A Vendée Globe élmezőnye most a Nemo-pont (D 48° 52’ 36” NY 123° 23’ 36”) felé közelít. Ennél kietlenebb tengeri táj a Földön még egy nincsen. A Nemo-pont arról nevezetes, hogy egy olyan kijelölt hely, amely minden irányban a legtávolabb van a szárazföldtől. Gyakorlatilag egy 2688 mérföld sugarú körben nincsen más, csak a végtelen óceán, 22 millió négyzetkilométer tenger szárazföld nélkül. A 2020-as esztendő karácsonya sokunk Nemo-pontja lett, milliók ünnepeltek az idén úgy, hogy ezer kilométer sugarú körben egyetlen rokonuk, barátjuk ölelése sem volt fellelhető. Kényszerű bezártságunkra itt, Strasbourgban még az este nyolckor kezdődő kijárási tilalom is ráerősít.
A tengeri útvonalak valahol mindig egy kikötőbe vezetnek és az a széles út, amelyen a hajósok járnak kikötőket köt össze. Az útnak a megérkezés értelmet ad, igazolást állít ki az átélt fáradalmakról, a szelekkel és a hullámokkal vívott magányos csatákról. A Nemo-pont ezen az Úton annak a megélése, hogy a hajós csakis magára számíthat, bíznia kell önmagában, a hajójában, mert ezen a ponton tényleg maga magában van. Mi itt a szárazföldön azért nem vagyunk ennyire elszigetelve másoktól. Most is elküldhettük a kis üzeneteinket a hatóságilag tőlünk most elválasztott szeretteinknek és persze, hogy beszélgettünk velük az ünnepeken, bár ez érintésünket, öleléseiket, közelségük megtapasztalását nem pótolja. Annak a roppant tengeri térségnek a közepéről a Vendée Globe hajósai is elküldik az üzeneteiket persze, de mégis, őket nem veszi körül ez a városi-szárazföldi biztonság, ahol minden pillanatban érezni lehet azt, hogy mások élete vesz körül minket.
A verseny tart tehát és én ezt írtam három nappal ezelőtt: „Egy nedves, vizes, hullámokon nyargaló verseny száraz statisztikai adatokban. A 43. napon a mezőny élén Yannick Bestaven (Maitre CoQ IV), tőle most 117 mérfölddel lemaradva Charlie Dalin (Apivia), a harmadik helyen pedig – 162 mérföld hátrányban – Thomas Ruyant (LinkedOut) vitorlázik. Boris Herrmann felzárkózóban a negyedik helyen. Az élen haladók már megtették a több, mint 42 ezer kilométeres táv több, mint felét. A hölgyversenyzők legjobbika most Isabelle Joschke (MACSF), a nyolcadik helyen halad, úgy 550 mérfölddel Bestaven mögött”…, aztán félretettem az írást, a karácsonyi tesz-vesz, az ünnep fényei, a hosszú telefonbeszélgetések, fényes vacsora, megállapodott esték. Elsuhantak azok a napok is, most a verseny a 48. napján tart és megint változott az élmezőny, tegnap még Dalin vezetett, most megint Bestaven, a harmadik Thomas Ruyant, Roi Jean Le Cam makacsul a negyedik helyen, Boris Herrmann most egy kicsit lelassult és 392 mérfölddel van Bestaven mögött, viszont Isabelle Joschke van már a hetedik helyen, közvetlenül mögötte. A mezőny kétharmada már áthaladt az Új-Zéland déli csücskét az Antarktisszal összekötő képzeletbeli vonalon és közeledik a Nemo-ponthoz. Miközben mindenki azt figyeli, hogy hogyan gyorsít megint Dalin, aki sokáig nagy fölénnyel vezetett, aztán technikai problémák és javítanivalók miatt le kellett lassítani és, hogy micsoda változatos versenyben van Bestaven-el, addig Jérémi Beyrou ott van már a mezőny harmadik harmadának a közepén. Hatalmas hátránnyal kapcsolódott vissza a versenybe és most már egészen biztos, hogy nem lesz utolsó. Feltéve és megengedve, hogy semmilyen rendkívüli esemény nem jön közbe. A Vendée Globe pedig rendkívüli események sorozata volt már eddig is. Itt, ha valami történik a hajóval a hajós csak önmagára van utalva. Egyikünk sem látja a jövőt. Közben Sam Davies hangulatos videókkal gyűjt like-okat, amelyeket pénzre váltanak, hogy rászoruló gyermekek szívműtétjeit finanszírozhassák a bevételből és babusgatja a fedélzeten piros pulóveres kabala-mackóját. Boris Herrmann-on karácsonyi póló van, Clarisse Crémer az ünnepi menüt tervezte sokáig, aztán meg is ette. A Csendes-óceán ott hideg, a levegő metszően éles, akár elszabadult jéghegyekre is lehet itt számítani. Inkább télies ott az a táj most, még a mienkénél is téliesebb, mert itt most csendes, őszies eső esik. A modern technikának hála jelenidőben osztozhatunk élményeikben, bár izmainkban nem lehet ott az ő fáradtságuk, egy kicsit láthatjuk azt a tengeri tájat, amelyet az ő szemük pásztáz. A verseny kezdete óta a leggyorsabb napi teljesítmény Thomas Ruyant (LinkedOut), aki még novemberben egy óránként 21,5 csomós (39,8 km/óra) átlagsebességet produkált. Ő tartja egyelőre az egy nap alatt megtett legnagyobb távolság verseny-rekordját, amely 515,3 tengeri mérföld (954,3 km) volt. Így van ez. A verseny olyan távol van, hogy felfoghatatlan a léte is, pedig a hajók közelednek Európához, nem távolodnak tőle. Tengeri tájkép karácsonykor.