Könnyű-e ma fiatalnak lenni?
2022. június 02. írta: wootsch

Könnyű-e ma fiatalnak lenni?

Jó cím, figyelmet keltő cím, kattintgatós! Viszont nem eredeti, plágium. Juris Podneiks észt rendezőtől vettem kölcsön, aki ilyen címmel készített dokumentumfilmet a Szovjetunióban élő fiatalokról. 1986-ban mutatták be ezt a filmet, akkori országában nem szerették, külföldön viszont imádták, díjakat nyert. A dokumentum film interjúiban ott volt az akkori szovjet társadalom valósága. Az afgán háborúból visszatért és elfelejtett háborús sebesült fiatal veteránok éppen úgy, mint az identitásukat kereső és Krishna-tudatú hívővé vált lakótelepi városlakó, a Komszomolból kiábrándult csellengők. Csernobil 1986 valósága. Ez ma már nem is annyira fontos, pedig a film maga és Podneiks munkássága nagyon fontos ahhoz, hogy jobban érthessük a közvetlen szomszédságunkban zajló folyamatokat. A film szereplői ugyanis a mai szereplők nagyszülei, velük kezdődött ez a most háborús gellert kapó történet.

A film tehát fontos, a film címében feltett kérdésnek pedig szigorú aktualitása van. Itt és most. Izlelgessük egy kicsit, próbáljunk rá válaszolni a magunk nézőpontjaiból, élethelyzetéből, életkorunk fedezékéből kinézve: „könnyű-e ma fiatalnak lenni?” Ne siessük el a választ, gondolkodjunk egy kicsit mélyebben. Ne az egykor feszülő izmokra emlékezzünk, a feszesebb bőrre-fenékre, a kacéran megvillantható dekoltázsra, a tapintható férfias bicepszre vagy a keményebb húsokat is elmorzsolni képes rágófogakra – gondoljunk az Életre, magára. A társasságra, az együttlétekre, a másokkal folytatott vitákra, amelyek minket építenek és nekünk segítenek abban, hogy elboldoguljunk abban a dzsungelben, amelynek a neve társadalom. Gondoljunk arra, hogy mit láthatunk és mit tudhatunk arról a világról, amely körülvesz minket és talán befogad akkor, amikor mondjuk húsz évesek vagyunk. Gondoljunk azokra, akik lenni szeretnénk és emiatt példaképként állnak előttünk és úgy is távolodnak előlünk. Gondoljunk azokra a szerepekre, amelyeket eljátszani szeretnénk. Gondoljunk arra szerelemre, amelyet megélni és a másikra átcsókolni szeretnénk úgy, hogy visszacsókoltathassunk. Gondoljunk arra barátra, akinek kamaszkorunkban közös értékeink képzeletbeli bibliájára tett ujjainkkal hűséget fogadtunk. Lennénk-e megint, most, ebben a korban, 2022-ben fiatalok?

Könnyű-e ma fiatalnak lenni? Ez egy olyan kérdés, amelyet egy társadalomnak időről időre fel kellene tennie ahhoz, hogy megfogalmazhassa céljait. Lehet sodródni a világáradatban, odakint a világban rettenetes erők csapnak most össze, az is lehet egy aktuális cél, hogy a Béke mellé állunk. Vagy a Háború mellé. Minden jel arra mutat, hogy most, ebben az oroszok kezdeményezte és ukrán területek bekebelezését céljául kitűző háborúban a magyar társadalom fele az európai Béke és a másik fele az orosz Háború pártjára állt, például. Könnyű-e ma fiatalnak lenni egy ilyen helyzetben, amikor még a szülők sem tudják, hogy hová álljanak? Könnyű-e ma magyar fiatalnak lenni egy mélységekben szakadozott és egy maréknyi manipulátor által megosztatott társadalomban? Könnyű-e ma ide tartozó fiatalnak lenni Európában, ahol a regnáló magyar politikusok nem összekapcsolódásokat megbecsülő, hanem megosztó és szétfeszítő erőként működnek és tele van velük az internet? Könnyű-e ma fiatalnak lenni, ahol nem az iskola kiszámítható simaságán gurul, hanem az internet hullámvasútján száguldozik az ismeret, a vélemény, a reflexió és ahol elveszett a megírt szöveg becsülete, mert már mindenki megalkotta a maga szövegét? Könnyű-e ma szövegelni, ha fiatalok vagyunk és milyen nyelven dumálunk a kortársainkkal? Van-e még becsülete a rétegnyelveknek vagy csak Tik-Tokul beszélhetünk már: tört és befejezetlen akció-képekben? Könnyű-e ma fiatalnak lenni, ha elveszett a Munka értelme és már csak azért dolgozunk, hogy szabadságra vagy mielőbbi nyugdíjba mehessünk? Hová és mivé lett az a munka, amely korábban még szocializációs, vagyis a Közösségbe beillesztő erővel bírt? Könnyű-e ma fiatalnak lenni, ahol utazni könnyű, megérkezni és eltávozni viszont nehéz?

Könnyű-e ma fiatalnak lenni? Bizony, ízlelgessük csak ezt a kérdést és ki-ki a maga helyén. Szülőként, tanárként, politikusként, egyszerű budapesti járókelőként a bevásárlóközpontokba menet – mert a válasz abban a másik kérdésben van, hogy akarunk-e mi és most fiatalok lenni? Ha a válaszunk igen, akkor ez a mostani világ a lehető világok legtökéletesebbike. Azonban ha nem a válasz? Akkor …  mit tehetünk … ???

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr7617847103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása