A krónikás feljegyzi a hivatalos eredményt: ma, szerdán délelőtt, helyi idő szerint 10 óra 54 perc 09 másodperckor Fa Nándor magyar hajós befejezte a Vendée Globe-ot. A 63 éves magyar versenyző a 8. helyen végzett, 93 nap 22 óra 52 perc 9 másodperc alatt kerülte meg a Földet a Spirit of Hungary nevű és maga tervezte, maga építette hajójával. 27.850 tengeri mérföldet tett meg 12,35 csomós átlagsebességgel. A hajós Sables d'Olonne van, jól van, euforikus szavai meghallgathatók a verseny hivatalos honlapján (itt: http://www.vendeeglobe.org/en/news/18669/nandor-fa-spirit-of-hungary-8th-in-the-vendee-globe).

Ezek a száraz tények, ezek lesznek majd ott a statisztikákban, de az, ami az Úton megtörtént, arra csak a hajós emlékezik majd, de a Hajós majd egész testével, minden érzékével emlékezik. „A hajósnak gépnek kell lennie, el kell felejtenie az érzelmeket, az érzéseket, a gépiesen ismétlődő feladatokra kell koncentrálnia” - mondta Fa Nándor a Sables d'Olonne-i kikötőben, a pódiumon, az üdvözlésére összegyűltek előtt. Mert a hajó engedelmesen követi az emberi akaratot sokszor, de néha ellenszegül. A szem körüli ráncok a hajóval vívott párbeszédekből ottmaradt lenyomatok. Később, mindig csak később jön rá arra a hajós, hogy abban a pillanatban, amikor közbe kellett lépnie, lehetett volna egy másik megoldás is, feje telisteli azzal, „hogy mit és hogyan és mikor kellett volna, hogy”, de az Út maga soha sem hagy időt arra, hogy ez végig is gondolható legyen. Ott kell reagálni, ahol senki más nem segít, csak egyvalami, a Bizalom, önmagában, a Hajóban, az Óceán nem segít, emelkedik és süllyed, nincsen egyetlen egyenes sem ebben a történetben, csak a vitorlákat hordozó árboc, csak a railing, csak a kormány, amit sokszor és sokáig automata irányít, de az automatát ellenőrizni és igazítani, korrigálni kell. Nem lehet mindent ráhagyni, mert a tenger nem hagyja magát, a szél nem hagyja magát, öntörvényű legények, nosza!

A vitorlás hajó egy szél erejével hajtott vízi jármű. A vasárnapi hajós eltűnődik ezen a meghatározáson. Ő jobbára csak a termikus szeleket ismeri, amelyek a közeli szárazföld hegyeiből és völgyeiből erednek, este jobbára elcsendesednek, elalszanak, reggel későn kelnek, délutánra kiszámíthatatlanok, élénkek, szigetek szélárnyékában csúfolódók, szigetek közötti csatornákban vitézkedők. A horvát Dugi Otok nyílt tenger felőli oldalán egyenletesen-szépen fújók, a hosszúra nyúlt sziget másik oldalán elalvók, váratlanul lenyugvók, haladást megállítók például. A vasárnapi hajós bevallja, hogy semmit sem tud a nyílt tengeren, a szárazföldektől ezer mérföldre hullámzó vizek szeleiről csak látja ezeken a web-cam-eken, hogy esik és hogy süllyed, hogy emelkedik és hogy zuhan a hajó, hogy hogyan csap be a hullám, hogy hogyan mélyül a ránc a hajós arcán.

Verseny, amely átvezet a Világtengeren, szelíd és vad vizeken, az Atlanti- és a Csendes-óceánon, hidegben és melegben, a Jóreménység-foka és a Horn-fok körül, Afrika partjai előtt, Ausztrália alatt, Brazília előtt. Aki befejezi a Vendée Globe-ot, nyer, győztese egy emberi küzdelemnek. Alex Thomson-t (a verseny második helyezettjét) hallgatom a sajtótájékoztatóján. Megkérdezik Tőle, hogy mik voltak a céljai. Azt mondja, hogy „végigcsinálni a versenyt, a dobogóra állni, esetleg megnyerni” - ez volt a hármas cél. Mondja egy hajós, akinek ez az ötödik Vendée Globe-ja (kettőt feladott), egyszer harmadik, most második lett. Négy év múlva? Megpróbálja újra? Negyven éves, két kisgyermek édesapja. Megpróbálja? „Ha a szponzorok (Hugo Boss, Mercedes) is úgy akarják …, még meg kellene beszélnem a feleségemmel” - ilyesmiket mond. A hajósok arca a beérkezéskor és a sajtótájékoztatón, már frissen borotváltan. A móló mellett pihenő hajók. A bámészkodók. A lenyugvó Nap és az elülő szelek. Odakint az Atlanti-óceán. Ott még mindig küzdenek hajósok és hajók, Fa Nándor nyolcadik lett, Eric Bellion több, mint ezer mérfölddel jön majd mögötte, már minden hajó az Atlanti-óceánon van, Sebastien Destremau hajózik most a 18. helyen és neki még 5.000 mérföldet kell megtennie a célig. Micsoda egy különös verseny ez! Különös, mert különleges személyiségek vívják meg saját harcaikat a tengerrel, a széllel, a hullámokkal és a hajókkal.

