Demokrácia-Rubiconon innen és túl. 2017. április 3-án

2017/04/03. - írta: wootsch

Eddig jobbára a mi és a gyermekeink zsebe bánta, de most már tényleg a bőrünkre megy a játék. A protekcionista gazdaságpolitika, az indokolatlanul felduzzasztott államapparátus, a presztízsberuházások fenntartási költségei, a rezsicsökkentés elhúzódó hatásai, az alulfinanszírozott oktatás-, egészség- és szociális ügyek költségei, az új laktanyák építésének és a fegyverbeszerzéseknek az árai fokozatosan jelentkeznek majd és nem csak nekünk, de még gyermekeinknek is fizetniük kell ezért, meglátják majd, hogy nem is keveset. Hiába kedvezőbbek most a gazdasági adatok, ha a magyar emberek boldogtalanok és, ha a társadalmi csoportok közötti egyensúly ennyire törékeny. Semmit sem érnek a jó statisztikai adatok akkor, ha Magyarország csak szavakban teljesít jól. Mindezt még csak lenyelték az emberek; mert volt, aki tényleg gyarapodott; volt, aki elment és csak hátat fordított ennek; volt, aki a pillanatnyi előnyök kedvéért megkötötte a maga kompromisszumait és volt olyan is, aki tényleg elhitte, hogy ez a nép és nemzet szolgálatának egyetlen aktuális lehetősége. Alapvetően perc-emberkék vagyunk perc-emberkék dáridóján. Ami azonban a múlt hét óta történik, már a bőrünkre megy, mindegyikünkére megy, legyen fideszes vagy szocialista, jobbikos vagy demokrata, istenhívő vagy ateista, közéletben aktív vagy választásokon részt-nem-vételével tüntető, pályakezdő diplomás vagy kisnyugdíjas, elegendő, ha magyar. Nagyobb fordulatszámra kapcsol most a jogállam megfontolásaitól megfosztott törvénygyár, az emberi jogok ellen átfogó, mély, megrendítő erejű politikai támadás indult. Ezzel ténylegesen megkezdődött Magyarország kivezetése Európából, az európai együttműködés kereteiből, intézményeiből. A most elindult újabb „nemzeti konzultáció” cinizmusa még az előzőeket is felülmúlja. Az „állítsuk meg Brüsszelt” szlogen egyenesen azt sugallja, hogy Brüsszelt (értsd az Európai Uniót) csak egyféleképpen lehet „megállítani”. Csak úgy, ha kilépünk a kereteiből. A CEU-t megcélzó törvényjavaslat zavaros indokolása felveti, hogy vajon mit csinált ez a kormány az elmúlt hét évben? 25 éve működik itt ez a kiváló felsőoktatási intézmény közmegelégedésre és szolgálta Magyarország jó hírnevét. Egy még el sem fogadott törvényt kérnek most „rajta” számon visszamenőleges hatállyal? Csak, mert „Soros”, a jogállam alapvető normái sem számítanak? A ma megismert „civil billog-törvény” miről szól? Nem az a fontos, hogy egy szervezet mit csinál, hanem az, hogy honnan, kitől kapja a pénzt? Mert, ha kap, akkor valamire kapja. Ha pedig valami, akkor az értékelhető. Ennek az értékelésére és megítélésére nem állnak rendelkezésre eszközök? Ha pedig az fontos, hogy kitől, akkor miért kerülnek ki a törvény hatálya alól az egyházak és vallási szervezetek, illetve a sportszervezetek? Ha egy szalafista szaud-arábiai sejk támogatást nyújt valamelyik magyarországi imahelynek, az nem számít, viszont ha az ENSZ valamelyik szakosított szervezete, az EU-val való szerződés jóvoltából működő Norvég vagy Svájci Alap, a Visegrádi Együttműködés, az Európa Tanács vagy mondjuk egy német vagy holland protestáns segélyszervezet támogat valamilyen civil szervezetet Magyarországon, akkor az rajta öt évre rája-ragadó bélyeg? Ha egy sikeres labdarúgó klub továbbjutna a Champions League fordulóin és jelentősebb összegeket kapna az UEFA-tól, az nem számítana? Az, hogy mire kapták és hogyan költik el? Mióta mosnak pénzt a saját önkormányzattal rendelkező civil szervezeteknél? Ha pedig mosnának, akkor nem ennek a feltárására vannak az eddig megalkotott szabályok és az ezek betartásán őrködő számos hivatal és hatóság? Vajon ennyire nem működnek a társadalmi, gazdasági