4356 másodperc: egy poszt
2019. február 07. írta: wootsch

4356 másodperc: egy poszt

Kedves naplóm, majdnem így kezdtem ezt a posztot, de elfutott egy perc közben valahová és a következő, beérkező percben máris meggondoltam magam. „Most egy kis gyakorlat következik”, mondta tanárunk a mai órán és míg ezt leírom, megint lefutott egy perc a Nagy Homokórán. Az idővel, sőt az Idővel bíbelődünk és így szólt a gyakorlat. „Egyszerű játék ez. Képzeljük el, hogy van egy Varázslatos Bank valahol, amely minden nap a számlánkra utal 86.400 dollárt, azzal az egyszerű feltétellel, hogy a pénzt fel kell használnunk a nap végéig. A másik feltétel, hogy a Bank bármikor egyoldalúan megszüntetheti a számlánkat. A számlánkról fel nem használt összeget a Bank visszaveszi. Ezt az átutalást a Varázslatos Bank minden nap megismétli. Mire használnád fel ezzekkel a feltételekkel a számládon lévő összeget?” A csoportom tagjai összenéztek, elgondolkodtak, és jöttek egymás után a spontán válaszok. „Repülőjegyeket vennék, utaznék”, mondta az egyikük. „Apple részvényeket vásárolnék minden nap”, mondta valaki. „Átutalnám valami karitatív szervezetnek, amely hajléktalanokkal foglalkozik”, mondta a harmadik csoporttárs. Hümmögtünk, bólogattunk, mondatok repkedtek a levegőben. Aztán a tanárunk kiosztotta az aznapra rendelt feladatokat tartalmazó papírosokat. Arról fordítottunk, ímigyen: „... ez a Varázslatos Bank nem létezik! Ez az idő! Egy nap az 86.400 másodperc … minden reggel megismétlődik ez a varázslat, minden nap rendelkezünk 86.400 másodperccel és elműködünk e szabályok szerint, a bank megszüntetheti a számlánkat minden előzetes figyelmeztetés nélkül, az élet véget ér. … Vajon nem sokkal fontosabb ez, mint a pénz, nem fontosabb az idő, életünk másodpercei? … Képzelj el egy évet: csak kérdezz meg egy diákot, aki megbukott az év végi vizsgán. Egy hónap: beszélj egy édesanyával, akinek idő előtt született meg a gyermeke és aki a karjaiban tartja. Egy hét: képzelj el két szerelmest, akiknek el kell köszönniük egymástól, mert egyiküknek el kell utaznia. Egy óra, képzeld el azt a klausztrofóbiát, amellyel eltöltöd egy lerobbant liftben. Egy másodperc: képzeld el, hogy valaki éppen elkerült egy autóbalesetet, egy másodperc egy milliméter; vagy képzeld el azt az atlétát, aki egész életében azért dolgozott keményen, hogy megnyerje az Olimpiát és az utolsó másodpercben veszített. Az élet varázslatos Arthur ...” Ennél a szaggatott nyersfordításnál szebben megírta ezt Marc Lévy az „Et si c'était vrai...” című regényében (Ha igaz volna címmel jelent meg magyarul, Európa Kiadó, 2001, ford: Szántó Judit). Formálgattuk a mondatainkat, telt és múlt az Idő, az óra véget ért, semmit sem fejeztünk be, de valami mégis elkezdődött. Valami mindig elkezdődik a befejezetlenségek kulisszái között. Talán azért kezdődik újra, hogy ne fejeződjék be; talán azért írjuk újra a történeteinket, hogy észrevegyük, már egyszer nekirugaszkodtunk azzal az elhatározással, hogy most végre be fogjuk fejezni. Holnap majd új órára megyünk, a csoport két hét után máris csoport, nem csak egyéneknek az adminisztráció által összesorsolt halmaza. Nem fogunk visszatérni már sohasem ügyetlen fordítási kísérleteinkhez, de az idézet metaforikus ereje megmarad. Van 86.400 másodpercünk, minden napunk egy kísérlet arra, hogy értelmesen és hasznosan használjuk fel ezt az Időt. A mi hasznos-időnk a Nyelvi Intézet kényelmetlen székein üldögélve telik el, hétfőn pulóverben, egyesek kabátban, didergünk a teremben, mert hideg van, hiszen a hét végén nem fűtik fel az épületet. Az előcsarnokban pedig, ahol a következő órára várunk, még ennél is hidegebb van, ezért népszerű a kávé-automata, a műanyag poharat átmelegíti az olcsó kávé, mozgásban tartja gémberedő ujjainkat. Nagy szükségünk van rájuk, hiszen sokat kell most jegyzetelnünk. Ez most már csak egy ilyen félév lesz, folyamatos jegyzetelést megkívánó szövegfolyamok az órákon (mobiltelefonok használata Intézetünkben is szigorúan tilos); sok egyéni feladat, otthoni munka, meg kell becsülnünk az elrohanó időt. Azt a 86.400 másodpercet, amelyet már kora reggel átutalt az élet-bankunk, miközben mi még csak aludtunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr814613754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása