Bulvárosodásban és a Bambiban...

2018/01/14. - írta: wootsch

Tizennégy nap telt el az évből, két hét csak és fogy tovább a magyar. „Olvadunk, mint a viasz” - ezt Antoine Saint-Exupéry írta a Hadirepülő c. könyvében, most csak erre az alkalomra kölcsönveszem Tőle (és elnézést kérek). Olvadunk: a minap egy fiatalember bement egy külváros-budapesti házba, lelőtt ott egy embert, majd az gyermekével az utcára menekülő egykori szerelmét az utcán fejbe lőtte („a sértett később a kórházban elhunyt”), aztán önmagára emelte a fegyverét és meghalt. Így halad előre ez az új év. Egy kutya egy vidéki szeméttelepen csecsemőfejet talál, hazaviszi, így derült ki, hogy eltitkolt terhessége után megszült gyermekét anyja megölte (három gyermekes anya egyébként). Így folytatódott ez az új év a magyar bulvárban. Fiatal nőt késsel gyilkoltak meg, a tettest rövid, forró nyomos nyomozás után már el is fogták. Peregnek a napok az új naptárban. Eltelt már két hosszú hét ebből az újnak mondott évből, e rémes gyilkossági hírek még csak lázba sem hozzák a (magyar) közvéleményt. Egyik hír a másik után, megyünk tovább. Mínuszos hírekben fogy a magyar, erőszakos halált halt csecsemő, 21 éves fiatal lány, egy bódéban bennégett, neve, kora sincsen ember. 14 nap kinek lehet hosszú, kinek rövid. Két hét, az idő relatív. Két hét alatt, ennyi erőszakos halál!? Telik, múlik, napra napra jő, egy hétvégére hétfő következik. Vasárnapot töltenek itt az emberek a Bambiban, ahogyan felnézek a képernyőről látom, hallom. Keveregnek, kavarognak a dominók a szomszéd asztalon, mellettem egy szépszemű lány angolul beszélget egy fiatalemberrel. A hölgy kiejtése alapján lehet, hogy magyar, a fiatalember angolja hallhatóan vele született. Átellenben egy úr a Vasárnapi Híreket olvassa. Két hét telt el ebből az évből, bulvárlapokból van elég ma Magyarországon, tőlük tudjuk, hogy fogyunk. Erőszakos, természetellenes halállal távoztak már magyarok ebből az árnyékvilágból ebben az évben, egyikük sem volt harminc évnél idősebb. Lehet persze, hogy tévedek. A bulvárt soha sem érdekli az ember, ezért a bulvárban megénekelt embernek a kora is kérdéses. A bulvárban megírt hírek valóságtartalma is kérdéses persze és így mindig van remény, hogy talán nem is igaz, hogy 2018-ban, az év első két hetében máris több gyilkosság történt Magyarországon. A bulvárban megírt hírek fontosságában és valóságtartalmában való kételkedéssel fogadtuk azt a hírt is, hogy sok száz magyarországi polgármester Szita Károly hívó szavára összegyűlt a budapesti Bálnába, hogy „megvédjék a településüket”. Aztán ez a hír is igaznak bizonyult, mint a gyilkosságokról szóló híradások. Mint egy balladában: „Ezer polgármester összetanakodék, településüket migránsoktól ők megvédenék. Tanácskoztak reggel, beszélgettek délben, szavakból raktak falakat ebédidőre. Amit raktak otthon, összedőlt estére. Amit raktak együtt, megmarad örökre. Mondták ezért, felmondták a leckét. Sokuk átélte most, hogy ott van, választásokra gondolt így: „polgármesterként ez az öröklét”. Ha nem jöttek volna el, lett volna hadd-el-hadd! Ilyen magyar összefogásból polgármester ki nem maradhat. Aki távolléttel tüntetett volna, annak költségvetése bizony lyukas lett volna. Aki másutt kereste a támaszt, annak a szavazói nem találják el a helyes választ. Sok polgármester összetanakodék, hogy településüket ők bizony megvédenék. Védik is erővel, szavakkal, tettekkel; sőt falugyűlésekkel, fővárosi szakértőkkel! Messzire néznek, egészen Afrikáig. Szakértő