A strasbourgi karácsonyi vásár (ahogyan itt hívják: a Christkindelsmärik, Marché Noël) egyike a legrégebbieknek Európában. A vásár hagyományosan a belvárosban, az Ill folyó körülölelte szigeten van, amely fölé magasodik a 1003 éves Katedrális tornya. Strasbourg belvárosa az UNESCO világörökség része. A középkori utcák, terek pompás hátteret biztosítanak a karácsonyi vásárnak. Strasbourg nagyon büszke erre a hagyományra. Ilyenkor a város telis tele van plakátokkal, amelyek hirdetik, hogy „Strasbourg: Capital de Noël”. Évente mintegy másfél-két millió turista keresi fel a vásárt, több látogatónk van ilyenkor, mint a nyári turistaszezonban. Az idén a 478. vásár két hete van már nyitva és jól kezdődött. A dekorációikkal egymással is versengő üzletek ünnepi portáljai, a városi utcákat bevilágító fényfüzérek, a rue de Hallebardes felett csillogó csillárok, a glühwein (vin chaude) fűszeres illata, a karusszelek csilingelése és az áramló, standok előtt megálló, vásárló, nézelődő tömeg felett a Katedrális nagyharangjának kondulása … igen, van ebben egy hangulat, angyalok szárnyalnak ilyenkor felettünk és szárnyaik súrolják a vállunk, a felfelé bámulásunk közben a homlokunkat. A városlakók ilyenkor itt nyüzsögnek, a vásár barátok, kollégák találkozóhelye, egy pohár forralt borral a kézben, szívükben békességgel tereferélnek itt az emberek egymással.

 

2018. december 11-én, este hétkor értem haza. Egy órától vizsgáztam aznap, a vizsgák nehezek voltak, comprehension écrit, comprehension orale és production écrite, másfél óra alatt egy esszét kellett írnom például arról, hogy mit gondolok, vajon felértékeli-e a korunk a szabadidőt, lustaságot … Az egész délutáni koncentráció kissé kimerített, feleségem még nem volt otthon, a német nagykövet fogadására volt hivatalos, töltöttem magamnak egy pohár bordeaux-it és elővettem egy filmet, amelyet már régen vissza akartam nézni. Az élet vad ellentétek birodalma. Lolát akartam nézni, ahogyan rohan a lobogó, vörös hajával azon az akkor még romosabb Berlinen át … Közben hazaérkezett a feleségem és váratlanul megpittyent a telefonom. 21.15 volt és Londonból kaptam talányos sms-t: „Jól vagytok? Minden rendben veletek?” Mi történhetett, tűnődtem. Itt üldögélek csendesen, bort iszogatok, Lolát nézek, csend van a lakásban, a szomszéd mosógépe neszezett a fal túloldalán, mint máskor. „Történt valami a városban?”, kérdeztem a feleségemtől. „Nem tudok semmit”, mondta. Rányitottam a mindig friss és gyors Le Figaro portáljára, majd a helyi újságra, a DNA-ra (Dernier Nouvelle d'Alsace) és akkor derült ki az, hogy lövöldözés volt a karácsonyi vásár közelében. Modern világunk vad ellentétek birodalma, a tőlünk légvonalban talán másfél kilométerre lévő eseményekről én Londonból értesültem.

 

