Az idő csalafinta jószágunk. Kergetőzik velünk. Néha előttünk jár, néha mögöttünk kullog, néha mintha egyenesen benne lennénk és együtt rohannánk. Mérjük a múlását, számokba rendezzük a rendezhetetlent. Nekünk tíz másodperc szinte észrevehetetlen, egy ujjpattintás csak. Más 100 métert fut le ennyi idő alatt. Nekünk két óra egy hosszú film ideje, amelyet megnézünk a moziban. Más 42 kilométeres maratont fut le ennyi idő alatt. Nyolcvan nap az majdnem három hónap, egy negyed év. Jules Verne szerint Phileas Fogg-nak ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megkerülje a Földet. Kalandos történetének vezérvonala az idő és az, ahogyan állomástól állomásig, kontinensről kontinensre áthajózva kergeti azt. Fogg az útján minden lehetséges járművet igénybe vesz, léghajótól riksáig, vitorlás dzsunkától a gőzhajóig nagy a választék. Izlelgessük még egyszer, nyolcvan nap, majdnem három hónap, majd egynegyed év alatt a Föld körül … de vitorlás hajóval, egyedül, kikötés és külső segítség elfogadása nélkül. Igen, a Vendée Globe versenyről van szó, amely 15 napja rajtolt el a breton partokról, Le Sables d’Olonnes kikötőjéből és a mezőny most már a déli féltekén rohan. Az élen haladók már szombaton áthajóztak az egyenlítőn. Az idő rohan velük és a hajóik túrják a hullámokat, jó széllel száguldanak Afrika déli csücske felé. A versenyt hívják a három fok versenyének is, hiszen a hajósoknak meg kell kerülniük a Jóreménység-fokát (bár Afrika legdélibb pontja a Cape Agulhas), Ausztrália déli pontja a Cape Leewin és a rettegett Horn fok ott az Amerikai kontinens déli pontjaként, három, a teljesítmény mérésére is alkalmas pont. Nyolcvan nap? 2017-ben Armel Le Cléac’h 74 nap, 3 óra 35 perc (!) alatt teljesítette a 24.500 tengeri mérföld hosszúságúnak mért távot, ez volt ez idáig a leggyorsabb verseny. Ez egyébként 15,4 csomós (28 km/óra) átlagsebességet jelent, amelyhez azt figyelembe kell venni, hogy egészen elképesztő időjárási szélsőségek, a teljes szélcsendtől a 10-11-es erősségű viharokig, a lágy és langymeleg nyári éjszakáktól a dermesztően jeges sarki reggelekig kísérték az utat. A verseny évszakokat fog össze. E néhány hét alatt a késő őszből a nyárba, majd a sarkvidéki hideg birodalmán át kései tavaszból az európai télbe teszik meg a hajósok az útjukat. Ha most nézek rá a helyzetjelentésre, amelyet a verseny honlapján (https://www.vendeeglobe.org/en/ranking), a következőket láthatom: jelenleg az élen vitorlázó Charles Dalin 23,13 (42,8 km/ó), a második helyen haladó Thomas Ruyant 23,22 (43 km/ó), a harmadik Yoann Richomme 22,65 (41,9 km/ó) sebességgel hajózik, az első tíz hajónak jelenleg mind 20 csomó (37 km/ó) feletti a sebessége! Egy verseny évszakok változásaival viaskodva, amely a tengeren mindig embert próbáló feladat. Egy verseny át a világtengereken – az útvonal elégséges bizonyítékkal szolgál arra nézvést, hogy a Földünk bizony gömbölyű és ha Nyugatról Keletre vagy éppenséggel ellentétesen indulunk el, akkor is vissza tudunk térni a kiinduló pontunkra, mert világunk körbehajózható. Egy verseny, amelyben a hajó és a hajós oly szorosan összetartozik, hogy amikor a versenyzők bejelentkeznek a fedélzetről mindegyikük azt mondja üdvözlésképpen, hogy „jól vagyunk a