ellenőrzés intézményei Magyarországon, hogy ezt így kell elintézni? Vajon ezek a törvények annak a bevallására szolgálnak, hogy a jogállam és intézményei nem működnek Magyarországon? Mindezt drága és a kormány által közpénzekből fizetett propaganda-kampány kíséri. (A kormánynak ugyanis pénze soha sincsen, az a pénz, amellyel rendelkezik, az a tőlünk különböző módokon beszedett összegekből áll.) Az ezzel a kampánnyal a besározásra jól előkészített talajra hullanak ezek a magok. Szárba szökken belőlük az Elvakultság, a Bizalmatlanság, a Megosztottság és nyomukban ott jár a Gyűlölet. Ezek, mint gyomok teszik tönkre a Társadalmi Kohézió Kertjét. Mindezt megtetézte a Kormány azzal, hogy lebegteti, hogy ki kellene lépnünk az Európai Emberi Jogi Egyezményből. Abból, aminek életléptetése nélkül a Fidesz soha sem léphetett volna és nem maradhatott volna azon a politikai porondon, amelyet mára teljesen a maga képére formált. Abból, ami nélkül sem az Echo Tv nem maradhatna fenn, sem Bencsik András. Abból, amely ténylegesen elhozta a rendszer-váltást, egy állampárt által irányított, monolitikus és ezért egyszínűen szürke politikai rendszer olyan kiszínesedését, amely sokkal inkább megfelel a magyar társadalom tagoltságának és színeinek. Az emberi jogok egyetemesek, mindenkit megilletnek, még az emberi jogokban hitetleneket is. Bayer Zsolttól Toroczkai polgármesterig hosszú lenne most azok névsora, akik az emberi jogokban habfürdőznek önfeledten, miközben minden szavukkal, cselekedetükkel tagadják a fontosságukat és az élet minden színterén való jelenvalóságukat. „Emberi jogi picsogás” - mosolyog a Miniszterelnök valamelyik beszédében. Oda jutottunk, hogy a Párt kommunikációs igazgatója, Hídvéghi Balázs úr valami olyasmit mondott, hogy az „Európai Emberi Jogi Bíróság ítélete megtagadja azt a jogot Magyarországtól, hogy védje a schengeni határokat”. Mondja ezt egy olyan ember, aki több, mint négy éven át dolgozott az Európa Tanácsnál, aki dolgozott az Európai Parlamentben, majd képviselő volt ott, aki a strasbourgi Robert Schumann Egyetemen tanult és aki emiatt pontosan tudhatja, hogy mi a különbség az Emberi Jogi Bíróság és a schengeni határ-őrizetre vonatkozó szabályok között! Mivel tölthette Hidvéghi úr Strasbourgban azt a sok idejét, vajon? Saját, egyéni karrierjének egyengetése mellett vajon mit tanult ebben a városban, egykori munkáltatójáról? Nem kell emlékeznie. Nem ezt várja el tőle a Pártja. Na pláne nem olyankor, ha ez a párt állampártként viselkedik és így jogot formál arra, hogy az élet nagyobb és apróbb történéseit így is szemlélje. A Fidesz már oda jutott, hogy önmagát az Egyetlen (és Magyar) Igazság Letéteményesének tekinti. „Csak a Fidesz!” - szokták mondani. Ez mindig a válasz arra a kérdésre, hogy „akkor, tessenek már elmondani, hogy mit is terveznek a jövőre nézvést?” Ugye más is észre vette már, hogy hogyan kínlódik a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője az éppen aktuális törvények megmagyarázásával? Frakcióvezető úr már régen elvesztette egy demokratikus párt parlamenti frakciója szóvivőjének jellegét. Sorjáznak arról a személyes példák, hogy rontja, rombolja az emberi minőségeket az ehhez a párthoz való odatartozás. Oda jutottunk, hogy az emberi jogok becsmérlése szóvivői feladat lett, hogy az egypárt-rendszerre való törekvés az politikai stratégiává vált, a politikai ellenfelek becsmérlése alapfeladatként rögzült, a civil társadalom megfojtása pedig határozott politikai irányként megszilárdult. Oda jutottunk, hogy ma már egy „fideszes” tisztségviselő sem akad széles e hazában, aki ki merné mondani azt a szót, hogy Demokrácia, olyan pedig végképpen nincsen, aki ezt a maga helyén és a maga tetteiben képviselné. Az emberi jogok és a