2025. március idusán elmondott egy beszédet Orbán Viktor a Pista. Az európai Magyarország miniszterelnöke a többi között ezt mondta: „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg…
Forr a világnak az ő bús tengere, van magyar, aki búsul emiatt és van magyar aki ennek örül. Ha örül, akkor nagyon. Ha búsul, akkor egyre dühösebben. Úgy zuhognak reánk a hírek, mint monszun idején az eső valahol Ázsiában: a nedvessége bőrünk alá kúszik, szívünket éri el, didergünk. Ahogyan itt ülök…
„Soha sem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” írom le a régi mondást. Vajon melyik folyóba? Abba, amely itt hömpölyög a szomszédban és állandóan, megállíthatatlanul fut tenger felé, vagy a szavaknak abba a folyójába, amely az internetes világban árad, dagad, áramlik? Azért kezdem ezzel, mert…
Olyan gyorsan zuhognak reánk a hírek, mint ennek a februári esőnek a hideg cseppjei. Ahogyan lefolynak előttünk, nagy tükrös tócsákba gyűlnek a portálok jeges felületein. Mi mást is tehetnénk? Korcsolyázunk. Néha álmaink palánkjának ütközünk. Kerülgetjük az összetörött, a napi hírek jegébe…
Négy hosszú évvel ezelőtt elhűlve és borzongva nézte a világ, hogyan ostromolják meg a feldühödött Trump-hívők a washingtoni Capitolium épületét. Nem volt az egy ártatlan demonstráció, feldühített emberek egyszerű, csoportos megnyilvánulása. Tudtuk akkor is, hogy az épület, az amerikai törvényhozás…
Szópatakok, összefolyó mondatok, áradása a szavak folyóinak, ahogyan összetalálkoznak, összevegyülnek, tengerré, tengerszemmé válnak, habjaik fennakadnak a kampányesemények gátjain. Hullámzó kedély habzása, tajtékos egek az ígéretek felett.
Ezzel teltek el a választási kampány elmúlt napjai, hetei.…
Vannak mondatok, amik csúfot űznek a blogoló emberből. Megtaláljuk és örömmel leírjuk, ott van már előttünk a képernyőn és folytatnánk, de valahogyan nem megy annak a rejtélyes istennek sem megy és ott van a mondat, pont van a végén és csúfolkodik, várja a folytatást. Az én csúfolkodó mondatom így…
Egy kisfilmet néztem tegnap a telex.hu-n. Semmi különös, nem egy fesztiváldíjra javasolható alkotás, de tanulságos. Megmutatja, hogy egy adott időpillanatban milyen is az ország lelkülete, hogy ott micsoda érzések, gondolatok dúlják a békét. A filmecskében feltűnik Németh Szilárd (aki természetesen…
Mindig azt gondolná az ember, hogy a magyar közéleti beszédben lejjebb menni már nem lehet. Aztán eltelik egy újabb hét és kiderül, hogy lehet, sőt, ha nem lenne ez képzavar egy gödör esetében, akkor úgy is mondhatnánk, hogy látható, hogy a „határ a csillagos ég”. A minap Schmidt Mária, a magyar…
Minden nap új látnivalókra ébredünk, mert az ember-természet kimeríthetetlen szépségekben, történetekben. Még nem döntöttem el, hogy ma arc-napot, vagy ablak napot tartok-e, esetleg kapujárás lesz-e ebből vagy inkább csak úgy sodródom majd szavakból összetorlódott félszigetek, mondatokból sorakozó…
Gyorsan érkezett és most lassan, kényelmesen, a tájban elnyújtózkodva ér véget a nyár. Egy nyár, amelyre még sokáig emlékezünk és amelyet majd még sokáig emlegetünk. Majd megfőttünk a melegben, így mondtuk. Ha most nézek fel a képernyőről, akkor a kékségét már elvesztő égre látok rá, ahol az érkező…
Az internet mindig kisegíti hazámat: segítségével utánam tudja küldeni a híreit, akárhol is lennék a világban. Ebből is látjuk, a haza soha sem ereszt el. Igy jó nekem, le sem maradok a hazai hírekről és ezért megadatik, hogy együtt vigadjak, együtt sírjak honfitársaimmal és, hogy ha van arra…
Jó cím, figyelmet keltő cím, kattintgatós! Viszont nem eredeti, plágium. Juris Podneiks észt rendezőtől vettem kölcsön, aki ilyen címmel készített dokumentumfilmet a Szovjetunióban élő fiatalokról. 1986-ban mutatták be ezt a filmet, akkori országában nem szerették, külföldön viszont imádták, díjakat…
Leperegnek a napok a Nagy Homokórán. A szerény Tavaszon átrobogott már a Nyár forró, erőszakos vonata, a legszebb évszakunk megint lemaradt a hőség mögött, pedig évek óta lenne rá igény. Gyermekek fújják a virágos mezőn a pitypangok ejtőernyőseit, virágok deszantjai szállnak le az erdők vonalai…
Majd később lesz még ennek jelentősége, ha unokáink megkérdezik, hogy “mit csináltál 2022. február 24-én?” Elmondom most egy kicsit másképpen. Én akkor lettem troll-etető. Aki blogol és aktívabban használja a közösségi média felületeit, vagy más nevén a népi internetet az tulajdonképpen mind lehet…
Egy nagyon ronda választási kampány után nagyon csúnya végeredmény született. A parlamenti képviseletből kiesett vagy hat millió ember, maradt 2 millió és nyolcszáz ezer, aki örülhet, a többi néma csend. A választásra jogosultak harmada most is távol maradt – erre mondják azt Magyarországon, hogy…
Az Úr 2022. évében február 12-t írtuk, amikor sütött a Nap Budapest felett. Még nem tavaszias, de már nem is télies délelőtt volt. Az égről tükröződő fényben fürdött a Duna és most tényleg nemcsak abban a bécsi valcerban volt kék. Az emberek a budapesti szombat ritmusában járták a várost. A…
A gondolkodó magyarok dolga napról-napra nehezebb. Eddig sem volt egyszerű eligazodni ebben a bonyolult világban, de valahogyan elboldogultunk. Mindig jött egy hétvége, amikor kifújhattuk magunkat és erőt gyűjthettünk egy következő hét megpróbáltatásainak elviseléséhez. A múlt hét óta azonban…