fedélzeten”. Amikor átszelték az Egyenlítőt, mindegyikük a régi tengerész szertartást idézte. „Egy korty pálinka Poszeidónnak, egy korty a hajónak és egy a hajósnak …”, mondta például Dalin. Sam Goodchild, a kiváló angol, aki nem iszik alkoholt a szertartást csokoládéval oldotta meg. … Ezek a 18 m hosszú (IMOCA 60) hajók egyedi tervezésű, magasan technicizált műszaki alkotások, a formájuk, a siklásukat segítő szárnyaik, az állítható keel (ellensúly), a 28-29 méteres árbóc tervezése és felszerelése, hogy elbírja a vitorlák feszülését, a roppant súlyt elviselni képes álló és mozgó kötélzet, a hajózási műszerek sokasága, amelyek adatokat gyűjtenek, elemeznek és továbbítanak minden percben a szelekről, időjárási frontokról, az áramlatokról, irányról, sebességről, az ellenfelek pozíciójáról. Ezeket az adatokat a szárazföldi team is elemzi, értelmezi, stratégiát javasol a jelen idejű és állandó kommunikáció segítségével, amely nemcsak a hang, hanem a kép továbbítására is alkalmas. Igy válhatunk mi is részesévé az élménynek, a fedélzetről sugárzott képek segítségével láthatjuk a hajóst és a hajót munka közben. Bármilyen és bármennyi modern berendezés segítse is a tengerész munkáját az út sikeres teljesítésének csakis ő a kulcsa. Neki kell elviselnie a fedélzet állandó remegését, a megdőlő hajón neki kell megkapaszkodnia, ő áll a be-becsapódó vízben, amely minden percben csak úgy átfolyik a cockpit padlóján, hiába az autopilot, amely átveszi a kormányzás munkáját tőle, neki kell koncentráltan figyelnie, hogy nehogy a hajó eltérjen az ideális iránytól, mert a szél szeszélyes, sokszor csapong ide-oda és egy-egy apróbb eltérés, egy-két fok később komoly tengeri mérföldes hátránnyá válhat. A fedélzeten állandó a zaj, mert a tenger és a szél együtt soha sem hallgatnak. Ha csend lenne, ez azt jelentené, hogy a hajó nem mozog. Versenyvitorláson a csend az elviselhetetlen. Ezen a szakadatlanul mozgó, rángatózó hajón aludni kell néha, feszülő testtel, ahol minden izom a hajóval együtt moccan és ahol egy hirtelen, ismeretlen zaj is felriasztja az embert. A hajón enni is kell, a tengerész néha főz is valamit, hiszen a test terhelése állandó, a kiadott energiát vissza kell pótolni, mert a készenlét állandó. Aztán változik az időjárás, a szél elcsendesedik, ehhez vitorlákat kell cserélni, aztán megint változás és megint. Az IMOCA 60 lábas hajókon egyidőben legfeljebb négy vitorlát lehet kifeszíteni), a cserékhez onnan a fedélzeti tárolóból kell kiemelni, felkapcsolni, felhúzni az árbócra. Ha belegondol az ember abba, hogy az ún gennaker (nagyvitorla) akár 300 nm is lehet … annak pedig súlya is van. A hajós pedig egyedül van, a hajó feladatokat ad és azt neki egyedül kell megoldani. Mert ez a Vendée Globe. Weöres Szabolcs példáján is láthattuk, hogy mit jelent a feladat megoldása. Hősies küzdelmet vívott a nyílt óceánon az elszakadt vitorla darabjainak kiszabadítása érdekében, fent az árbócon. Aztán Las Palmasban megállva tudta befejezni a munkát és folytatja a versenyt. Közte és a vezető Dalin között a távolság nőtt, most Szabi 2.201 mérfölddel van mögötte. Viszont ott van, töretlen elszántsággal, együtt a hajóval, versenyben. Mindenki, aki ezt a versenyt befejezi, minden elismerést megérdemel.
