Amúgy 505 milliónyian élünk az Európai Unió tagországainak a területén. 74%-unk (2012) városokban él. Mégis: egy vidéki tájban mennyi, de mennyi báj van! Azt azért észleljük ugye, hogy ezt az ismerős európai tájat kis falvak pettyezik. Vidéki életek. Sokfélék és egyformák, ahogyan a körülmények és a hagyományok formálhatják. A globális internet kínálata felől nézvést pedig falu már nincsen. A hírek, a képek, a filmek inkább városi tájakról tudósítanak, vagy olyan természeti csodákról, ahol ember nincsen vagy amellyel magányosan küzd meg az ember. Néhány skandináv krimi, eldugott olasz filmek, későn észrevett francia vígjáték, elhallgatott magyar film tudósít csak néhanap arról, hogy egy faluban mennyi baj van. Periférián létező kutatóintézetek publikációi, a nagy intézmények eldugott sarkába száműzött szakbizottságok vitái, egy-egy kisebb nyilvánosságot kapó konferencia villant fel csak valamit arról, hogy Európának vidékei is vannak, nemcsak városai.
Kis európai falvak, amelyeket elkerülnek a főutak, amelyektől elkanyarodik a vasút és amelyek egére valahová messzire siető repülőgépek közömbös kondenzcsíkjai húznak vonalakat, amelyre az elvágyódás álmának dalait kottázzák a kertek alján kalandozó gyermekek. Falvak, amelyek szélesen terpeszkednek el a síkságokon, és amelyeket messzire elnyúló, kukoricától, napraforgótól, repcétől tarkálló földek vesznek körül. Ott meg aprócska házsorokra látunk fentről, ahogyan egy völgyet pettyeznek látszólagos összevisszaságban, csak közelebbre lépvén vehető észre, hogy rendjük a vagyontól szabályozott. Amott egymástól védelmet kereső nyájként összebújó házak hegyi falvaira bámulunk, ahol a kövezett utcácskákon teherrel megpakolt szamarak lépése kopog. Másutt az Óceán hangja bömböli be az utcácskákat, nagy, fehér tarajos, haragos hullámok futnak ki a partra, neki a zöld-mohos, közösségi munkával rögtönzött hullámtörő gátaknak, amelyek mögött lepattogzott festékű öreg bárkák várnak a munkára és sokat látott fedélzetükön sokszor újracsomózott hálók halma didereg. Falvak, amelyek már mindenki elfelejtett, azokat kivéve, akik ott élnek most és akik ott születtek, de már elszármaztak onnan.
Az európai vidéknek tagadhatatlanul van valami ódonnak ítélt jellege, valami, amit ez az izgága és inkább a talmi, gyorsan múló szenzációkat hajszoló jelen vissza-visszatol a múltba, és ez felmentést is ad arra, hogy ne vegyen tudomást arról, hogy ez az európai vidék nem a múlt, hanem a jövő része. Persze, mert Európában vagyunk, ezek a falvak ír és olasz, finn és német, magyar és szlovén falvak. Francia falvak, ahol építőanyagként a kő dominál és osztrák falvak, ahol a faragott erkélyekről lefolyó futómuskátli uralja a látványt. Egy dunántúli zsákfalu szégyenlőssége, ahogyan bujkál a látogatók elől, meg egy görög sziget kis települése, ahogyan elhúzódik a turisták áradatától. Vidéken mások az uralkodó terek, apróbbak a templomok, kisebbek a temetők. Egy falusi kocsmában mindig az Élet egésze van, nemcsak aktuális töredékei és törmelékei. A falusi életet még nem média irányítja, hanem a szükségletek, az igények, a vágyak és a jó vagy a rossz törekvések. Az Élő Vidék az nem kulissza, hanem élőhely, annak minden varázsával, történéseinek állandóságával és lassú változásaival. Az Élő Vidék Ideje még emberi és nem gépi idő, amit az Elvégzendő Feladatok terelnek mederbe és nem a mások által eltervezett Fogyasztás nyomása. A természetes élőhelyén megmaradt ember igényei is ehhez igazodnak - ezeket az igényeket a Fogyasztás Nagy Templomaiban, a bevásárlóközpontokban áldozó városi ember lenézi. A vidéki, mint jelző, pejoratív. Lekicsinyelő, lesajnáló, lenéző.
