Előző posztjaimból bizonyára kiderült az, hogy a 2022-es magyar országgyűlési választások előtt is, után is egy pár napot odahaza töltöttem. A múlt héten visszatértem, most már idehaza vagyok és itt, Strasbourgban figyel(t)em a francia elnökválasztás első fordulóját és a végeredménye birtokában a második fordulóig tartó új választási kampányt. A budapesti utcák választási zajai és a választási hirdetmények vizuális szennyezése után nagyon furcsa ez a francia városi utca. Ha nem tudnám, hogy választás van az utcán szinte észre se venném. Óriásplakátok itt egyáltalán nincsenek, a választási hirdetmények legfeljebb A/3 alakú plakátocskák, amelyek az erre a célra felállított panelekre lehet kitenni, más felületekre benyomásaim szerint nem is ragasztanak. Kis „nyalókák”, flyerek, amelyekkel a villanyoszlopokat dekorálják, de az utcán ennyi, az utca életébe nem metsz bele erőszakosan és tolakodóan a választási kampány. Világos: a politikai kampány terepe itt másutt van, nem tolakodik annyira a magánterekbe, mint odahaza. Elsősorban a televíziókba, amelynek műsorait távkapcsolónkkal magunk is szerkeszthetjük. Nincsen olyan magára valamit is adó tévéadó, amely ne sugározna választási műsort, és ezek alapvetően és természetesen a jelöltekről és a programjukról szólnak. Negatív kampányt én ezekben a műsorokban nem láttam, negatív állítással sem találkoztam. A politika a jelen viszonyainak a jövő irányába mutató pozitív cselekedeteinek irányairól beszél. A jelölteknek a képernyőn van emberi arca, térfogata, gesztusa, programja, amelyet a programot el is olvasó és értelmező újságírók cincálnak szét a stúdiókban és nem hagyják a jelölteket a kínos kérdések elől elmenekülni. Aztán következnek a szembesítések, az ütköztetések, amikor több jelölt egymással csap össze a stúdiókban. A francia társadalom, mint minden modern európai társadalom összetett, sokszínű, plurális. Politikai adásokat például az alábbi televíziókban lehet követni változatosan, plurálisan, sokszínűen: BFM TV, Franceinfo, TV1, TV3, France24, CNews, LCI, hogy csak azokat említsük, amelyek lényegében csak híreket és tudósításokat sugároznak egész nap (kivéve a France3-t, mert ott a regionális hírek mellett egyéb programok is vannak) és nem is sorolhatjuk ide a számos lokális csatornát Korzikától Miquelon-ig, vagy Guadeloupe-tól Martinique-ig. Az a sokféle és sokszínű írott sajtó, az internetes portálok mind-mind kiegyensúlyozottan és minden jelöltet bemutatva tudósítanak. Ezt láttán érti az ember, hogy miért hívják ezt választásnak! 12 jelölt gyűjtötte össze a szükséges ajánlásokat, ők versenyeztek egymással az első fordulóban. A két legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut be a második fordulóban – amelyet április 24-én tartanak -, ott a legtöbb szavazatott megszerző győz. A „parranaige”, az ajánlás nem olyan egyszerű, ez ugyanis ötszáz már megválasztott tisztségviselő ajánlását jelenti (polgármester, regionális tisztségviselő pld.). Madame Le Pen-nek voltak is nehézségei az összegyűjtésükkel, a kampánya meg is torpant egy kicsit, aztán, hogy Mészáros Lőrincz bankja kisegítette, csillaga emelkedni kezdett. A 12 jelölt lényegében lefedi a politikai spektrum egészét a szélsőjobbtól (ebben az esetben ez Eric Zemour, aki még Le Pen-től is jobbra foglalta el a helyét, gyűlölet beszédeit büntették is szépen a bíróságok, néhány ezer eurója bánta a kampányban). A középen elhelyezkedő elnök, Emmanuel Macron és nagyjából az arrafelé tendáló Valerie Précesse, az egykor sokkal jobb napokat látott Republikánusok jelöltje (eredet-történetük De Gaulle-ig vezethető vissza), a Francia Szocialista Párt, amelynek múltját még Mitterand fényezte, no meg a baloldal új demagóg csillaga, Jean-Luc Mélenchon, aztán a zöldek és a baloldal legszélén, a kommunisták és a trockisták, mert az is van itt kérem szépen és össze is tudják gyűjteni az induláshoz szükséges ajánlásaikat. A kampány nagygyűlések és választói találkozók végtelen sorozata egy nagy országban, amelynek választópolgárai tizenkét időzónában élnek (ezért is olyan fontos a televízió).
