Forr a világnak az ő bús tengere, van magyar, aki búsul emiatt és van magyar aki ennek örül. Ha örül, akkor nagyon. Ha búsul, akkor egyre dühösebben. Úgy zuhognak reánk a hírek, mint monszun idején az eső valahol Ázsiában: a nedvessége bőrünk alá kúszik, szívünket éri el, didergünk. Ahogyan itt ülök…
„Soha sem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” írom le a régi mondást. Vajon melyik folyóba? Abba, amely itt hömpölyög a szomszédban és állandóan, megállíthatatlanul fut tenger felé, vagy a szavaknak abba a folyójába, amely az internetes világban árad, dagad, áramlik? Azért kezdem ezzel, mert…
Magyarul fogalmazott blogon illenék magyar szóval indítani a mondanivalót. Ennek ellenére úgy kezdem, hogy média-vezérelt világ vesz körül bennünket. Ma már mindenki tartalom-gyártó és tartalom-fogyasztó egyszerre és egyidőben. Már nem hallgat a mély sem, miközben a felszín még nagyobb…
Az Úr 2024. évének június hónapja, a Nyár első napja Békemenettel kezdődött Budapesten. Ha merő véletlenségtől nem tudnák, elmondom Önöknek, hogy ez a város Magyarország fővárosa, a sok európai országon átfolyó Duna partján. Aznap 4.49-kor kelt fel a Nap, megint csak azzal, hogy majd le is nyugszik…
Vannak mondatok, amik csúfot űznek a blogoló emberből. Megtaláljuk és örömmel leírjuk, ott van már előttünk a képernyőn és folytatnánk, de valahogyan nem megy annak a rejtélyes istennek sem megy és ott van a mondat, pont van a végén és csúfolkodik, várja a folytatást. Az én csúfolkodó mondatom így…
Megkésve már, de törve nem, most már végleg itt a november, de még csak a hidege. A szezonális dunai ködök ideje még mindig nem jött el. A vízivárosi utcákon álló hirdetőoszlopokon ezért a plakátok kontúrjai, színei, betűi tisztán kivehetőek. Az is, amelyen Ursula von Leyden áll előttünk és mögötte…
Itt, a mi kis kelet-európai régiónkban való létezésünk kereteinek megértéséhez jó, ha néhány alapművet mindig a keze ügyében tart az ember. Örkény István egyperceseit, Hašek Svejkjét vagy valamelyik Hrabal, Momo Kapor, Wladimir Kaminer művet, esetleg a sor vége felé Bulgakovot. Mindegyikük mind a…
Egy kisfilmet néztem tegnap a telex.hu-n. Semmi különös, nem egy fesztiváldíjra javasolható alkotás, de tanulságos. Megmutatja, hogy egy adott időpillanatban milyen is az ország lelkülete, hogy ott micsoda érzések, gondolatok dúlják a békét. A filmecskében feltűnik Németh Szilárd (aki természetesen…
Minden nap új látnivalókra ébredünk, mert az ember-természet kimeríthetetlen szépségekben, történetekben. Még nem döntöttem el, hogy ma arc-napot, vagy ablak napot tartok-e, esetleg kapujárás lesz-e ebből vagy inkább csak úgy sodródom majd szavakból összetorlódott félszigetek, mondatokból sorakozó…
Kalapálnak, megint kalapálnak. „Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel”, így mondja Maslow. Szorgos kopácsolás veri fel az egykori Karmelita Kolostor Miniszterelnökségre átkeresztelt épületét, ott mindig kalapálnak. Vitáink vannak az Európai Unióval? Kalapácsunk a nemzeti…
Gyorsan érkezett és most lassan, kényelmesen, a tájban elnyújtózkodva ér véget a nyár. Egy nyár, amelyre még sokáig emlékezünk és amelyet majd még sokáig emlegetünk. Majd megfőttünk a melegben, így mondtuk. Ha most nézek fel a képernyőről, akkor a kékségét már elvesztő égre látok rá, ahol az érkező…
Az internet mindig kisegíti hazámat: segítségével utánam tudja küldeni a híreit, akárhol is lennék a világban. Ebből is látjuk, a haza soha sem ereszt el. Igy jó nekem, le sem maradok a hazai hírekről és ezért megadatik, hogy együtt vigadjak, együtt sírjak honfitársaimmal és, hogy ha van arra…