A Rue des Orfévres egy keskeny, rövid utca Strasbourg belvárosában, néhány lépésre a Place de la Cathedrale-tól. Az Aranyművesek utcája a Katedrális előtti tér sarkáról nyílik és a Tempel Neuf-hez vezet, amely előtt egy kis tér van, a terecskén is árusok standjai vannak most, az egészen eredeti sapkákat áruló udvarias fiatalemberrel már tavaly összehaverkodtunk. Az utcácska két oldalán kis üzletek vannak, az utca dekorációja mindig sok érdeklődőt csábít erre. Ilyenkor összesűrűsödik itt a tömeg, mindkét irányba áramlik, a dekorációkkal szelfizők állítják meg a folyamatos mozgást időnként. Itt dördültek el az első lövések. Most még nem világos, hogyan tűnt el a pánikba esett tömegben a merénylő, de néhány perc múlva már a Rue des Grandes Arcades-on bukkant fel és ott újra lövöldözött. A Kiko Szépségszalon előtt újabb áldozatok estek el. A Maquillage Kiko a Place Kléber közelében van, ott áll a Város Karácsonyfája, körötte karitatív szervezetek standjai vannak hagyományosan és itt aztán mindig sűrű a tömeg, a merénylő szerencsére nem arra fordult, hanem átrohant az utca másik oldalára. A következő lövések a Rue Saumon-on, a Le Stub bisztró előtt dördültek el. Az egyik áldozattal, egy 45 éves thaiföldi turistával fejlövés végzett itt. A pániktól riadóztatott rendőrök és katonák már a nyomában voltak a merénylőnek, rá is lőttek, amely nem lehetett egyszerű, körülöttük kavargott a megzavarodott tömeg. Aztán Chérif Chekatt, a merénylő eltűnt, elvegyült. Később, szemtanúk és a térfigyelő kamerák segítségével rekonstruálták a menekülésének az útvonalát, a Rue des Chandelles-Rue Saint-Héléne-Rue Saint Barbe-Rue Savon útvonalon, a Szent Mártonról elnevezett hídon elhagyta a szigetet. A szemtanúk szerint egyik kezében revolver, a másik kezében kés volt. Több zsúfolt étterem és bisztró előtt elhaladt, de szerencsére egyikbe se rontott be. Halottakat és sebesülteket, pánikot hagyott maga mögött. A thai turistán kívül egy 28 éves, olasz újságíró is meghalt a helyszínen, az Europhonica rádió tudósítójaként érkezett a városba, az Európai Parlament üléséről tudósított. A társaságában lévő francia kollégája súlyos sebet kapott. Életveszélyesen megsérült Kamal Nagchbband, a strasbourgi nagymecset garázsmestere, aki ma, csütörtökön meghalt a kórházban. 44 éves, három gyermek apja volt. A Fromagerie Lohro tulajdonosának a lánya a kezén sérült meg, egy 18 éves környékbeli lány súlyosan megsebesült. Három halott, öt életveszélyes állapotban lévő és nyolc könnyebb sebesült, köztük egy katona, akinek a kezét sebesítette meg könnyebben egy, a járdáról megpattanó lövedék.

 

Az első lövések 19.50 körül dördültek el, 21 óra körül Chérif Chekatt már taxiba ült és a város Neudorf negyedében lévő Rue Épinalnál szállt ki a kocsiból. A taxisofőr szerint sebesülten. A rendőrök már tíz perc múlva helyszínen voltak és gyakorlatilag körbezárták az egész negyedet, házról-házra, lakásról-lakásról kezdték meg az átfésülést. Miközben mindez megtörtént, működésbe lépett a média. A BMFTv a helyszínről tudósított egész este és éjszaka. Töredezett képek. A megrendült polgármester, egy maszkos rendőrnő barna tekintete a Pont de Corbeau blokádja előtt, egymás szavába vágó szakértők vitája a stúdióban, egy levegőt kapkodó szemtanú fátyolos beszéde, az utcákat lezáró rendőrautók villógójának hideg kék fénye. A belügyminiszter két és fél óra múlva megérkezett Párizsból, utána az egészségügyi miniszter látogatta meg a kórházakat, ahol a sebesülteket ápolják. A középületeket lezárták. Az Európai Parlamentben több, mint ezer ember rekedt, képviselők, a stáb tagjai, parlamenti szakértők. Ők csak hajnali háromkor távozhattak az épületből, miután aláírattak velük egy papírt, hogy saját felelősségükre távoznak. A szigetet gyakorlatilag hermetikusan lezárták, A rendőrség, a csendőrség és a terror-elhárító alakulatok, valamint a katonák szisztematikusan átfésülték az egész környéket. A helyszínen mentők, tűzoltók (itt az ő felelősség is az elsősegély-nyújtás) hada nyüzsgött. Amikor ezeket írom, még mindig nagy erőkkel keresik a merénylőt. A Németországba vezető hidakat lezárták és minden átkelő autót és minden utast megvizsgálnak. A városban még most is készültség van, a karácsonyi vásár egyelőre nem nyitott ki. A merénylőről is egyre többet tudunk, bármilyen furcsa is, de a gyilkosoknak is van önéletrajza. Ezek az önéletrajzok azonban csak a legritkábban árulják el azt, hogy vajon mi az, ami miatt valaki ilyen alattomosan és ilyen hidegvérrel embertársainak az életére tör.