A Globális Korszak felbontotta a Város és a Vidék között évszázadokon át csiszolódott munkamegosztást. Nagyobb igényeket támasztott ez a korszak és kiszabadította a korábban a józanul mérlegelt Lehetőségek által leszorított Szükségleteket a fogásból. Az a roppant átalakulás, amely ama munkamegosztásban lejátszódott mintha elkerülte volna a figyelmünket. A Vidék, amely az éltető élelmiszert szállította a városnak korábban és amely alapvetően abból élt, hogy a helyisége kifejeződhetett a faluban élők által előállított, megtermelt termékekben és terményekben, amelyekért a faluban élők megdolgoztak volt, az ma már csak elvétve létezik. Az alföldi falvakat nagy birtokok veszik körül, amelyek irányítása, szervezése és működési filozófiája levált a falu életéről. Befektetők kezébe összpontosulnak a francia borvidékek szőlei, M. Louis Vuitton vásárol, csak vásárol Bordeux-tól az argentin Mendozáig és jól fizetett menedzserei irányítják azokat a folyamatokat Párizsból, amelyeket korábban faluközösségek tartottak kezükben. A Világ változik és az európai vidék is változik. Egy európai faluban mennyi báj van! Egy európai faluban mennyi baj lehet!
Szerencsénk ebben a folyamatban, hogy európaiak vagyunk és így és ezért gondolkodunk a változásokon és a változások hatásain is. Vannak programjaink, amelyek fenntartják a közös gondolkodás lehetőségeit és ezzel a változásokhoz való józan alkalmazkodás feltételeit is. Egy ilyen európai program egyikének köszönhetően egyszer csak a magyar Alföld egy jellegzetesnek is mondható nagyfaluja, Bordány Ifjúsági Közössége kiadta a jelszót, hogy "Van villany vidéken" - és csodás, közösség-megtartó erejű dolgokat műveltek és művelnek és állnak a Változások Óceánjában, mint természetes és normális emberi közösség, amely a Falu, amely az Élőhely, amely az Élet.
Ó, azok az európai falvak, azok a sokféle élőhelyek! Ó, azok a kicsiny közösségi csodák, amelyek ott születnek, de és amelyeket az a rátarti városi közönség oly közömbösséggel szemlél. Jó tudni, hogy az Európai Falu, az európai vidék nem holt tér - de élőhelye emberek közösségeinek, akik ragaszkodnak azokhoz az értékekhez, amelyeket elődeik rezdüléseiből tanultak. Persze, hogy látunk elnéptelenedett utcasorokat, kiürülő falvakat, üresen maradt házak kitört ablakszemén megtörő fényeket ... települési helyzeteket, amelyekkel az elöregedő közösség már nem tud megküzdeni, mert az időskor elmeszesedő állapotai nem kedveznek a küzdelmeknek, amelyeket egyenesebb derékkal, jól látó tekintettel, éles hallással lehet csak sikerrel megvívni. Sok olyan európai falut látunk, ahol már nem születnek gyermekek.
Európában a vidék válsága is európai. Vannak ország-társaink, akik jobban és vannak, akik rosszabbul kezelik ezt. Magyarország például ellentmondásosan. Most az a hatalmi konstelláció, amely a választók segítségével uralomra jutott, aktuális politikai elitet jellemzi az Eukaliptusz-hatalom. Az eukaliptusz az a fa, amelynek gyökerei mohón és mélyre nyúlnak a talajba. Ezért nem látni alj-növényzetet egy eukaliptusz-erdőben. Azok a bokrok, páfrányok, egyéb zöldellő kinövések, amelyek oly gazdaggá tesznek egy erdőt, az eukaliptusz-erdőkben nincsenek. Az eukaliptusz magasra növő fái egyenes derékkal, de magukban állnak ott egymás mellett. Az európai vidék méltó megtartásának, korszerű átformálásának csakis az ott élők közösségei lehetnek a motorjai. Igen: a páfrányok, az aljnövényzet, a bokrok ... egy eukaliptusz-hatalom tőlük szívja el az éltető erőket, mert neki növekedésre van "szüksége". Azok az európai országok sikeresek az európai vidék problémáinak megoldási kísérleteiben, amelyek nem viselkednek eukaliptusz-hatalomként.
