Mi is az Út? A megtett távolság, vagy az úton töltött idő? A kettő együtt, a bennünk a fáradtsággal összeolvadó érzések és benyomások? A felfalt kilométerek vagy az elsuhanó táj, ahogyan benne haladunk? A szárazföldön, ha úton vagyunk, akkor haladunk, robogunk, rohanunk, baktatunk vagy ballagunk és a táj képekben nyílik ki előttünk és ködökben tűnik el mögöttünk. A tengeren az út mint egy végtelen-nagy gombolyagról folyamatosan legombolyodó fonal, amely ott kigyózik a hajó mögött. A hajó orra mindig megnyitja a tenger felszínét, felszántja azt, de ez a szántás a hajó mögött rögtön össze is zárul, mielőtt belé vethetnénk az emlékezés magvait. A nyílt tengeren, ahogyan eltűnik a part, csak a látóhatárra függeszthetjük a tekintetünket és ez a vékony, távoli vonal mozdulatlanul ott húzódik a távolban, a hajó halad, de a látóhatár csak nem akar közeledni. A szárazföldön kilométerekben mérjük a távolságot, a hajó útját viszont tengeri mérföldekben mérik, egy mérföld az 1852 méter, vagyis a hosszúsági körön mért egy szögperc. Ha a hajó egy mérföldet haladt máris megváltozik a helyét megjelölő koordináta a térképen. Ha most rápillantunk a Vendée Globe Földet kerülő vitorlásverseny térképére azt láthatjuk, hogy a Horn fok és a portugál partok között egy színes gyöngysort rajzol ki az a térkép. A sorban minden gyöngy egy hajó és ez a gyöngysor most 6.200 mérföld hosszú, ekkora a távolság most a versenyben vezető Dalin és az utolsóként hajózó Ari Huusela között. A verseny 78. napja ez és a mezőny élén haladók a cél közelébe kerülnek most. Nagyjából Lisszabon magasságában járnak és az elmúlt napok történései megelőlegezik az eddig sem eseménytelen verseny végén várható végső izgalmakat. Nézzük csak a statisztikákat. Szombaton délután az élen Charlie Dalin haladt 17 csomós sebességgel, mögötte Louis Burton 34 mérfölddel lemaradva, majd Boris Herrmann akkor éppen 20 csomós sebességével és 62 mérföldre Dalin mögött. Vasárnap délben Louis Burton vezetett valamivel több, mint 4 mérfölddel Dalin előtt, Herrmann pedig magabiztosan őrizte a harmadik helyét 35 mérfölddel – másfél-két órás távolságra – Burton mögött. Ma reggel Dalin visszavette a vezetést és 14.00 órakor 20 mérfölddel volt Louis Burton előtt, Boris Herrmann kissé leszakadt tőlük, most Dalin és közte 74 mérföld a távolság. Valamikor ma délelőtt a határozott északi iránytól (5-8°) eltértek a hajók és most mindhárman 103-104°-on haladnak.
Harminc éve rendezik meg a Vendée Globe-ot, de még egyszer sem fordult elő az, hogy egyelőre megjósolhatatlan a végeredmény. 78 nap hajózás után, a Jóreménység-fokának, a Leeuwin foknak és a Horn foknak a megkerülése, az Atlanti- és az Indiai óceán, majd a Csendes-óceánon áthaladásuk után, a késő őszből a korai nyárba, majd a sarkvidéki télbe, onnan a tikkasztó trópusi nyárba megint vissza az európai télbe – és szinte látótávolságra egymástól hajózik az élmezőny. Tegyük hozzá azt is, hogy szorosan mögöttük hajóznak még legalább öten, akik közül bármelyikük lehet még akár dobogós is. Közülük én Damien Seguin-t emelném ki, aki paralimpiai bajnok, ez az első Vendée Globe-ja és most 6. helyen áll. Nagyon kevés fogyatékkal élő tengerész kerülte meg eddig egyedül és segítség (és kikötés) nélkül a Földet, talán csak az ausztrál Vinny Lauwers-t jegyzi fel a krónika, aki 233 nap alatt teljesítette a távot. Most Damien Seguin bőven bévül lesz a 100 napon, ha így halad. Harminchárman indultak el tavaly novemberben és még huszonöten vannak versenyben. A nagy esélyes Alex Thomson a múlt héten tért vissza Fokvárosba, hogy hazavigye a javítás után a hajóját. A nagy kedvenc, Sam Davies versenyen kívül folytatta az útját, gyűjti a like-okat, hogy gyermekek szívműtétjét segíthesse, és néhány napja kerülte meg a Horn-fokot. Isabelle Joschke is kiszállt és ő tegnap érkezett meg a brazil Salvador de Bahia kikötőbe, majd két ezer mérföldes kényszerűen és kínosan lassú hajózás után, mert sérült hajóval többre nem lehetett képes. Három hölgy azonban még mindig versenyben van és Clarisse Crémer a 12. helyen hajózik most, ami egy nagyon szép teljesítmény. Hajósok, a tenger, az út. A hajó orra felszántja az óceán felszínét, a nyomdokvonal fehér vonala elolvad, mint a ez mai hó az ablak alatt, a hajó muzsikál a szélben, a horizont szilárdan és határozott vonal ott van, de mögötte már közel a kikötő. Az út a tengeren is elkezdődik és befejeződik, hiszen talán éppen ez az értelme.
