük a magyar jövőt”, ha nem szavazol ezt árulod el; ha igen-el szavazol, fekete-fehér egyszerűséggel csak hazaáruló vagy; érvénytelen szavazatoddal leszel dzsihádista. Mert most kampány van Magyarországon és ahol kampány van, ott minden magyar egy szem a láncban. Miközben a tehetősebb magyar félelem nélkül Dubai-ozik, és tele van magyar lányokkal az a csöppnyi ország, akik erényeit senki sem félti. Miközben miniszterelnök lánya és veje Bahrein-ben töltik láthatóan félelem-mentes szabadidejüket és burnuszos urak társaságában mosolyognak a képen, ki tudja miért. Miközben letelepedési kötvényeket árulunk bárkinek, aki meg tudja fizetni és senki sem kérdezi meg tőlünk, hogy akarunk-e velük élni. Miközben magyar állampolgárságot lehet vásárolni a Kárpát-medencében, minden félelem nélkül, csak pénz kérdése az egész, aközben a kampány forgatókönyve szerint elutasítónak kell lennünk és gyűlölnünk kell mindenkit, aki más, leginkább azokat, akik arabok, és vajon a budapesti arab szálloda-tulajdonosok mit is gondolnak majd erről, ha kényelmükre kényes vendégeiket a Váci utcában inzultálják a kampánytól felindult magyarok? Vége-hossza nincsen a kérdéseknek, amelyek feltolulnak bennünk, látván-hallván azt, hogy mi is történik ezeken a lakógyűléseken most, de a válaszokkal mindenki magára marad, mert ahol kampány van, ott mindenki egy szem a láncban és mindenki magányos most egy kicsit, mert válasza nincsen arra, hogy mi lesz itt majd holnap és holnapután, ha ez a kampány véget ér és még nem kezdődött el a másik. Mert most kampány van, de biztosak lehetünk abban, hogy mindjárt kezdődik a következő kampány és ahol kampány van, ott te is, én is, magyar választópolgárként szemek vagyunk a láncban. „Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, könnyen mindent szögnek nézel” - mondta Maslow egykoron és nekünk kampány-kormányunk van és így aztán, ha kampány van, akkor te is csak egy szög vagy Magyarországban.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr9111745797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.