A tenger és az ember, rímek kínálkoznak így: viszonyuk hosszúsága is tenger. Viszonyuk kapcsolat, de nem felhőtlen, hiszen éppen a sokasodó felhők jelzik az időváltozást. A tarajos hullámok meglovaglásához eszközre van szüksége az embernek, hiszen meztelenül, csak önmagában, eszköztelenül nem lenne erre képes. Az ember és a hajó, ez ennek a viszonynak a szerelmi háromszöge. Minden szerelmi háromszög történet drámai, így van ez az ember, a tenger és a hajó bonyolult viszonyrendszerében is. Megcsalatás? Ott van a lelaposodó vitorlák leffegésében, az andalodó mozgásban. Szerelmi ostrom? Az ott van a feltámadó szélben, amikor meglódul a hajó, felágaskodik, áttöri a hullámok tetejét. Beletörődés? A viszony elfogadása? Az ott van abban a fáradtságban, amely nyomai ott maradtak az izmokban, az odaütődések kék foltjaiban, az álmatlanság karikáiban a szem alatt, ahogyan a kormány mellé leül és csak bámul valahová a hajós. A szerelmi háromszögnek nincsen egyensúlya, egyik vagy másik éle felé billen az érzelem, az indulat, a mosoly vagy a könny. A hajós szidja a tengert, a tenger vad viharral bünteti a hajóst, a hajó makrancos és irányváltással tiltakozik. A felek állandóan perlekednének egymással, bár békére és harmóniára vágynak. Valahogyan aztán csak kialakul egy szép egyensúly. A hajó megértő kezekben kezes jószág, a tenger elfogadja a birodalmába betolakodót, ha a kellő alázatot mutatja, mert a hajósnak be kell látnia, hogy a tengernek, még inkább az Óceánnak parancsolnia nem lehet. Ősi történet ez, és mindig megismétlődik, még a modern korunkban is. Nézzék csak meg az hajósok arcát, amikor partot érnek Sables d’Olonnes-ban most, amikor a Vendée Globe versenyént győztest hirdettek. Ez annak az embernek arca, aki meghallgatta a Tenger kiáltását és aki megválaszolt neki.
A Vendée Globe 1989-től számolja a történetét. Különös, hogy éppen akkor (1989. november 27-én) indult az első verseny 13 hajója, amikor nagy robajjal bedőlt a berlini fal és Európa történetében egy új fejezet kezdődött. Persze ezt a háromszög-szerelem történetet nem változtatta meg, mert az ennél sokkal régebben keletkezett. 1989. óta mindig francia hajós nyerte a Vendée Globe-ot. Francia? Breton vagy norman partokról való. Kivétel az első Vendée Globe győztese, Titouan Lazarou, aki Casablancaban született. Az idei győztes, Yannick Bestaven Saint Nazaire-ban nőtt föl, a négy évvel ezelőtti győztes, Armel Le Cléac’h breton (Finistérre), nyolc évvel ezelőtt Francois Gabart nyert, aki Charente megyében született a tenger mellett. Jean Le Cam, aki valahogyan majd ennek az idei versenynek az egyik nagy hőse lesz, nos ő Quimper-ből való breton tengerész. Onnan nincsen messze Concarneau. Néhány évvel ezelőtt – abban a másik világban, amikor még utaztunk ide-oda -, készítettem ezeket a felvételeket az óvodásokról, akik éppen visszatértek a hajóikról. Mert ez az egyik titka ennek a francia hegemóniának. Itt kezdődik, ezekkel a kis kampókkal, akik most büszkén mennek hazafelé. A Vendée Globe sok nagyszerű hajósa kezdte így a pályafutását.
Persze attól Vendée Globe, hogy mindig feltűnik valaki, aki ezt a francia hegemóniát meg szeretné törni. Egy Alex Thomson, egy Fa Nándor, egy Boris Herrmann. Tegyük akkor ide az ő történetének is az egyik olvasatát. Mert a Süddeutsche Zeitung meg is találta annak a spanyol halászhajónak a kapitányát, amellyel Boris Herrmann ütközött két nappal ezelőtt és ennek következményeként elveszítette az esélyét arra, hogy megnyerje a Vendée Globe-ot. A spanyol halászhajó a Hermano Busto és kapitány Jose Zaldumbide (milyen pompás baszk név!) elmondta, hogy az AIS (Automatic Identification System) az ő hajóján be volt kapcsolva. „Először is, ez kötelező, másodszor pedig ezt az állítást nagyon egyszerű ellenőrizni, mert a fekete doboz minden a műszer által szolgáltatott adatot rögzít.” Nem is beszélve arról, hogy az ő hajóján mindig 24 órás fedélzeti szolgálat van. Herrmann szerint a halászhajó a riasztó-rendszer bekapcsolása nélkül hajózott. „Nem mondhatja ezt, az ördögbe is!”, az 55 éves Zaldumbie mérges. Az ütközés után a halászhajó és a legénység sértetlen maradt. „Néhány karcolás a hajó oldalán, egy-két sérülés, lepattogzott festés, rendbe kellett szednünk a halászfelszerelést.” Az AIS nem jelezte a vitorlást. „Megpróbáltuk elérni a tengerészt, mert meg akartuk tudni, hogy van-e segítségre szüksége, de nem válaszolt, nem volt esélyünk (kommunikálni vele). (Herrmann elmondása szerint ő aludt, az ütközés ébresztette fel. Amikor a sokkból felocsúdott, számba vette a károkat. Az egyik szárny megsérült, az elővitorlája beleakadt a halászhajó darujába. Szerencsére a hajótest nem sérült, víz nem került a hajóba.) Azért azt el kell mondanunk, hogy ha elfogadja a baszk halászok segítségét, akkor a versenyszabályok szerint kizárták volna. 90 mérfölddel a cél előtt. 27 ezer tengeri mérföld vitorlázás után … Szóval (sóhajtás) van itt egy szerelmi történet.
