Március idusán, a 2019-es évben
2019. március 16. írta: wootsch

Március idusán, a 2019-es évben

Március 15-e. Emléknapok. Jelző ilyenkor a magyar. „Magyar szabadság”, „magyar haza”, „magyar ég”. Itt esik most az eső. Monoton dobol aszfalton, homlokomon. Felnézek erre a sem nem francia, sem nem német égre, a felhők szürkék és feketék. Ilyenek lehetnek Belgrád vagy Porto felett is egy ilyen napon. Előre kell néznem, mielőtt megbotolnék. Látom már, ahogyan a következő utcára kinyílik az utcánk. Ismerős várostáj, a XIX. század végén tipikus házak szegélyezik itt, a hazánk ott van most, ahol ma jelző a magyar. Szerelmes európai földrajz, de iskolában nem tanítják. A vita témája örök, de az érvelés vonala az, amely korról-korra és velünk változik. Hol vagy otthon, hol itthon? Ott, ahol születtél, vagy ott, ahová sorsod elvezetett? Önazonosságod gyökere abból táplál amit tapasztalsz és amit már megláttál, vagy ott találod, amit mások mondanak neked? Mindkettő azonos súllyal számít? Magyar vagy-e akkor is még, ha már csak kerékbe töröd anyanyelvedet? Már egy ideje nem magyarul illeszkedsz a környezetedhez, de magyar híreket olvasol naponta és magyarként. Felháborodsz még a magyar pongyolaságon, de már nem láthatsz át a hétköznapi sokaságon. Látod a hírt magát, de nem érint meg a következménye. Magyar vagy-e tehát akkor is, ha a fejed csóválod egy rossz Orbán-beszéden, majd németül cigarettát vásárolsz egy francia trafikostól Kehl-ben? „Orbán visszafogta magát!” rikkantja el most egy cím az interneten. Miért is tette volna? Elmondott megint minden megszokott toposzt. Valami fenyegeti a Szabadságot, mert magyar. Csak azért, nem másért, másban fenyegetve a magyar szabadság nincsen. Valami Birodalom. Az, aki fenyeget. Birodalom? Amelynek másokkal egyenrangú tagként tart minket számon és minket fenyeget? Már nemcsak a szabadság, a fenyegetés is magyar. Főnév lett megint a magyar. Az a magyar, aki a szabadság útján jár és határa csak a csillagos magyar ég. Az út végén a cél, az nem a magyar szabadság, hanem a szabadság a magyar út maga. Magyar úton magyarok járjanak, elsősorban jó magyar keresztények, nehogy már más is járjon a magyar úton! Ezért üdvös, ha magyar anyák szülnek sok magyar gyermeket. A magyar szabadságot magyar sorfaluk (kerítésük?) védi meg. Mitől is? A Birodalomtól? Március 15-e volt tegnap, a magyar nemzet fenkölt ünnepnapja. Az ég felettem francia volt, ahogyan ezt ide leírtam, talán német? Magyar kokárdám volt a kabátomon. A kabátomat valahol Németországban fabrikálták - „modern fit” - Camel cipőmmel elszászi járdaszegélyre léptem. Otthon ránézek a magyar képekre. Múzeum körúti kokárdás sokadalom, erdélyi asszonyok kézzel varrottakat árulnak szépen. Lengyel zászlók lengenek a magyar kék égen. Orbán beszél, a tömeg lelkesülten hallgat. A lengyelek II. János Pállal és a Solidarnosc-al járultak hozzá a magyar szabadsághoz, mondta egy helyütt a szónok. A magyar zászlók fellengtek és a lengyel zászlók lobogva visszafeleseltek. Egy interjúban egy idős hölgy, aki magyar nemzetiszín fejpántot viselt, azt mondta, hogy a „a fehér fajt fenyegetik”. Mindezt maga alá temette, szétsodorta a Christchurch városában megtörtént barbár terrortámadás szörnyűséges híre. Március 15-e volt tegnap.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr2814692354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.