Egy történet végén írásjel van. Általában pont, ritkábban felkiáltójel, még ritkábban kérdőjel. A történelem végén - bár az történetek egymásra hulló sorozata - írásjel nincsen. A történelem addig nem ér véget, amíg lesznek krónikásai és az általuk leírtaknak lesznek olvasói. A krónikák végén pedig mindig van valami írásjel.
Kavarognak most is a szavak, akár az őszi szélben a fákról lehulló levelek és rakódnak egymásra összetapadtan, nedvesen. Néhány szó mondatokká áll össze, néhány mondatból csak néhány szó marad. Az írásjelek is halomban. A parlamentből az a sok felkiáltójel, az utcákról azok a pontok, pontosvesszők, kérdőjelek. Mind együtt, egy halomban. Nagy itt a zaj, zajongunk egymással és egymásra, egyre-másra hullanak a szavak, a mi szavaink, a ti szavaitok, szitálnak, mint az őszi szélben az ágaikat elhagyó levelek.
Orbán Viktor amúgy is sokat beszél, mostanában sokat, gyakran a történelemről. Pontosabban valami „nagy történelmi fordulatról”, amilyet szerinte ötszáz éve nem láttunk. Nem foglalkozik a részletekkel, mondja a magáét, valami gazdasági semlegesség ideológiai magyarázataként. Van neki egy politikai igazgatója, az is Orbán, de Balázs, aki néhány nappal ezelőtt nagy vihart aratott egy, az ország megvédésének feleslegességére vonatkozó kijelentésével. Mondatai végére tett egy pontot, de ezzel felkiáltójelek sokaságát szabadította fel. Ennek a néhány mondatnak azóta már egész kis könyvtárnyi komment-irodalma keletkezett és nem szűnő politikai érdeklődés követi azóta is. A minap még a német nagykövet is kéretlen és udvariatlan meghívást kapott Szíjjártó minisztertől a politikai igazgató mondatainak tartalmát elemző kijelentései miatt. Áll(t) tehát a magyar bál egy kicsit, nem nagyon, inkább csak afféle rokokó bálként, szolidan, csendesen lezárta az ügyet a politikai igazgató főnöke, a Fidesz parlamenti frakciója és a Megafon internetes csetnikei is. Utcabállá sem fajult az ügy. Szavaink hullanak rakásra. Pusztába kiáltott szavainknak pedig visszhangja sincsen.
Voltak egyesek, akik úgy értelmezték a Orbán politikai igazgató történetét, mint annak a beismerését, hogy a Fidesz egyik fontos legitimációs hivatkozását jelentő 1956-os népfelkelés és a politikai szabadságok folytatott véres októberi küzdelem valójában nem is fontos az uralkodó pártnak és lám, most kibújt a szög a zsákból, a felkelőknek, azoknak a pesti srácoknak nem is kellett volna vállalniunk a mártíromságukat az országra rontó szovjet csapatok ellen, mert a „magyar életek drágák”. A 2011. évben elfogadott Alaptörvény Nemzeti hitvallásnak nevezett preambulumában még ez a mondat áll: „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” Ezt a mondatot is sikerült kikezdenie a miniszterelnök politikai igazgatójának tehát, így jogos annak a fejtegetése, hogy mit is jelenthet 1956 a Fidesznek.