 

Chérif Chekatt francia állampolgár és Strasbourgban született 1989. februárjában. Egy pitiáner bűnöző életrajza az övé. 27 különböző betöréses lopás miatt ismerték a rendőrök. Nemcsak Franciaországban, de Németországban is elkövetett ezt-azt. 2011-ben szabadult betörés miatt kapott börtönbüntetéséből, de 2013-2015 között megint börtönbe került. 2012-ben, Mainzban például egy fogorvosi rendelőbe tört be és elvitte a készpénzt, meg az aranyfogakat, aztánt Eugenben, Konstanz mellett egy gyógyszertárat rabolt ki, ott 2 év három hónapot kapott a lopásaiért. Németországból a büntetés letöltése után kiutasították. A sors kegyetlen iróniája, hogy a merénylet napjának reggelén a rendőrök keresték a lakásán, mert elő akarták állítani egy ez év augusztus 20-21-én elkövetett bűncselekmény miatt. Akkor két másik bandatársával késsel fenyegettek, sőt sebesítettek meg valakit Eckbolsheimban, a Strasbourg melletti faluban. A rendőrök nem találták otthon, aztán este feltűnt és ámokot futott a karácsonyi vásárban. Az átkutatott lakásban egyébként a rendőrök gránátot, késeket is találtak. Chérif Chekattról 2016-ban nyitottak egy külön-dossziét a rendőrségen. A „Fiche S” a radikalizálódásra hajlamosak nyilvántartására bevezetett rendszer, 15.000 ilyen dosszié van a rendőrségen. Chérif-et is számontartották, mint aki a börtönévei alatt radikalizálódhatott. Most természetesen a rendőrséget is kérdőre vonják, hogy akkor hogyan is történhetett meg mindez. Szegény rendőröknek aztán igazán kijut mostanában! A „sárga mellényesek” kiszámíthatatlan tüntetései mellett a strasbourgi külvárosok diákjai is lázadoznak most. Schiltigheimban kocsikat, kukákat gyújtogattak, kirakatokat törtek be mostanában.

 

Mondom még egyszer, otthon ültem és onnan követtem az eseményeket. Telefonom csörgött, ahogyan terjedt a hír a nagyvilágban. Először London, aztán a német rokonok és ismerősök, majd a budapesti rokonok, ismerősök, barátok aggodalma. Beélesítettem a Facebook-on, hogy „jól vagyok”, de persze, hogy nem voltam jól, sokkoló volt ez az egész kavargás, a csönd az ablakunk alatt, az üres utca a nedvesen csillogó járdával. Egyetemi csoporttársaim mondogatták a vizsga után, hogy majd kinéznek a karácsonyi vásárba, ezért az aggodalom is szorította a szívemet, az első néhány órában még nem azonosították az áldozatokat, nem közöltek róluk semmit sem. Szerencsére egyikük sem keveredett a történetek helyszínére, éjfél körül már világos volt egyikük sem érintett, mindegyikük üzent a közös chat-vonalunkon. Aztán éjfél után levelet kaptunk a csoport levelezőlistájára. Tanárunk, Madame Trescarte küldte, tájékoztatott minket arról, hogy az egyetem ezen a héten zárva lesz. De írt még valamit és ezt most ide kell másolnom: „Mon cœur se désespère encore une fois. Vous faites partie de ceux qui donnent de l'espoir. La vie fait se côtoyer la laideur et la beauté. Vous avez raison de choisir la vie, car elle est belle. N'en déplaise à ceux qui ne l'aiment pas. Bien à vous” Hevenyészett fordításban: „A szívem ismét kétségbeesett. Ti vagytok azok, akik reményt nyújtanak. A rondaság és szépség az életben összekeveredik. Okod van arra, hogy az életet választod, mert szép. Semmi sem szent azok számára, akik nem szeretik. Minden jót Nektek”

 

Az élet normalitása mindig átvérzik az ocsmányságok rongyszőnyegén. Már tegnapra is helyreálltak a városi rutinok. A villamosok és a buszok jártak, az üzleteket kinyitották, a merénylet nyomait feltakarították. Tegnap este a Place Kléberen csendes, spontán megemlékezést tartottak a polgárok, Virágot vittek, gyertyák gyújtottak, némán álldogáltak egy darabig, tűnődő arcukon vibráltak a gyenge lángocskák fényei, aztán mentek tovább, hogy éljék az életüket. A városlakók azt szeretnék, ha újra nyitnák a karácsonyi vásárt minél előbb, azt ígérik a hatóságok most, hogy a hétvégére, Advent harmadik vasárnapjára biztosan nyitva lesz. Akkor majd újra csörrenek a poharak, a karusszel zenebonája, a beszélgetések mormolása, harsan a kolbászokat és spaetzlet kínáló stand árusának a kiáltozása a Place de Broglie-n. Valami csönd azonban sokáig itt marad a városban velünk. Valami alig látható ránc ott marad a szemünk sarkában. 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr9614478216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.