mondta, onnan jön az áradat, állunk benne majd állig. Így lehet ez, így van ez, mondták a polgik, nékik nem parancsol más úr, csak a szavazóik. Összetanakodtak, hogy településüket megvédik bizony, messzire néztek akkor, a síkból kimagaslott a Torony! Onnan jött az üzenet, hogy így kell most tenni: „tessék nekilátni településüket megvédeni!” Védték hát a polgármesterek azt, ami szerintük a béke, a rend. Csak az a baj, hogy közben erőszakos halállal fogy a magyar, mert magyarnak magyar nem parancsol, hiszen itt egy tiltás, ott egy engedély mégis csak egyre megy.” Bulvárnapok peregnek a magyar médiában. Csúnya gyilkossági ügyekből máris volt elég az év első két hetében. E bulvárhírek között bújik meg a polgármesterek kiállása a „migránsok ellen”. Bulvár-polgármestereknek valaki azt mondta, hogy beszédükben bulvár-címlap mélységű mondatokat kell most mondaniuk. A kedvencem Makó polgármestere), aki ezt mondta: „ … szeretnének a migránsoknak gyermeket szülni …?” Aztán itt a bulvár, a bulvárban nyakig, állig, szemöldökig. Azért azt meg mégis megjegyezném, hogy néhány magyar ember erőszakos halállal meghalt a 2018-as év első két hetében és csak reménykedjünk abban, hogy itt ér véget az évi bulvár. Ami a Bambit illeti, az angol kommunikáció most egy, a teraszon elszívott cigarettával folytatódik. Ehhez fel kell öltözködni, sál és sapka és kabát. Télikabát zsebében eltűnő öngyújtónak a keresése, kesztyűben ne tegyék! Idebent folytatódik a csevej. Rézsút, szembe két lány társalog, de közben az egyikük rajzfüzetébe gyors skicceket készít valamiről (eljátszom a gondolattal, hogy rólunk, az itt ülő vendégekről, de ne már …). Ki tudja. Ahányan, annyi a titkunk. Sötét napokként is lefesthető Magyarország első két hete. Ezért idéztem ezeket a felkavaró gyilkossági híreket. Ezért idéztem a polgármesterek minapi találkozóját, amelynél kevesebb kontraproduktívabb dolgot tudnék elképzelni. Olyan volt ez, mintha egy Börcsön készített „okos vibrátorból (wifi!)” kispórolnák az elemet. Magyarország most nem készült fel az új évre, csak átszédült a Szilveszter küszöbén, mintha minden rendben lenne itt. Mind úgy teszünk, hogy elfogadtuk a játékszabályokat. Ha így történik, akkor így, ha nem, hát akkor úgy. Mások által megalkotott játékszabályok betartásából áll az életünk. Egyetlen magyar ösztön öröklődött át nemzedékeken és ez a túlélés ösztöne. Túléljük majd csak ezt az évet is (ha bulvár lennék, rendkívül ízléstelenül hozzá tenném, hogy már tudjuk, hogy ez nem mindegyikünknek sikerült) – csúnya dolgokat követünk egymás ellen minden nap, itt Magyarországon, mondom most, mert a budapesti Bambiban írom ezt a posztot és mert holnap Pécsre készülök. Miközben békés, természetes, budapesti kocsmai hangulat leng körül, ilyen csúnya dolgokra gondolok. A szomszéd asztalon a gombás melegszendvics! A hosszúkávé abban a régi mokkás pohárban! Egy pár debreceni kecsöppel! Túléljük majd, ezt is túléljük majd, ezt az erős évkezdést is túléljük majd. Holnapra úgyis elolvad a mai hó. A külügyminisztérium épülete most sötétbe borult ezen az estén. A Bambiból rálátni erre a külgazdasági- és külügyi sötétségre és a Parlament sakára is, amely viszont fényárban úszik, hogy megint bulvár legyek. Egyensúlytalan egyensúlyozás a bulvár és a nem-bulvár között. Blog(g)er-lét. Amikor az ember felnéz a képernyőről. Látja, hogy a fénynek árnyéka van.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr4413575871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.