Demokrácia pedig egymástól el nem választhatóak. Milyen jellemző volt például az, hogy a már említett Európai Emberi Jogi Bíróság ítéletében az szerepel, hogy a Magyar Állam menekülteket fosztott meg a jogaik gyakorlásától, addig a fideszes kommunikációban az, hogy „illegális migránsokra” vonatkozik. Mennyire árulkodó ez a szóhasználat! A menekült szó fáradtságos munkával történő kiiktatása a politikai közbeszédből, á la Fidesz! Ott tartunk, hogy a Fidesz összetoborozta és összetartja az egypárt-rendszer és a halálbüntetés híveit (mint tudjuk, vannak ilyen halálbüntetés-pártiak a kormányban is), így feléjük könnyedén kommunikálhatja, hogy „abcúg emberi jogok”! A Fidesz mára még azt is elhitte, hogy ők a Nép, így amit tesz, az az Ő javukra válik. Gazdaggá tették az országot, Európában egyenesen példátlan, hogy közpénzeket ilyen könnyedséggel el lehessen költeni olyan dolgokra, amely csak kevesek javát szolgálják. Az is példátlan, hogy kevesek tesznek erőfeszítéseket arra, hogy fel is tárják a közpénz útjait, de most éppen ők elsősorban azok, akiket a közvélemény előtt minden erővel besározni törekszik a Kormány, mert független nézőpontjukat éppen a külföldről kapott támogatások teszik lehetővé. Arról is lehetne beszélni sokat, hogy vajon ez a Kormány dolga? Arról is, hogy ez hogyan rántja, szippantja be a rendszerbe a köztisztviselői kart, amelynek pedig pártatlannak, elfogulatlannak, magukat az ügyeket nézőknek kellene lenniük és nem egy politikai stratégia kiszolgálóinak. Hogyan is van az, hogy miközben okos kerítést építünk (Kerítés 1.2) és azzal együtt például laktanyát, amelyet a szerb sajtó máris „a szerb határra telepített katonai bázisként” interpretál, akkor minderről a nagyívű és Magyarország európai helyét évekre meghatározó programról nem az ebben illetékes belügyminiszter beszél, hanem egy magyar nyugdíjas, aki „miniszterelnöki tanácsadó”. Vajon esküköteles munkakörben dolgozik ez a nyugdíjas úr, aki a legérzékenyebb magyar védelmi adatokhoz fér hozzá a feladatai teljesítése közben? Vajon van-e Magyarországnak igazságügy minisztere? Soha nem láttam, hallottam, hogy megszólalt volna abban a kérdésben, hogy „lépjen ki Magyarország az Európai Emberi Jogi Egyezményből”. Vajon van-e Magyarországnak oktatási ügyekért felelős minisztere? Nem láttam és nem hallottam eddig, hogy legalább a törvény benyújtójaként megszólalt volna a CEU ügyében és azt sem láttam, hogy szóba állt volna azokkal, akikre a törvény vonatkozik. Milyen kormányzás ez, vajon? Kormányszóvivőnk is van, de nem ő, hanem a Kancellária-miniszter viszi a szót, ha szükséges. Aztán van olyan miniszterünk is, akiről senki sem tudja, hogy miért is kapja a fizetését és ő olyan, hogy már jó ideje senki sem látta. Rogán miniszter úr nyilván teszi a dolgát és külügyminiszterünk húst árul Duartének és vígan paroláznak. Három magyar cég fülöp-szigeti piacra való elhelyezésének munkáját egy külügyminiszter végzi el? Tíz tonna hús ára az, hogy ilyen látványosan szakítunk értékekkel, európaisággal, jó ízléssel? Hullanak a súlyos kövek egy apadó kútban. Az emberi jogok fontosságának tagadása a működő európai együttműködés megtagadása, ezzel a programmal próbálja (?) visszarángatni a kiábrándult szavazókat a Fidesz az urnákhoz. Közben a 2004-ben „alkotott” székely zászlót lengett a szél a Parlament épületén, a több, mint ötven éves európai zászlónak ott helye nincsen. Így még ez sem figyelmeztetheti a felelősségükre a Fidesz képviselőit az e héten esedékes viták, szavazások előtt. A múlt héten a magyar politika uralkodó pártja átlépett azon a Rubiconon, amely a Jogállamot elválasztja a Diktatúrától.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr912398595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.