„Vád nélkül széttekintgetek
Majd vertségek és diadalmak
Földjén, hogy a kaoszból
Harsos igét halljak, (…)

           (Ady: Mag hó alatt)

Az együttműködéseknek törvényes akadálya nincsen. Semmi sem tiltja, hogy figyeljünk egymásra, hogy meghallgassuk egymás gondolatait, javaslatait, megoldásait. Örvendetes, hogy a magyar ifjúsági munka eszköztárában az együttműködés kulcsszóvá vált itten. Igen: az együttműködés más szektorokkal, más szereplőkkel, más entitásokkal, Új Fiatalokkal – ez a magyar ifjúsági munka egyik legfontosabb kulcsszava. Milyen sokat tanulhatna ettől az magát előszeretettel „politikai társadalomnak” nevező gyülekezet (?), közösség (?), érdekek-közössége (?), párt (?). Illene figyelemmel megtisztelni szép magyar szavainkat, jelentésüket. A „nemzeti együttműködésről” immár törvény szól és a Miniszterelnök csak a minap írta azt a nyugdíjasoknak, levele utolsó mondatában azt, hogy (talán nem pontosan idézem) „hitem szerint a kormányzás csak a néppel együtt lehetséges” vagy valami ilyesmi.

Persze, nem kell nekünk ilyen magasra tekintenünk. Az együttműködés az ifjúsági munka egyik kulcsszava. E nélkül hogyan is meríthetünk reményt helyzetből, állapotból, körülményekből? Együtt Kell működnünk a Fiatalokkal, az Intézményekkel – de Értük -, a Körülményekkel – de Miattuk, a Lehetőségekkel - mert ez az Övék. A mi számunkra az együttműködés az legalább is: érzékenység. Empátia, beleérző képesség. Észre szoktuk venni azt, hogy ki az, aki komolyan is gondolja azt, amit mond. Hány éves gyakorlatunk is van ebben? Annyi, de annyi összejövetelen halljuk mások vélekedéseit a „fiatalokról”, hogy hozzáedződtünk ahhoz, hogy a vélemények nagyon nagy szóródást mutatnak. Ennek a szóródásnak a skálája a bikkfát nyelt kényszer-köztisztviselői „fontosnak tartjuk”-jától, a kétségbeesett és irányítást-vesztett pedagógus „nagyon nehéz”-ig terjed. Beleszédült eddig bárki is ebben a "politikai társadalomban" abba, hogy ez mit is jelent?

Az együttműködés emelt szintje az a szervezetek, intézmények közötti együttműködés. Ennek is szép kövérre hízott irodalma van. Menedzsment-irodalomnak szoktuk volt nevezni. Néha, kétségbeesésünkben, sokat használunk a szókészleteiből. Beszélünk projektről,  fenntarthatóságról, erőforrásokról, sőt „felelős vállalati magatartásról” is. Együttműködés persze alapvetően emberek között valósul meg. Igaz, hogy a régebbi-magyar nyelven ezt például „kalákának” hívtuk, egyszerű emberi gesztusokkal jeleztük, ha erre készen állunk., ha részt veszünk "benne".

Ebből sok minden még ma is működik – vidéki tapasztalat az, hogy átsétálunk a szomszédba, ha elfogyott a só, és adnak kölcsön, bizony. Holnap pedig talán mi ballagunk át egy tál bejglivel, hogy megköszönjük. Ha lehull a hó, Józsi szomszéd már sepri is a friss havat odébb az ösvényen, amit én is használok. Holnap majd én takarítom a kocsi-beállót, bár jogosítványom nincsen. A kalákában így van ez. Aztán ez a szó átalakult, önkéntes munka, együttműködés (kooperáció) lett belőle és sok minden egyéb, európai programok, és így tovább – ki érti ezt? Az élet él és élni akar, áttör a média-tematizált falakon, rájuk fut, mint a repkény. Van tehát nagyvárosi, városi, vidéki (falusi) élet. Van tehát városi, nagyvárosi, városrészi, falusi együttműködés, vagy egy másik szóval „össze- vagy együttes működés” is. (Angolul tudóknak co-management.) Városi, falusi, kisközösségi, közösségi ifjúsági munka - tájolások nélkül.