A verseny hivatalos honlapján egy szép értékelés található Fa Nándor útjáról. Arról, hogy milyen szépen és egyenletesen küzdötte fel magát a 21. helyről a 8. helyre; arról, hogy milyen komoly technikai problémákat kellett megoldania menet közben; arról, hogy milyen nagyszerű taktikai döntéseket hozott. Elismerő tisztelgés ez az emberi teljesítménynek. Tegyük hozzá, a Vendée Globe a szervezők minden erőfeszítése ellenére is, még mindig egy francia verseny, nem csak azért, mert a versenyzők többsége francia, hanem azért is, mert főleg a franciák követik. Fa Nándorról is feljegyzik, hogy ő volt az első nem-francia, aki ötödik helyen fejezte be a második Vendée Globe-ot, az első, aki nem-franciaként egyáltalán befejezte a versenyt. Az akkori ideje 123 nap volt, most 93 nap, micsoda különbség! Egy nagy emberi teljesítményt kell, hogy csodáljunk, hogy elismerjünk, hogy megbecsüljünk a maga helyén és a maga módján.

Amikor a hajós végre eléri célját és megpihen a kikötőben, de még sokáig nem jön nyugalmat hozó álom a szemére. Testének minden porcikájában ott van Út. Furcsa úgy feküdni az ágyban, hogy az nem mozog. Süllyednek és emelkednek az érzései és érzékelései. Sokáig még bizonytalan léptekkel jár a szilárd, földi talajon. Álmodik a hullámok tarajáról és az óceán változó színeiről. A kikötött hajó még sokáig remeg. Emészt. Tűnődik ott a parthoz kötve. Néha felsírnak a szélben az árbocát rögzítő kötelek. Összekapcsolódott Ő már örökre a hajóssal és most a hajós a parton pihen. A Hajós nélküli hajó egy elfelejtett objektum most, mindenki a Hajósra kíváncsi, aki szép, karcos szavakkal ecseteli majd a sajtótájékoztatóján azt, hogy mit kapott a Hajótól. Végül is, Hajós és Hajó elválaszthatatlanok. Fa Nándor „harmadik gyermekének” nevezi a Spirit of Hungaryt.

Néhány nappal ezelőtt, amikor - láttam - délután volt, a lehanyatló téli Nap utolsó sugaraival a nyomdokvonalán, díszes, sok kishajós kísérettel, befutott a Sables d'Olonne-i kikötőbe a Vendée Globe 2016-2017 győztese, Armel L'Cléach, a breton. Másnap reggel pedig a második helyezett, az angol Alex Thomson is a kikötőben pihent. A győztes idő verseny-rekord, L'Cléach 74 nap 3 óra és 35 perc alatt kerülte meg a Földet, Thomson ideje is belül van a régi, Gabard által tartott rekordon, ő 74 nap 21 óra 31 perc alatt teljesítette ezt a mérföldekben pontosan megmérhető, de emberi léptékkel igazából felfoghatatlan távot.

Mivel feliratkoztam a vendée.globe.com hírlevelére, közvetlenül és a web-cam közvetítések jóvoltából személyesen is láthattam e mozzanatokat. Furcsa egy érzés volt. A „mintha-ott-lettem-volna” illúziója és a jelenidejűség, meg az, hogy mindez milyen gyorsan válik történelemmé. A verseny még nem ért véget, hiszen a többiek még ott, kint küzdenek a hullámokkal, a széllel, engedelmességre és alkalmazkodásra bírják a hajóikat. Észre kellett venni, hogy egy idő után a magyar internet népe is felfedezte a versenyt és Fa Nándort, egyre gyakrabban idézték hajónaplója segítségével Őt és terjedt a hír, hogy a 8. helyen halad és nagy valószínűséggel teljesíti fő célját, hogy befejezze a versenyt és, hogy ideje 100 napon belül legyen. Egy nagy versenyben jelen van egy nagy magyar hajós és hajósnak lenni egy szavakba nehezen önthető magányos állapot. A hajó neve Spirit of Hungary, bármennyire is csábít ez a név arra, hogy azt mondjuk, Fa Nándor most megtestesíti, illetve, hogy testet és térfogatot ad a magyar szellemnek, virtusnak, kéretik, hogy csak ezt ne tegyük. Teljesítménye egy elszánt, konok, célokat kitűző és céljaiért kiálló magyar ember munkája. Saját építésű hajójával és saját magával van jelen az embernek a tenger és az ég elemeivel folytatott küzdelmében.

