A napokig tartó erős esőzés következtében megáradt balkáni folyók nekirontottak a városoknak, a falvaknak, az ott élő embereknek. A Száva mintegy ezer kilométeres hosszán válságos helyzet alakult ki. Az a ciklon, amely a múlt héten beterítette Közép-Kelet-Európát, lecsapott a balkáni tájakra. Múlt hét hétfő óta megállás nélkül szakadt az eső, megduzzadtak a folyók, lezúdultak a boszniai hegyekről, siettek a Száva felé, amely egy igazi jugó folyóként szívta magába a Drina, a Ljubanica, az Una, a Bosna, a Kolubara vizét. A három balkáni fővárost (Ljubljana, Zágráb és Belgrád) összekötő folyó most a három főváros sebtiben megalakított válság-törzseit is összeköti. A nagy baj túllépett a határokon. Én csütörtökön érkeztem Budapestről, onnan nézvést még nem tűnt ekkorának a baj. Kognitív térképemen a magyarországi helyzetről mutatott képek foglaltak el nagyobb helyet, a habosra vert Balaton, a Zamárdiban elöntött kertek, a belvíz. Szakadó esőben szállt le a repülőgépünk, de minden működött, a Nikola Tesla Aerodrom üzemképes volt, még a csomagok is sietve érkeztek, mintha félnének az esőtől. Amikor azonban hűséges bőröndöm kerekei beletoccsantak az első kátyúba, már éreztem, hogy valami rendkívüli dolog van a levegőben. Láttam, amikor átkeltem, hogy a Brankov-híd alatt nagyon megnőtt a Száva, már elérte a felső rakpartot akkor, piszkos-barna hullámai lassúdan és fenyegetően nyomultak a Duna felé, amely szintje szintén sokat duzzadt azóta, amióta nem láttam. Aztán körülnéztem a szerbiai hírek világában és lassan kibontakoztak a katasztrófa képei.
A legsúlyosabb helyzet Obrenovacon alakult ki, ahol megkezdődött a mentés, már ezreket evakuáltak az elöntött városból. Mozgósították a hadsereget, a rendőrséget, a katasztrófavédelem munkásait. Önkéntesek indultak a vajdasági városokból és Belgrádból, hogy segítsenek a gátakon. Péntekre teljes sebességre kapcsolt az intézményrendszer és a polgári önkéntesség. Kihirdették a szükségállapotokat a víz alá került térségekben. A mentés irányítását átvette a hadsereg Šabac / Szabács térségében átvette a hadsereg. Obrenovacot már nem lehetett megmenteni, a város teljes kiürítéséről döntöttek. Ilyen méretű evakuációs műveletre még soha sem került sor Szerbia történetében. Ilyen méretű feladat megoldásához nem bizonyultak elégségesnek a rendelkezésre álló erőforrások. Kiderült, hogy híján vannak lapos fenekű fémcsónakokban (a gumicsónakok folyton folyvást megsérültek az víz alá került hirdetőoszlopok, közlekedési lámpák, a közvilágítás oszlopai miatt), nincsen elégséges és a mentési feladatokra bevethető helikopter. Obrenovacot elöntötte a víz, helyenként a lakótelepi házak első emeletének a magasságáig ért, az emberek a felső szintekre, a tetőkre, erkélyekre húzódtak fel, hirtelen összekapkodott kis motyókkal vártak az odatartó csónakokra. Most, amikor e sorokat írom, még nem tudni pontosan, hogy hány áldozata van az árvíznek a városban. Eddig 17 holttestet találták meg, de félő, hogy még többen rekedtek a hirtelen betörő víz által körülzárt házakban ... No meg voltak olyanok is, akik a felszólítás ellenére sem hagyták el a házukat, egy élet munkájának eredményét, néhányukat csak erővel lehetett a csónakokba