Ebben az emberi erőforrások által egyre bonyolultabbá tett térben dolgozik az ifjúsági munka (és szükségünk van erre a névre, nekünk van rá szükségünk), és ebben a térben helyezkedik, könyököl, furakodik. Helyezkedik, hogy rá is juthasson figyelem, neki is jussanak a közös erőforrásokból, hogy „neki” is könnyebb, egyszerűbb lehessen. Ifjúsági munka, az települési ifjúsági munka. Mindig helyben, kis lokalitásokban, és ezek egyszer városrészek, utcasarkok, épületek, az épületek fala, másszor városi kerületek, községek, kisvárosok. Helyben értelmezhető közösségek. A Helybe beágyazódó életek, sorsok, lehetőségek. Erre ez a települési ifjúsági munka nagyon is érzékeny. Becsületesen érzékeny. Módszereit, eljárásait, technikáit ennek a figyelembe vételével alakította ki az elmúlt években.  Mégis, még mindig elismertségéért harcol. Ez az, ami most egyre méltánytalanabb.

Egy, a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodában dolgozó munkatárs ma, 2010. végén sokkal többet tud arról, hogy a régiójában (két-három megye!) területen hogyan is vannak a fiatalok, mint az az országgyűlési képviselő, aki megyei párt-listáról kapott helyett a „dolgozó nép okos gyülekezetében”, az Országgyűlésben.

Ezért van az, hogy történeteink Kis Tettek Történetévé válnak előbb-utóbb. Jó, nézzenek az országgyűlési képviselők előre – de miért néznek át az Ifjúsági Munkán? Azon, ami Nagy Történetek Gyűjteménye?

Most ez a kicsiny, másik számára jelentés nélkülinek tartott Kör éppen olyan emberekkel harcol ezért az elismertségért, akik csak magyar  szinkronnal nézhetik az európai filmeket, miözben már hirdetjük "ezerrel", hogy "Magyarország koordinálja Európát". Olyan személyekkel, akiknek a távkapcsolón az első mozdulatuk nem a „jelenetválasztás”-ra, hanem a „párt-bikkfanyelvre” ugrik. Ez pedig nagyon is sajnálatos, ez pedig egy nagyon nagy baj! Mert ebből lebecsülések, kirekesztések, elhallgatások, őszintetlenségek következnek. Egymás tekintetét elkerülő pillantások. Egyszerűen csak szomorú, hogy a mai Magyar Országgyűlésben egyetlen olyan Párt (érdek-közösség? gyülekezet? érték-közösség? ad-hoc?) sincsen, amely (és akik) a Fiatalok mai Helyzetével mérné a Jövő (je?) lehetőségeit.

A Kormány által Nemzeti Erőforrások Minisztériumának nevezett alakulat most éppen szétveri azt, ami az ésszerű és reális helyi tudásokra épülő rendszerként nőtt fel a feladatokhoz. Miközben a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák a tíz éves fennállásuk évfordulójára emlékeznek – és milyen sokoldalú példákat nyújtanak arra, hogy kell és hogy hogyan lehet emberi léptékeket találni az emlékezéseknek -, szóval míg Ők összegyűlnek, addig ez a minisztériumnak nehezen nevezhető alakulat rohamot indít az Ésszerűség ellen.

Most tehát itt tartunk: együttműködés a Magyar Ifjúsági Ügyek szereplői és a Ő értük is felelősséget kapott Minisztérium között (még most? már soha?) nem alakultak ki. Miközben az Ügyek tényleges szereplői tudásuk legjavát nyújtják és tálcán kínálják ennek az Alakulatnak a legjobb ügyeiket, addig a „másik oldal” aktív álmot alszik egy ködös világban. Mindent megkaptak, ami ahhoz szükséges, hogy egy választási ciklust túlélhessenek. Most úgy tűnik, hogy az érintett Urak ezt az Ügyek képviselői mindezen Tudásai nélkül kívánják ezt a ciklust túlélni, megélni. Lelkük rajta!

A mi történetünk most e miatt – látszólag – egy szomorú történet. Embereket egyenként és közösen próbára bocsátó történet. Ez a benne örvénylő személyiségek számára – bizonyára – nagyon nehéz. Egy elkötelezett szemlélődő számára ennél azért egyszerűbb és adjon ez erőt ennek a helyzetnek az elviseléséhez azoknak, akiket oly kevés ember oly méltatlan helyzetbe taszított.

Higgyétek el barátaim, hogy a Föld forog!