A hajós, bár itt másokkal, más hajókkal versenyez, valójában a tengerrel vív csatát. A tengerrel, amely hatalmas és mély, amely folyton változik és változatos, amely harsány és élénk, de amely tükörsimaságú és csendes, éppen akkor, amikor nem erre vágyik a hajós, amely haladna előre a célja felé, a tengerrel együtt, amely óceán formájában minden tengernél nagyobb, erőteljesebb, jelen valóbb. Annak a web-camnek a segítségével néztem a versenyző hajósok arcát. Az arcok voltak az út térképei, az arc változásai az Út térképén új bejegyzések. Új ráncok a szemek körül, a vörös árnyalatai a napszemüveg által fehéren hagyott arc-felületen. A parányi sócseppek a fül hajlataiban. Nekünk, akik foteljeinkből nézők vagyunk e helyütt, fel sem tűnik, hogy az állandó nedvesség az, amely a hajósokat üldözi az Úton, nincsen egyetlen száraz, olyan szárazföldi értelemben vehető száraz felület a hajón, amelyet folyton-folyvást megostromolnak a hullámok.

Mert mi a hullám? Egy mozgás, amely nemcsak felfelé emelkedik, tornyosul, kitüremkedik, ágakra szakad, de oldalirányba is mozog, a hajótest nemcsak emelkedik és süllyed, de dülöngél is, a hajó tengelye körül mozdul jobbra-balra, a szél felőli oldal nyomása miatt megdől, a dőlő-forduló állapotban emelkedik és süllyed, de billen is, ahogyan a hullám odacsap, a tajtékja felröppen és cseppekben szétszóródik, a visszahulló víz végigfut a fedélzeten, de nem egyszerű rendben, mert érkezik egy következő hullám már, némely hullám 3-4-5 méteres emelkedéseket produkál, vagy 8-as, 9-es szélben (viharban) akár tíz méteres mélységbe is belefúrja magát a hajó orra, hogy kirántsa-kilökje onnan a következő hullám ereje. Napsütésben az orrhullámok szétomló cseppjei kis szivárvány-íveket húznak a hajó orra köré.

Figyelni kell a szelet és a szél változik, kitör és elernyed, lök és taszít, visszanyom, görbül, bizony a szél görbülni is képes és ez a szél löki a vizet neki a hajónak, ahol nincsen semmi, ami szárazföldi értelemben száraz volna. Nedves az arc, a kéz, a láb, átnevesedik a legjobb dzseki is, a gumicsizmában befolyik a víz, a vízhatlan zsebben használhatatlanná nedvesedik a papír zsebkendő. A tenger sója kristályosodik a műanyag felületeken, a vásznakon, a vitorlák bevonásakor kis ködöcskékben leszitál, a köteleken megül, karcolja a kezet, kesztyű szükségeltetik, ellenkező esetben kis karcolások jobban fájnak a sótól, de sokszor nincsen arra idő, hogy megkeresse, felvegye a kesztyűt az ember-hajós, mert most kell állítani, húzni, feszíteni, kiengedni.

A biztos kézzel kormányzó Hajósok által végigcsinált verseny, amelyben ott az Emberi Szellem önmagát kutató-kereső kíváncsisága.

Egy régi breton mondás szerint a dagály idején fogant magzat fiú lesz, az apály idején megfogant pedig leány. A bretonok úgy tartják, hogy ezért, éppen ezért szállnak a fiúk a tengerre, hogy megkeressék a hullámok formájában mindig ott lévő dagályt és ezért húzódnak a lányok jobbára vissza, a partokra. E dagályban foglalt urak – a Vendée Globe idei versenyén nem volt hölgy versenyző – végighajózzák az Utat a Föld körüli világtengeren. Magyarországon, de különösen Székesfehérvár környékén, ahonnan Fa Nándor érkezett tenger sincsen, szükségképpen dagály sincsen, apály sincsen. Mégis, Fa Nándor elment, hogy megkeresse a hullámokban mindig megtestesülő dagályt és visszatért, új ráncokkal szelet figyelő szeme sarkában, új bőrkeményedésekkel a tenyerén, egy Nagy Tengeri Út teljesítésének minden fáradtságával és örömével a lelkében. Tisztelet és elismerés egy Nagy Tengerésznek!