Mindig azt gondolná az ember, hogy a magyar közéleti beszédben lejjebb menni már nem lehet. Aztán eltelik egy újabb hét és kiderül, hogy lehet, sőt, ha nem lenne ez képzavar egy gödör esetében, akkor úgy is mondhatnánk, hogy látható, hogy a „határ a csillagos ég”. A minap Schmidt Mária, a magyar történelem másként olvasatának nagyasszonya szólta el magát, mondván, hogy „Németország már nincsen”. Mondanivalója erről már régóta van a Nagyságos Asszonynak, nem is szokta megtartani magának, tudjuk, látjuk, olvassuk. E legutóbbi bonmot szövegkörnyezete miatt is érdekes viszont, hiszen ezt Bayer Zsolt büszke párttagkönyv-tulajdonos társaságában mondta az intézményt is igazgató hölgy, aki buzgón helyeselt e sommás értékeléssel egyetértve. Lassabb felfogású polgártársak kedvéért tegyük hozzá, hogy egyikük őse sem Vereckén át jött be országunkba, ha értik, hogy mire is gondolok (kacsintás!). Tőlük kellett megtudnom, hogy Németország nincsen! Ha nincsen, akkor az Element of Crime sincsen, de Herbert Grönemeyer sincsen, a Toten Hosen sincsen a maga Campinojával, Caspar Friedrich sincsen a maga felhőivel, Schlöndorff sincsen a Bádogdobjával. Két angyalt külön is sajnálok elveszíteni, Damielt és Cassielt Wim Wenders berlini univerzumából, mert ha Németország nincsen, az a bűnös kozmopolita, multikulti Berlin sincsen (erről még lásd Kaminiski!), de akkor nincsen müncheni Deutsches Museum, Alte Pinakothek sincsen, Bayern München sincsen. Még nagyobb a baj, mert akkor Kröstrizter sör sincsen, kölsch sem kapható már Kölnben, a Radeberger is eltűnőben, nincsen obstler, schwarzwald schinken, sós bretzel, Paulaner vagy Schlenkerle rauchbier sincsen Bambergben, de maga a város sincsen a barokk épületeivel, mert Gizellástúl, Istvánostúl ki lett írva már a történelemnek az ő nagy könyvéből, ráadásul egy történész szerint! „Németország megszűnt” mosolyogják a hölgyek, urak. Tegyük gyorsan hozzá, hogy Magyarország elsőszámú export-import partnere szűnt meg, mind a kivitel, mind a behozatal tekintetében Németországnak nincsen versenytársa, Németország 28 % versus Kína 5 % ez az arány, minden negyedik magyar munkahely valamilyen némettől függ, ráadásul, ha a részletesebb adatokat megnézzük, azt látjuk, hogy ebből a 28%-ból két tagköztársaság, Bajorország és Baden-Württemberg részesedik, vagyis vitézkedő miniszterelnökünknek nem Scholz a legfontosabb partnere, hanem Söder vagy a zöld párti Kretschmann. Neki nem Berlinben kellene helyt állnia, hanem Stuttgartban vagy Münchenben … Csak azért kell ezt elmondani itt, hogy lássuk, milyen felelőtlen játék ez a szavakkal, amelyek súlyos tartalmakat hordoznak és cipelniük kell a Történelem súlyát is. Mert a Történelemnek súlya is van, nemcsak térfogata és ezért a maga magát megmondó szerepbe pozicionáló Történelmet Igazgató Asszonynak illenék egy kicsit halkabban beszélnie, feltéve, ha tisztában van a súlyokkal. Illetve, ha történész, akkor mérlegelve mondatainak súlyát és térfogatát. Az újságírói felelősségről pedig itt szó ne essék. A miniszterelnökünk politikai éleslátásáról itt pedig szó sem esett.