emelni, mert nem akarták tudomásul venni azt, hogy mindenüket elveszítették az árvízben. Obrenovac egy hetven ezer lelkes város, 30 km-re van Belgrádtól. A Száva a városnál egy nagy kanyart ír le, tulajdonképpen így két oldalról támadta be a várost, no meg itt találkozik a város mellett idekanyarodó Kolubara folyóval, amely harmadik oldalról tolta be a vizét a városközpontig. Itt pénteken már nem homokzsákokra, hanem emberi életeket mentő műveletre volt szükség. Ez a Száva titka marad, hogy lehet az, hogy feljebb, Sremska Mitrovica és Šabac térségében péntek-szombatra alakult ki a kritikus helyzet. Itt a folyó vízszintje 6 és fél méterrel haladja meg most az átlagos vízszintet! Bár szombaton még azt jelentették, hogy az emberi erőfeszítéseknek köszönhetően a város megmenekült, most azt látom, hogy megkezdődött a Šabac lakóinak evakuálása. A környező falvakból már tegnap elszállítottak 8-900 embert, de eddig úgy tűnt, hogy maga a város még megtartható. Sremska Mitrovicánál (Szávaszentdemeter) még mindig kritikus a helyzet. Az árhullám elérte Belgrádot most, bár a város sűrűn lakott negyedeit az árhullám közvetlenül nem veszélyezteti. A rakpartok Stari Beogradnál és Novi Beogradnál is magasak. Azt, hogy elégségesen-e, meglátható lesz a következő napokban.
Szombatra elállt az eső, vasárnap kisütött a nap, most végre igazi májusi idő van Belgrádban, mára még a teraszokon is megjelent az a megszokott városi élet, amely szombat és vasárnap még nem volt jelen. Ez a rendkívüli helyzet valami hajszálvékony repedést idézett elő a belgrádi szokások megtörhetetlen falán: szombaton és vasárnap feltűnően csendes és üres volt a város. Csak a hirtelenjében megnyitott, rögtönzött gyűjtőpontokon volt élénk forgalom, ahová a polgárok adományokat hordtak. A Kralja Aleksandra Bulevar és a Beogradska utca sarkán a Pravni Fakultet (a Belgrádi Egyetem Jogi Kara) előtt kis autók várakoztak arra, hogy befogadják a dobozokat, zsákokat, a spontán adományokat, amelyeket fürge egyetemisták szortíroztak elébb és pakolták át, hogy könnyebb legyen majd osztani. "Ženi" (Nők), "Mušci" (Férfiak), "Djeci" (Gyermekek) olvastuk az sietve odafirkált feliratokat a dobozokon. Hoztak az emberek ruhát és cipőt, Pampers csomagokat a csecsemők pelenkázásához, konzerveket, banánt, ki mit, ahogyan a biztonságban lévő ember lefordíthatja önmagának a szükség állapotát. Folyamatosan jöttek a várospolgárok a kisebb-nagyobb csomagjaikkal. Folyamatosan pakolták az egyetemisták ilyen-olyan autóit. Milyen meghatóan kicsiny volt némelyikük! Az egyik már tele is volt, a hátsó ülésen tornyosuló csomagok miatt biztos, hogy hátra már nem lehetett figyelni, de az anyósülésen ülő fiatal ölében is csomagok voltak - mentek Sremska Mitrovica felé, az egy órányi út innen legalább, ha szerencséjük van a forgalommal ... Egy fürge, nevetős-barna szemű lány vette át csekély hozzájárulásunkat, akitől megkérdeztük, hogy mire is lenne a leginkább szükségük. "Fogkefére, higiéniai cuccokra" - mondta kifogástalan angolsággal. Nagyon meglepődött, amikor néhány perc múlva visszatértünk egy szatyor fogkefével és fogkrémmel. Mert bár szombat délután volt, az üzletek jó belgrádi szokás szerint nyitva voltak.