A kampány zajlott a maga módján, a jelöltek városról városra és tévé stúdióból egy másik tévé stúdióba jártak, a közvélemény-kutató intézetek pedig szorgalmasan mértek. (Én 14 különböző intézetet tudtam azonosítani.) Ezekből a mérésekből már látható volt, hogy Macron vezet, de előnye az elmúlt két hétben csökkenőben. Ennek az egyik oka az volt, hogy viszonylag keveset kampányolt. Jelöltként a legkevesebb gyűlést tartotta és a legkevesebb alkalommal szerepelt a televízióban. A másik ok pedig az, hogy a politikai ellenfelek kikezdték azért, mert „túl gyakran beszélt telefonon Putyinnal”. Ezt különösen pikánssá tette az, hogy Madame Le Pen-t pedig oroszbarátsággal, illetve Putyin-szimpátiával vádolták, amelyhez jó alapokat szolgáltatott az öt évvel ezelőtt felvett két millió eurós kölcsön, amelynek a visszafizetéséről még mindig nem esik szó, pedig azóta az a bank is megszűnt már, amely ezt az orosz pénzt folyósította. A végeredményt látva azt kell mondanom, hogy a közvélemény-kutatók mérései meglehetősen pontosak voltak.
Szombaton a Boulevard de la Marne-on van a „mi” piacunk. Szeretjük, ismerjük már, minket is ismerősként üdvözölnek a Ferm Schmidt-nél, ahol csirkét; a Ferm Wollenburger-nél, ahol gyümölcsöt és zöldséget; a derék sajtosnál, ahol brie vagy Brillant Savarin, akár Comte Fruitét szoktunk vásárolni. A Bejrútból elszármazott virágárus mindig rátesz egy-két szál tulipánt a tételhez és a vietnami gyorskajálda előtt azért csak meg kell állni egy köszönésre. A vasárnapi választás előtt kerestem a nyomokat a piacon, hiszen ez mindig is agóra volt és a kampány idején gyakran láttam itt a jelöltek önkénteseit, ahogyan szórólapoznak. Egy két unatkozó kisplakáton kívül mást nem igen találhattam. A levegő nyugodt, barátságos, elfogadó volt, mint minden piaci szombaton, hiszen a mi piacunkra a mosolyogtatóan barátságos levegője miatt jár az ember. Egész héten azért izgult mindenki, hogy az előrejelzések szerint alacsony lesz a részvétel. Végül a választók 66,5%-a vett részt, amely négy százalékkel marad el a legutóbbi elnökválasztási részvételről (emlékeztetőül: a magyar részvételi adat 70,21% volt). Ezt a 65 % körüli részvételt itt alacsonynak tartják és egyes újságok már a „demokrácia végeként” tálalták. Újdonság volt a kampányban az is, hogy elitellenes csoportok a választás bojkottálására buzdítottak plakátokon. (Senkinek sem jutott eddig eszébe az itt, hogy megbüntesse őket.)
Vasárnap választottak. A szavazás este nyolc órakor befejeződött. 20.01-kor eredményt is hirdettek, amely szerint az első fordulót Macron nyerte. A következő egy órában a TV1 minden jelölt eredményvárójába kikapcsolt, ahol értékeltek és néhányan már azt is bejelentették, hogy mire kérik a szavazóikat, hogy szavazzanak két hét múlva. Mélenchon – aki 20 %-os eredményével egészen fényesen szerepelt, meglepetést okozott – kijelentette, hogy „szavazatot ők Le Pen-re semmiképpen sem adnak”. Éric Zemour nagy valószínűséggel le kell, hogy nyelje a békát, kampányában hangosan és arrogánsan hirdette, hogy vissza fogja hódítani Franciaországot, ezt a szavazók hat százaléka tartotta elfogadható programnak. Üzenetei nagyon tetszettek Orbán Viktornak is, aki őt is fogadta a miniszterelnöki irodájában pártelnökként, mint ahogyan aztán Le Pen-t is, amikor megbeszélték azt a bizonyos kölcsönt, amelyet a magyar pártelnök közbenjárása nélkül nem kapott volna meg. A magyar nagykövetet az affér után nem hívták be azzal, hogy „Magyarország beleavatkozott a francia választásokba”, mint ahogyan ezt fordítva a magyar külügy meg szokta tenni volt, és a francia sajtó jól megjegyezte magának az esetet.
A választás éjszakáján sem volt feszültség, egyes helyszínekről ki-kikapcsoltak az utcára. A párizsiak egy enyhe, tavaszias estében ültek a Szajna partján és itták a magukét. A stúdiókban a pártok képviselői, szakértők, elemzők, újságírók, gurultak a szavak, a mondatok, gördülékeny közvetítések. Nagyjából fél 10-re már teljesen világosan és áttekinthetően ott álltak az eredmények és a következményeik is előttünk. Már tudtuk, hogy két nagy, hagyományos párt eltűnőben van, körvonalaik elhomályosodtak, a szocialisták és a republikánusok mindent elveszítettek, amit csak megnyerni gondoltak a legutóbbi helyhatósági választások után, ahol jól szerepeltek. Marine Le Pen-nek megint van egy esélye – szakértők már ki is számolták, hogy matematikai esélyei csekélyek, valaki azt mondta, hogy a múltkori kétharmad Macron versus egyharmad Le Pen megismétlődhet. A kommunisták egy kocsmában söröztek lazán, ahol tartották eredményvárójukat. Másnap hétfőn már azt írta az újság, hogy Macron megkezdte országjáró kampányát és ma Elszászban kampányol, nagygyűlését a Katedrális előtt tartja. Ahogyan felnézek a képernyőről egy képernyőre látok, de az Elnök kampány-beszéde még nincsen ott. Mondják, most Európáról fog beszélni.
