Forr a világnak az ő bús tengere, van magyar, aki búsul emiatt és van magyar aki ennek örül. Ha örül, akkor nagyon. Ha búsul, akkor egyre dühösebben. Úgy zuhognak reánk a hírek, mint monszun idején az eső valahol Ázsiában: a nedvessége bőrünk alá kúszik, szívünket éri el, didergünk. Ahogyan itt ülök…
Olyan gyorsan zuhognak reánk a hírek, mint ennek a februári esőnek a hideg cseppjei. Ahogyan lefolynak előttünk, nagy tükrös tócsákba gyűlnek a portálok jeges felületein. Mi mást is tehetnénk? Korcsolyázunk. Néha álmaink palánkjának ütközünk. Kerülgetjük az összetörött, a napi hírek jegébe…
Az Úr 2024. évének június hónapja, a Nyár első napja Békemenettel kezdődött Budapesten. Ha merő véletlenségtől nem tudnák, elmondom Önöknek, hogy ez a város Magyarország fővárosa, a sok európai országon átfolyó Duna partján. Aznap 4.49-kor kelt fel a Nap, megint csak azzal, hogy majd le is nyugszik…
Egy kisfilmet néztem tegnap a telex.hu-n. Semmi különös, nem egy fesztiváldíjra javasolható alkotás, de tanulságos. Megmutatja, hogy egy adott időpillanatban milyen is az ország lelkülete, hogy ott micsoda érzések, gondolatok dúlják a békét. A filmecskében feltűnik Németh Szilárd (aki természetesen…
Városomban járok-kelek, beszélgetek már néhány napja. Levonható tanulság nincsen, ha csak az nem az, hogy úgy tűnik, idehaza minden napra legalább egy bosszantás jut. A Párt és a Kormány – figyeljék majd, milyen ügyesen váltják ezt a köpenyeget a hölgyek, urak -, mindig kitalál valamit, amivel fel…
Strasbourg felett most borult az ég, eső közeledik, érezni már a szagát a hűvös levegőben. Az Európai Parlament előtt fáradtan csüggenek most a zászlók, hetekig lobogtak a választási kampányban, most elernyedtek. Huszonnyolc zászló. A Palais de l'Europe, az Európa Tanács székhelye előtt pedig…
2014. április 24-én posztoltam az európai választásokról (lsd.: ott). Akkor Belgrádból. Onnan figyeltem fel arra, hogy a magyar választási kampányban milyen kevés szó is esik Európáról és az Európai Unióról. Magyarország 15 éve tagja az Európai Uniónak, de úgy tűnik, hogy ez a fél generációnyi idő…
Előző nap későn feküdtem, bár másnap korán kellett kelnem. Nem késhettem le a gépemet, hiszen hazajövök. Kis izgalommal a szívemben, hiszen itthon mindig jó. Budapest esővel fogadott, szürke, hasas felhők csüngtek felettem az égen, a vizes aszfalton, a tócsákat kerülgetve már bőrig is áztam, mire…
Miközben tegnap délután gyűlt a tömeg Budapesten, a Várkert Bazárnál, mi itt, Strasbourgban a Rajnán átívelő gyaloghíd felé mentünk, hogy csatlakozzunk egy demonstrációhoz. A Pulse of Europe egy friss mozgalom, Németországból indult, terjed, eljutott ide, Franciaországba is. Ők szólították meg a…
Eddig jobbára a mi és a gyermekeink zsebe bánta, de most már tényleg a bőrünkre megy a játék. A protekcionista gazdaságpolitika, az indokolatlanul felduzzasztott államapparátus, a presztízsberuházások fenntartási költségei, a rezsicsökkentés elhúzódó hatásai, az alulfinanszírozott oktatás-,…
Az alábbi poszthoz először csak el kell mondanom, hogy az a véleményem, hogy a XX. század második felében két fontosságában jó dolog történt Magyarországgal. Az egyik az, ami 1989-90-ben történt, amikor lebontottuk a nyugati határunkon általunk létesített „műszaki határzárat” és ezzel egy soha ki…
„Lázár János kilépne az Európai Unióból” – olvasom valahol, valamilyen magyar hírportálon, ahol olvasták, hogy így idézte a szavait valami angol napilap, pedig nem is ezt mondta, dehogy. Az Európai Uniós támogatások szak- és célszerű magyarországi disztribúciójáért felelős miniszter úr csak a…
Valahol elkallódott és befejezetlen maradt ez a poszt, amelyben arról írtam, hogy 2014-2015-ben nagy évfordulókra emlékezett Európa és, hogy vajon e kerek évfordulókra emlékezés előbbre viszi-e vajon közös európai ügyeinket. Most megtaláltam, felfrissítettem, aktualizáltam, ide kiteszem.
Az…