Egy helyzetgyakorlat - választáskor

A Tölgyfában már beszélik, hogy a Polgármesternek új a Szeretője. Tudják, persze, hogy tudják ki az, de a nevét társaságban soha sem említik. Így volt ez már korábban is. „Nagy kujon volt ez mindig. Mint az apja.” – így az öregek. Mert úriemberek ülnek a Tölgyfában ugyanis, talpig becsületesek, ami csak addig volt igaz, amíg József úr egyszer, egy alapos berúgás után el nem hasalt az árok partján. A rácsodálkozó haveroknak azért csak oda tudta formálni, hogy az „az úr az fekve is úr”. A Tölgyfa neve már az új időket idézi. A törzsközönséget alkotó negyvenesek még mindig ’Kiskoszosnak’ emlegetik egymás között, ha hívnak egy sörre, egyszerűen az ’Ugorgyunk be má’ a Koszosba’ járja. (Egyébiránt a „Kozsosba” változat is járja két feles és három korsó után. De csak akkor!)

Választási kampány van itt, mindenki láthatja. A Polgármester sokat mutatkozik társaságban, még a Tölgyfába is be-beletér! De csak mindig a feleségével, aki szorgalmasan és némán tolja a gyermekkocsit mellette, hallgat nagyokat, néha Józsikát babusgatja, álldogál egyik lábáról a másikra máskor, hallgat. Madonna-arcán bánat, elnyelt könnyek árnyéka. Sokat hallgat. Tudja, hogy kibeszélik. Tudja, hogy ki az a másik, együtt jártak iskolába, mégis járja Urával a falut, hiszen választási kampány van. Számolt Ő már eleget. Nyolc éve polgármester-feleségesség után ki tudja kalkulálni a cash-flow-ot. A kampány évének tudjuk be azt is, hogy idén a Falunapot nem a szokásos júniusban, de szeptember elején, iskolakezdéskor tartották meg. „Szüreti mulatságnak” keresztelték át, csak azért, hogy logikája is legyen a dolognak. Igaz, hogy a környéken szőlő sincsen, bort sem állítanak elő. Pálinkás környék ez, ebből következően sörivó. A „bor” legfeljebb a kisvadász vagy a nagyon-nagy vadász, amely Tóni úr leleménye. Látta Ő ugyanis a müncheni sörfesztivált nemegyszer. Megfogta a fantáziáját a literes korsó! Ebben méri a nagyon-nagy vadászt, ami – tessék megkapaszkodni, mert ez helyi lelemény – egy üveg (hét deciliter) bor egy üveg kólával (ami kettő és fél deci, ugye, vagy valami), mindig üvegből, nem kannából ám! Így vagyunk itt a Tölgyfában. Az úri közönség itt iszik, beszél, pletykál, híreket cserél, szociális hálózatokat épít, hogy korszerűbben szóljunk. Igazabbul: itt él. Mert ott él az ember, ahol érti a híreket, a szót. Itt pedig értik, nagyon is.

Választási kampány van itt és van ellenjelölt! „Nem egyezik a falu népe” – mondják az öregek. „Régebben csak egyezett” – teszik hozzá. Ez a „’gyüttment”, az alig hat éve itt élő tanárember csak kihívta a Polgármestert! Addig-addig pusmogott mindenféle öltönyös emberekkel, hogy egyszer csak kanditált. Tudta persze a Tölgyfa közönsége, hogy mire is készül, hiszen itt beszélte meg azt is, hogy ki, hova … azt a fránya kopogtató-cédulát. „A haja alá!” – rikkantott fel Aladár, de ezt tőle már mindenki megszokta.

Verseny van, demokratikus verseny van a választások idején Falunkban. Ellenjelölt Úr a fiatalokkal kampányol. Őt támogatja a Falusi Fiatalok Egyesülete is! A Teleház igazi választási központ – innen jön minden választási lelemény. Először van Újság a mi Falunkban és ráadásul színes! Kitakarították a fiatalok a patak-partját. Tábla került falunk Nagy Szülöttjének megmaradt házára egyszer csak és ápoljuk hagyományainkat. Járjuk a Falu táncát, a Dalt, amely megmaradt és amelyben említenek minket is, énekeljük végig a Kossuth utcán. Igaz, hogy a szövegét ez alkalommal kicsit megváltoztattuk. Ellenjelölt Úr nevét formáltuk bele.

Mi, a fiatalok csak szót szeretnék érteni végre a Polgármesterrel. Azért álltunk az Ellenjelölt Úr mellé, mert a Polgármester úr mindig meghallgatott minket, de soha sem csinált semmit sem. Szeretnék egy helyet végre, el szeretnék szakadni ettől a „tölgyfás” világtól, ahol csak inni és pletykálkodni lehet. Olyan zenét szeretnénk hallani, amit ma énekelnek. Elegünk van már a hetvenes évek diszkó-slágereiből, amiből Tóni úrnak nagy gyűjteménye van. Digitalizálta régen az egykori KISZ-klub szalagjait, ahol Ő volt a diszkós. Most Ő a vendéglős és Ő a Polgármester támogatója.

Folytathatnánk még a történetet. De nem tesszük. Ez egy helyzetgyakorlat. A magyar ifjúsági munka egyik legjellegzetesebb terepe a kistelepülés. Nagy dolgok születnek ott, a XXI. században. De milyenek is a Nagy Dolgok megismerésének és mérésének a kritériumai? Nos, erről is kellene beszélgetni, sokat beszélgetni egyszer, valahol … akár a Tölgyfában is.