Ó... ió ... Demonstráció. Campus-mesék
2016. március 18. írta: wootsch

Ó... ió ... Demonstráció. Campus-mesék

Amikor kisüt a nap, a biciklik parkolója megtelik. Alissa alig tud helyet szorítani a scooter-jának. Alissa magas, sudár, ukrán lány. A scooter kicsi, sápadt-fehér, fekete békejel van rajta. Alissa a csoporttársam. „Salut Alissa!” - köszönök, majd úgyis találkozunk az órán. Ahogy kerülgetem a biciklistákat a campuson, látom, hogy új plakátokkal vannak teli a hirdetőfalak. Bár a kormány visszavonulót fújt a „Loi El Kohmri” módosításánál, csak nem nyugszanak a diákok. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Most már nagydiákok vagyunk, a harmadik szemeszter meghozta a „rendes” egyetemi órákat. Kevesebb a nyelvtan sulykolása, több a frankofónia. Van ilyen óránk is, hogy „francia aktualitások”, belecsomagolva politikatörténet, szokás-ismeret, hagyomány, esemény-történet, kultúra. Erről az óráról tudjuk, ha nem tudnánk a hírekből, hogy a „Loi El Kohmri” az bizony a Munka Törvénykönyve, és, hogy Madame Monique El Kohmri bizony a munkaügyi miniszter Manuel Valls kormányában és, hogy ő az előterjesztője a módosító-javaslatoknak. Ezek nem arattak osztatlan sikert. Ha otthon lennék, biztosan értetlenül figyelném a történteket, de mivel itt vagyok, valahogyan nagyon természetes az egész. Jogállam, működőben. Van egy javaslat, amelyet a kormány vitára bocsát és persze, első helyen az érdekeltekkel, a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleteivel egyeztet. Nyilvánosságra hozza a tervezetet és az elfogadásának a menetrendjét. Innen tudjuk azt is, hogy majd március 24-én kerül a Miniszterek Tanácsa elé. Miközben folynak az egyeztetések, „a” nép is olvassa azt, mire is készül a kormány. Petíciós oldalak nyílnak az interneten. A javaslatok minden munkavállalót érintenek, de hatályuk kiterjed a leendő munkavállalókra, a fiatalokra is. Az egyetemisták felkapják a fejüket. A diákszervezetek lelkesen csatlakoznak a javaslatokat elutasító petíciós felületekre. Nem egészen egy hét alatt 1,2 millió aláírás gyűlt össze a javaslatok ellen. Március 9-ére a szakszervezetek demonstráció hirdetnek. Franciaország 260 városában összegyűlnek az emberek e szerda délutánján a városházák, a prefektúrák előtt és ott lengetik a tábláikat, meghallgatják szónokaikat, kiállnak a tervezet ellen. A tervezet megtárgyalásának forgatókönyve még mindig érvényes. A mozdonyvezetők egész délután sztrájkoltak aznap. A TGV-k dologtalanul vesztegeltek Strasbourgban, pedig innen minden órában indulnának Párizs felé, minden második órában Stuttgart és Karlsruhe felé, de nem március 9-én, szerdán délután. Strasbourgban, a place Kléber-en úgy 10.000 ember gyűlt össze aznap, köztük sok fiatal. De így volt ez Metzben, Lyonban, Bordeaux-ban, Marseille-ben és persze, hogy Párizsban is. Ott ennél egy kicsivel többen voltak. Minekünk óránk volt, mehettünk volna mi is tüntetni, de nem tettük és feltűnt, hogy délutánra a campus kiürült. „Mercredi noir”, a kormány „fekete szerdája”. Volt foganatja a dolognak, mert március 14-én a kormányfő a televízióban bejelentette, hogy a legtöbbet bírált javaslatokat a kormány visszavonja, hajlandó megfontolni egyéb változtatásokat is és kész a további tárgyalásokra. A demonstrálók egy része és néhány szakszervezet elégedett ezzel, a diákok a módosítás napirendről való végleges levétele mellett lennének („Pas Loi El Kohmri”). No, ezért ez a néhány új plakát. Míg az órán jegyzetelek és hallgatom a legfrissebb fejleményekről szóló tanári tájékoztatót, addig elgondolkodom azon, hogy vajon mit is jelenthet ez a szaud-arabiai Ibrahimnak, volt csoporttársamnak, aki most nem az én csoportomban van, de nagyelőadóban mindig közösek az óráink és most is mellettem ül, ahogyan megszoktuk. Vajon mit jelenthet ez a kínai kollégáimnak, Yi Li-nek, aki mostanában előszeretettel Luc-nak hívja magát az sms-eiben, mert a Yi Li-t túl bonyolultnak tartja … vagy a kínai lányoknak, aki mindig kabátban ülnek az előadásokon és szinte soha sem néznek fel a füzeteikről, amelyet a szünetekben okostelefonjukra cserélnek és arra függesztik a tekintetüket. Vajon hogyan dolgozzák fel az efféle híreket e messzi országból idejött diákok, akiknek hazájában nincsen joguralom, petíciós jog, demokrácia? Csoportomban most négyen vagyunk európaiak, Kalle, a finn mérnök, Karol, a lengyel papnövendék és jómagam. Mi a szünetben kitárgyaljuk a dolgot, mert felfogtuk azt is, hogy a törvénykönyv módosításának érzékeny pontjai a „megbeszélés szerint munkaidő”, valamint az elbocsájtások eddigi szabályozásának felpuhítása voltak. Mi egyet tudtuk érteni abban, hogy demonstrálóknak volt ebben igaza, sőt abban is, hogy a javaslatok hosszabb távon a kormányon lévő francia szocialisták arculat-vesztéséhez is hozzájárulnak, hiszen a javaslatok filozófiája alapvetően jobboldali, munkaadó-barát gyökerekből táplált. A beszélgetés e részét a közben hozzánk csapódott dél-koreai kollégánk nem igazán érti ezt, de nem is érdekli, csak azt akarja megtudni, hogy vajon a „Chemist” kávézó nyitva van-e ma. Aztán, amikor Karol felvilágosítja, hogy igen, elballag tőlünk. A campuson is nyílnak a virágok. A gyepen az ide rendszeresen bejáró nyugdíjasok kutyát futtatnak, trécselnek. A matematikusok „fac”-ja felől valami latin-amerikai zene foszlányait hozza el a szél. A chilei Quilapayun valami forradalmi dalára ismerek, „Pueblo, unido...” kapja és forgatja meg a szél a szavakat. Mellettünk egy sietve leragasztott plakát sarkát billegteti ez a dal, a plakátot a marxista diákok kenték fel ide, több jogot a nőknek követelnek rajta, ja, hiszen itt volt a Nők Jogainak Nemzetközi Napja is … csak így, hétköznap délután, a campuson. De most már ideje elindulni a következő óránkra. Szólás-mondásokat tanulunk ma és után egy kis politika történetet, a francia Ötödik Köztársaságban.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr528492866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása