Egy jó piac az több, mint vásárlási lehetőség. Találkozóhely, bekapcsolódás a várostársadalomba, agóra, a város aktuális hangulatainak lecsapódása. Ha meg akarod tudni, hogy hogy van a városod, menj ki a piacra. A városban, ahol most lakom, a piacok vándorolnak. Minden kerületnek megvan a maga piaca. A mi piacunk a Boulevard de Marne-on van, kedden egy kicsit csendesebb, szombaton egy kicsit nagyobb és gazdagabb és mi úgy tartjuk számon természetesen, hogy a mi piacunk a legjobb a városban. Multikulturális városban a piac is multikulti. Ott, a két elszászi gazda standja között, az a szimpatikus fiatalember, aki pármai sonkát, peccorino-t árul például olasz. Kettővel odébb a virágárus Bejrútból jött el évekkel ezelőtt és nagyon szomorú beszélgetésbe keveredtünk néhány hónappal ezelőtt, amikor az a rettenetes robbanás történt a bejrúti kikötőben. Mert a piacon beszélgetni is szoktunk. Kiismertük a standokat, megismertük az árusok rigolyáit és portékáját. Csirkét mindig a Ferme Schmidt-nél veszünk, zöldséget Jean-Marc Wollenburg-tól, akivel németül is el lehet társalogni, ahogyan más elszászi gazdákkal is, mert a piacon az elsassisch eleven nyelv. Vásárolunk, beszélgetünk, felvesszük és csomózgatjuk a városi hangulatjelentés fonalait. A maszk felett a szemünk is beszédesebb a piacon. No meg a felhúzott szemöldökök, amikor meghallja az árat az ember. A standok előtt barikádok is vannak a távolságtartás miatt, ezért az emberek felemelik a hangjukat, igen, ebben a koronás időben a piac a szokottnál is hangosabb, harsányabb. Vietnami úr, akitől kínai kajákat szoktunk vásárolni, mert ez készen van és két telekonferencia között nincs mindig kedv vagy idő főzőcskézni. Franciaországban sok vietnami él, Francia Indokína elvesztése/felszabadulása után (Dien Bien Phu, ugye) sokan költöztek ide és ha valaki utánanéz, láthatná, hogy a „boat people”, a tengeren hánykolódó törékeny, menekülteket szállító hajók képe milyen fontos és ikonikus volt az akkori újságok címlapján. Még Sartre és Raymond Aron is félretette nézeteltéréseiket és együtt keresték fel a Köztársaság elnökét, hogy segítségét kérjék a menekült-krízis megoldásában. Így fogadott be Franciaország sok vietnami menekültet, köztük árusunk családját. Miről is beszélgethetnénk? Természetesen erről a kovidról, mert már bejelentették az ünnepi megszorongatásunkat, de még nem tudjuk, hogy meddig is tart majd ez az állapot, a kijárási tilalom esténként, a zárások, minden, ami ezzel jár. „No majd a vakcina”, mondjuk, könnyebb lesz, ha elkezdődik az oltási kampány. „Én nem oltatom be magam”, mondja emberünk, „mert nem bízom az oltásban, csak újabb betegséget terjesztenek vele”. Nézünk rá csodálkozva, hát ezt meg honnan veszi, ezt a sületlenséget? „Olvastam ám valahol, hogy a vakcinával baktériumokat fecskendeznek az emberbe és azok aztán mindenféle fertőzéseket okoznak. Rosszabbakat, mint a covid!” Csodálkozva nézünk rá, eddig egészen értelmes, intelligens embernek tűnt, hogyan beszélhet ilyen sületlenségeket. A városi élet tele van bizalmi helyzetekkel. Megbízunk a buszvezetőben, a villamosvezetőre is gondolkodás nélkül rábízzuk az életünket, kimerészkedünk a forgalomba, kerülgetjük a kerékpárosokat és vásárolunk a piacon és ez is egy bizalmi viszony. Kaját veszünk rendszeresen ettől az embertől, soha sem csalódtunk, amit árul az friss és ízletes, ő a kiszolgálás során figyelmes és barátságos, kedvesen udvarias. Most meg itt állunk a bizalom megrendülésének a küszöbén, mert nem, hogy abbahagyná, még folytatja is a „kínai teória” megismétlésével, ami ugyebár azt takarja, hogy a covid-19 vírust a kínaiak szabadították rá a világra és ők állnak az amerikai választási eredmények mögött is (mintha Trump kereskedelmi háborúja sem számítana), no meg a vakcina is az ő művük, az amerikai meg német oltás is kínai, csak nem mondják meg. Az ember mondja a magáét és mi időnként megjegyezzük, hogy az oltásoknak köszönhetően micsoda betegségek tűntek el az emberiség történetéből és, hogy mi, én például úgy nőttem fel, hogy minden