Pénteken az a rémhír terjedt el, hogy a belgrádi ivóvíz fertőzött. A szupermarketekből 50 literenként vitték a csomagolt vizeket. Péntek délutánra a sarkon lévő Idea is kiürült a vizekből. Csomagot vizek elfogytak. Újabb rémhír érkezett, hogy a kiskereskedők azonnal reagáltak a kereslet-kínálat dagályára és azonnal víz-árakat emeltek. Szombaton a nagy szupermarket láncok leszállították a csomagolt vizek árát. A pénztárnál figyelmeztetett a pénztáros, hogy ne vegyek Aqua Vitát, mert az 10 Dínárral (kb. 8,6 Eurocent) drágább, mint a Jana ... Van most csomagolt víz mindenütt. Egyesek szerint azokat a rémhírterjesztőket, akik a pénteki pánikot előállították falhoz kellene állítani, mint a régi partizán időkben.
A nagy szupermarket-láncok, mint a MiniMaxi, az Idea és az (egyébként szlovén tulajdonú) Mercator csatlakoztak a karitatív akciókhoz és jelentős adományokat juttattak és juttatnak el a rászorulóknak. A Drogerie Markt üzletei előtt egyetemista lányok adományokat gyűjtenek - megszólítanak minden üzletbe belépőt, hogy vásároljanak valamit a rászorulóknak. Kosaraikban gyűlnek a fogkefék, a samponok és a tamponok ...
Az első orosz segélyszállítmány pénteken szállt le Niš repülőterén. Orosz segélyalakulat munkásait láttam vasárnap reggel a Cvetni Trg sarkán, a Park Hotel előtt, sáros uniformisukban fáradtan üldögéltek a padokon. Beérkeztek már a mentőalakulatok más országokból, így Magyarországról is. Ott fenn, Obrenovacnál, Sremski Mitrovicánál vetették be őket és dolgoznak keményen.
Ma délután a Szerb Külügyminisztérium elviszi a belgrádi diplomata közösséget a helyszínre, hogy láthassák saját szemükkel is e katasztrófa méreteit. A rossz állapotban lévő szerb gazdaságot igazi és valódi katasztrófa érte most. Az Államkassza kiürült. Emberek ezreinek az elhelyezéséről, életben tartásáról kell most gondoskodniuk. Ha az árhullám elvonul, helyre kell majd állítaniuk egy infrastruktúrát, amely lényegében megsemmisült Közép-Szerbiában. Ezt úgy kell érteni, hogy nem csupán városok és falvak házai vannak víz alatt, de nagyon jelentős mezőgazdasági területek, ipari létesítmények, bányák és erőművek, elmosott utak és elsodort hidak is. Emberek ezrei veszítettek el mindent, ami eddig a birtokukban volt. És most nem is beszélünk arról, hogy mi történt Boszniában és arról sem, hogy - ahogyan most olvasom - Horvátországban, Slavonski Brodnál eddig 15 ezer embert kellett evakuálni ... Szegény országokról beszélünk és leszegényedett régiókról most!
Lásd Európa, milyen sokféle, milyen sokszínű térségek alkotják szövedékedet!
Pénteken reggel beóvakodott mindebbe és az volt a hír a katasztrófa-jelentések között, hogy Belgrádban, az Asteriks Kafe-ban ismeretlen tettes lelőtte Velibor Dunjić-ot, a Crvena Zvezda vezérszurkolóját. Reggel 9 óra tájban történt az eset, a helyi média már tíz óra körül jelentette - de ezt a hírt az árvíz miatt veszélyben került életek mentéséért folytatott küzdelem felülírta. Velibor korántsem volt szent, emberölésért börtönben is ült, a "zvezdás" keménymag vezéreként harcolt eleget a Partizan-támogatók, a melegek és Európa ellen. Mondom még egyszer, hogy ezt a szenzációt eltemették a katasztrófa hírei. Így van ez. Így megy ez.
Meglepő módon most egyedül ülök a Vesele Domaċiceben, még soha sem fordult elő ezelőtt. Innen írom ezt a posztot és nem tudok arról beszámolni most, hogy körülöttem élénk beszélgetés, pompás belgrádi lányok izgékony fürtjei ... Csak azt látom, hogy valami repedés támadt a belgrádi élet kizökkenthetetlennel látszó életmód-falán és, hogy most csendesebben van a város, mert odakint, innen néhány kilométerre emberek harcolnak emberek életéért.