Egy megjegyzéssel szeretnék én is hozzájárulni a tűnődéshez. Ehhez érdemes fellapozni a 2023. évi októberi állami ünnep képeit. A képen azt láthatják, hogy a Parlament előtti ünnepélyes zászlófelvonásnál egy állami méltóságunk áll feszesen és kettő hiányzik a képről. Magyarországnak három állami ünnepe van: március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a. Ezek az alkalmak azok, amikor ünnepélyes keretek között, az állami protokoll szabályai szerint felhúzzák az állami zászlót a budapesti Kossuth téren. A díszőrség ilyenkor az állami vezetőket (a legfőbb közjogi méltóságokat), az államélet egyéb jeleseit, a diplomatákat és természetesen az érdeklődőket köszönti. Ha állami vezető lesz az ember ezt a három dátumot tehát érdemes észben tartania. Közjogi méltóságok esetében a rendelkezésükre álló titkárság is megoldhatja az ügyet, hiszen nekik kell számon tartaniuk azt, hogy mikor és hol kell a főnökeiknek megjeleniük. Az állami zászló felvonása, ha úgy tetszik egy ritka nemzeti gesztus, az a zászló mintegy a napi politikai csaták, a kisszerű és kicsinyes viták, ellenségeskedések és egymásnak feszültségek felett lebeg, kifejezni hivatott azt, hogy nemzet él és eleven, mint a szélben meglobbanó állami zászló. Nos 2023. október 23-án az ünnepi eseményen Magyar Köztársaság elnöke nem volt jelen, valahol a Csendes-óceánon ápolta-gondozta a megbonthatatlan és örök pápau-újginea-i – magyar kapcsolatokat. Ezen az ünnepségen Magyarország miniszterelnöke sem volt jelen, mert készülhetett a Veszprémben elmondandó beszédére. Ezt azért feltételezhetjük, mert a beszédet láthattuk és hallhattuk a közvetítések jóvoltából. A miniszterelnök a beszéd elmondására délután kerített sort, ha piszkálódnánk, mondhatnánk azt is, hogy az aznap 10 órakor kezdődő budapesti állami ünnepségről még autóval is hamar odaért volna a 117 km távolságra lévő és Európa Kulturális Főváros címet viselő Veszprémbe. Nem tesszük, mert mindenkinek szíve-joga, hogy megállapítsa programjainak prioritásait, különösen akkor, ha felelős politikusról van szó. Azt persze megjegyezheti más is, hogy nem ez volt az első eset, hogy Orbán Viktor, aki gyakran minden magyarok miniszterelnökeként szereti eligazítani a nemzettársakat a magyarul való gondolkodás, sőt gondoskodás mibenlétéről, nos Orbán Viktor már másodjára mondta el 56-os ünnepi beszédét vidékén (2022-ben Zalaegerszegen), mintegy demonstrálandó, hogy ezzel is bünteti a budapestieket, akik már sokadik alkalommal sem találták el a Fidesz által helyesnek tartott választ a választásokon. Pedig 1956, tetszik vagy nem tetszik alapvetően Budapest és a budapestiek történeteinek és ezzel történelmének a része. A 2022-es állami ünnepségen is csak a Köztársaság elnöke szomorkodott egyedül a Zászló alatt, mert akkor meg az Országgyűlés elnökének akadt valami annál fontosabb dolga, úgy látszik. Nem vonnánk le ebből semmilyen következtetés sem, csak felidézzük a képet, a leszitáló szavakat a magyar szabadságharc nagyszerűségéről, az állami ünnep fontosságáról, a nemzet egységét kifejezni hivatott gesztusokról. Az alkalommal elmondott beszédeket a szabadságharcosokról, akik felvették a harcot a hatalmas szovjet hadsereg katonáival. Kavarognak, hullanak alá a szavak, temetik egymással egymást.
A 2023-as októberi állami ünnephez még egy mókás epizód is tartozik egyébként. Az, amikor valami lesipuskás újságíró lekapta a Liszt Ferencről elnevezett, akkor még nem állami repülőtéren a Fidesz frakcióvezetőjét, Kocsis Mátét, ahogyan Bayer Zsolt és Kálomista Gábor társaságában kicsekkoltak a Hiraklionból érkező repülőgépről. Ez csak azért szúrta a naprakész újságírónak az ő szemét, mert láthatta a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének facebook profilján, hogy azon azt tudatja, hogy ő is ott van a Kossuth téren, az állami zászló felvonásakor. A frakció vezetője később azzal magyarázta a dolgot, hogy a stábja kezeli a profilját, ő nem tehet arról, hogy meghamisították a valóságot. Néhány héttel később aztán éppen ő volt az, aki benyújtotta a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényjavaslatot. Valaki, aki annyira szuverén, hogy még a saját facebook-ját sem tudja szerkeszteni …
Szitálnak a szavaink ezen az őszön is, mint a fákról lehulló levelek, ha beléjük kap a kerge szél. A történetek végén általában pont van, esetleg felkiáltójel, ritkábban kérdőjel. Mégis, így fejezem be: mi lesz Orbán Viktor október 23-ai beszédének tartalma vajon most? … hol mondja el …?