Leperegnek a napok a Nagy Homokórán. A szerény Tavaszon átrobogott már a Nyár forró, erőszakos vonata, a legszebb évszakunk megint lemaradt a hőség mögött, pedig évek óta lenne rá igény. Gyermekek fújják a virágos mezőn a pitypangok ejtőernyőseit, virágok deszantjai szállnak le az erdők vonalai…
Majd később lesz még ennek jelentősége, ha unokáink megkérdezik, hogy “mit csináltál 2022. február 24-én?” Elmondom most egy kicsit másképpen. Én akkor lettem troll-etető. Aki blogol és aktívabban használja a közösségi média felületeit, vagy más nevén a népi internetet az tulajdonképpen mind lehet…
Már nem is emlékszem pontosan a napra, de arra igen, hogy a háború délután, talán négy óra 16 perckor, egy menetrenden kívüli személyvonaton érkezett meg a Nyugati-(vagy a Keleti-?) pályaudvar zajos csarnokába. A szomszéd ország háborúját a vonatról leszállók tekintete, az ismeretlenbe érkezők…
A múltkori posztomban felvázolt diszkriminációs történet még nem ért véget. Közben már sok ezer magyar ugyan elénekelhette, hogy ez az éjszaka nem érhet véget és Fiola labdarúgóipari szakmunkás mestervizsgát tett az önfeledten ugráló nézőkkel teli Puskás Arénában, az én történetem csak nem akar…
A gondolkodó magyarok dolga napról-napra nehezebb. Eddig sem volt egyszerű eligazodni ebben a bonyolult világban, de valahogyan elboldogultunk. Mindig jött egy hétvége, amikor kifújhattuk magunkat és erőt gyűjthettünk egy következő hét megpróbáltatásainak elviseléséhez. A múlt hét óta azonban…
Házam és hazám között ezerkettőszáz kilométer, egy girbe-gurba vonal Európa térképén. Kezdőpontja a Rajna kék szalagjának a partján és végpontja a kék Dunánál, Budapesten. Nem leküzdhetetlen távolság, közúton a német autópályák dugóitól függően úgy 11-14 óra, repülővel a repülőterektől függően soha…
Innen nézvést még megvan az ország. Be vagyok ide, Strasbourgba zárva, de azért rálátok hazámra, és amit látok nem tölt el örömmel. Nemcsak azokat szánom, akik párkapcsolatára, munkahelyére, megélhetésére lehet, hogy végzetes csapást mért ez a nagy karantén, nemcsak azokért hullatok könnyet, akik…
Harminc évvel ezelőtt a következmények nélküli szocializmusból kinőtt egy új világ, itt sodródunk benne és csodálkozunk most, hová is értünk. Tágabb életkereteket kínál ez a tér, mint amaz adhatott, színesebb ez a világ, mint annak volt az a mindennapi szürkesége, amely még a megánterekre zárt ajtók…
A közeli buszmegállóból 6.38-kor indult a busz a Gare Centrale-hoz. Hozzáérintettem elektromos chipkátyás bérletemet a készülékhez és a készülék elégedetten rámfüttyentett. „Bon jour” köszöntem a buszvezetőnek, „Bon jour monsieur”, válaszolta. Ez minden felszálló utasnál mindig így ismétlődik. A…
Közbeszélgetéseinket a fáradhatatlanul újra és újra indított kormánykampányok tematizálják, innen így látszik. Ezért feltételezhetjük, hogy a legtöbb magyar hallotta már azt a kampányszöveget, hogy „Magyarország nem lesz bevándorló-ország!” Furcsa mondat ez is, gyakori ismételgetése axiómává emelte.…
Nekem senki sem szólt korábban arról, hogy ez most egy születésnapi buli volt. Másnap olvastam egy-két meghatottnak szánt cikkecskét valahol, amelyben a szerző könnyes szemmel (hogyan írta vajon könnyes szemmel a posztját?) lelkendezik arról, hogy ő bizony augusztus 20-án megünnepelte „az ország…
Az elmúlt vasárnap országgyűlési képviselő-választás volt Magyarországon. A választás érvényes és eredményes volt. A Fidesz, a leadott szavazatok kb 31%-ával impozáns többséget szerzett a Parlamentben. Iszonyodó kis szegények kikanalazták a kormánypropaganda híg levesét. Dávid és Góliát mérkőzésében…
Minden nap elolvasom a hazai tudósításokat, híreket. Ennek az Internet-korszaknak hála, ha akarom, követhetem, hogyan kelnek életre otthon a hírek, hogyan provokálnak vitákat, kommenteket, hogyan fecseg Magyarországon a felszín és, hogy hogyan és kivel perlekedik a mély. Ami persze a magyar…