oltást megkaptam, ennek köszönhetően soha nem kellett félnem másokat nyomorúságos állapotba taszító betegségektől, mert védett vagyok. Ezt a védettséget várjuk el a mostani vakcinától és mi bizony beoltatjuk magunkat. Aztán már piac után, odahaza kinyitom az e-mailjeimet és az első, amit látok egy köremil, Budapestről küldte meg a régi ismerős. Egy elég zavaros fejtegetés van abban arról, hogy a 5G terjeszti a vírust és úgy mellesleg megjegyzi az ismeretlen szerző, hogy be ne oltassuk magunkat, mert Bill Gates finanszírozta a vakcinát azért, hogy egy microchipet ültessenek az oltással belénk és azzal chip-el irányítanak minket úgy, ahogyan ők akarják. Hogy kik azok az ők az ebben a levélben megmagyarázva nincsen. Kéretlen sületlenségek sokaságába ütközünk unos-untalan. Úgy tűnik, a dolog komolyra fordult. Francia közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 52%-a nem kívánja beoltatni magát. Németországban komoly utcai tüntetések voltak az egészségvédelmi intézkedésekkel szemben, maszk nélküli tüntetők kiabáltak az utcán néhány héttel ezelőtt, aztán úgy két hét múlva ott, ahol ezek a tüntetések zajlottak, megugrott a fertőzöttek és a kórházi ellátásra szoruló száma. Pénteken a kitűnő Jan Böhmermann a ZDF közszolgálati csatorna Heute Show-jában egy kis leleplező szkeccset varázsolt elénk három úrról, akik az elmúlt hónapokban milliomosok lettek az anti-kovidisták által. Egyikük kovid-tagadó feliratokkal ellátott pólókat és egyéb kiegészítőket árul on-line, a másikuk buszos vállalkozása szállítja a tüntetőket tartományról-tartományra, hogy mindenütt szidhassák a kormányt és a Robert Koch Intézetet, a harmadik úr pedig ügyvéd, aki 800 eurórért per kopf vállalja, hogy csoportos pert indít a szabadságjogokat korlátozó német kormány ellen egy amerikai bíróságon. Ezekért a szolgáltatásokért sokan fizettek és sokan fizetnek még, feltéve, ha a műsor után nem csöngetne be a rendőrség a megnevezett urak ajtaján. Angliában csak tavasszal több, mint ötven 5G mobil-átjátszó tornyot gyújtottak fel és rongáltak meg a konspiráció-teoristák/terroristák. A történet folytatódik, a vírus veszélyességét és ezért a védelmi intézkedéseket is tagadók és a tudományos álláspontot elfogadók és a tudományban megbízók közötti küzdelem élesedik. A vakcina pedig megérkezett. Ki kapjon először oltást? Hogyan szervezzük meg a folyamatot úgy, hogy az oltást minél előbb eljuttathassuk a rászorultakhoz? Mi történik az oltás után? Ha egy szálloda például újra kinyit és azt hirdeti, hogy készen áll beoltott vendégek fogadására, akkor az diszkrimináció? Az oltás beadatása egyelőre önkéntes, így az, aki nincsen beoltva nem mehet ebbe a szállodába. Ugyanez eljátszható egy étteremmel, egy mozival, egy koncert-teremmel. Esetleg egy repülőgéppel vagy repülőtérrel. Előírhatja-e egy repülőtér például, hogy csak olyan utas léphet be a várócsarnokba, aki be van oltva? Mi történik a határátlépéskor? Előírhatja-e egy ország, hogy csak beoltott utazók léphetik át a határait, viszont az oltás nem kötelező? Mi történik azokkal a szakmacsoportokkal, akik munkájuk során nagy felületen érintkeznek másokkal és feladataik ellátása nélkülözhetetlen a társadalom működése és működtetése miatt. Tanárok? Rendőrök és börtönőrök? Horrible dictu, elítéltek? A Német Etikai Tanács megvizsgálta ezt az ügyet és arra következtetésre jutott, hogy egy mozi például előírhatja, hogy csak olyan nézőknek vetít, akik megkapták az oltást. Arra azonban nem keresték a választ, hogy mi történik akkor, ha az menne moziba, aki nincsen beoltva. Akkor majd a bíróság dönti el, hogy vehet-e mozijegyet? Jogállam és emberi jogok, közösségi érdek és társadalmi fontosság, egyszerű és primer emberi helyzetekben rejlő csapdák is olyan kihívásokká válhatnak, amelyek mélységeit még csak felmérni sem tudunk most. A jogállam próbára tétetett és próbára bocsájtatik. Szerencsére Európában élünk és Unióban, ezernyi módon figyelhetjük azt, hogy hogyan reagálnak, hogyan válaszolnak ezekre a kérdésekre az európai társadalmak. Mert abból tanulhatunk.
