Szószedet, szószüret:
Európa-tudat, Európa-tudatosság. Európa-polgár
"Beszorultál Micimackó? Csak tűnődöm itt és dudorászok."
Az ifjúsági munkánk terminológiája, szókészlete alakul, változik, akár az Élet. A nyelv mindig hajlékony, rugalmas eszközünk, kifejezéseket keresünk jelenségek, dolgok, hangulatok és cselekvések leírására. Mert az ifjúsági munka élethelyzetekkel, hangulatokkal, cselekvésekkel és cselekvésekre hívásokkal dolgozik. Ha cselekvésekkel, akkor irányokkal, irányultságokkal, tervekkel. Ha tervekkel, akkor tervezéssel és a tervezés műveleteivel. Ha lehet és ha teheti: a Velük közös tervezéssel. Részvétellel. Részvéttel. Támogatással. Segítéssel. Bevonódással.
No meg aztán ezt az ifjúsági munkát különböző fórumokon, változatos terekben és sokszínű közönségnek be is kell mutatnunk, hogy újra-kezdhessük, vagy: hogy újra tudjuk kezdeni a Cselekvés Ciklusait. Újra és újra kell fogalmaznunk ezeket a terveket, aszerint, hogy az aktuális publikumunk mit vár el tőlünk. Aszerint, hogy egy helyzetben Mi mit várunk el önmagunktól. Sokszor a „szakma” képviseletét is ellátjuk a magunk dolgaiban. Publikumunk változatos, színes, gazdag Személyekben, Ötletekben és Helyzetekben. Alkalmazkodásunkat, akaratunkat, tetteinket a nyelvi megformálás kíséri: minden helyzetben beszélünk, feltételek jobbításáért harcolunk, írunk tehát koncepciókat, pályázatokat, értékeléseket. Milyen Nyelvet használunk ilyenkor?
Évek óta tapasztaljuk azt, hogy nagyon is különböző indíttatású és különféle tapasztalatokat hasznosító egyéni és közösségi akaratok irányulnak arra, hogy „megteremtsék” azt a szakmát, amit „ifjúsági szakmának” hívunk magunk között és amelyet egyébiránt sokkal többen gyakorolnak naponta, mint azt képzelnénk. Gyakorolja, „csinálja” ezt a „szakmát” ifjúságsegítő és szociális munkás, családsegítő és kulturális menedzser, edző és tanár, közösségfejlesztő és lelkész, közösségéből kiemelkedő kortárs-egyéniség.
Hajósként vezérlő Csillagunk sokszor Európa, szakmai horizontunkon be’ sokszor felragyog! Szívesen hivatkozunk példáira, szavaira: tanulmányaira, állásfoglalásaira, dokumentumaira. Dolgaink megnevezésére eszközként a Nyelv elsődlegesen kínálkozik. Szakmához szakmai nyelvet is teremtünk. A nyelvteremtéssel mindig meg kell küzdeni. Szerencsénk, hogy magyarul. A mi magyar nyelvünk Nemzetet is teremtet a XIX. században. A Reformkorban – a Nyelvújítás korában - elhintett magok erős törzsű örök fákká nőttek ez elmúlt két évszázadban és bár rázta, cibálta ágaikat sok viharos korszak, dacoltak a német és a szláv szelekkel. A magyar ifjúsági munka nyelvezete alakulóban van és elsősorban fordításokból táplálkozik.
Európa azonban soknyelvű Föld és sok ígéret, ezért sok kihívás földje. („Európa több, mint gondolnád” – szól a slogan.) Mi pedig ide és éppen itt horgonyoztuk le a hajónkat. (ld. még Ady és Kompország Kelettől Nyugatig) Ebből következően az európai ifjúságpolitikai (szakmai) nyelvvé az angol lett az elmúlt évtizedekben, és amely egyre inkább eszperantóként működik. A ’youth worker’ tükörfordítása magyarul az „ifjúsági munkás”, de az a ’jugend arbeiter’ vagy a ’travelleur de jeunesse’ is. Az ifjúságsegítő angolra való visszafordításakor már zavarba is jönnénk. Kínálkozik a ’youth-helper’ – de ennek sok értelme azon a nyelven nincsen. Körül kellene írni, meg kellene magyarázni, ha ezt választanánk. (Németül sem járnánk jobban egyébként a ’jugendhilferarbeiter’-el…).
Nos tévelyegjünk egy kicsit a fordításoknak ezen az ingoványos talaján. Európával gondunk nincsen. Az Europe, az L’Europe, az Jevropa. Hangtani egyeztetéseket leszámítva ezt azonosan fordítjuk minden európai nyelven. De vajon azonosan értjük-e? Az angol-nemzetközi Europe (:júrope) és a német Europa (ejtése kb: ’aujropa’) vagy a higgadtabb, mondhatni nyugodtabb magyar Európa (a hosszú ó-val a szó közepén) végül is azonos. Földrajz-tanárunk empátiáin múlik az, hogy hol is húzzuk meg a határait a nemzetállamok nélküli földrajzi térképeken. A mögöttünk hagyott két évtized folyamatai miatt talán ehhez még a(z) (állam)polgári ismeretek tanárunk segítséget is kérhetnénk. Vagy a történelem-tanárunkét (…) Esetleg Együtt! A ’youth worker’-el sincsen gondunk. Az „csak” (más, az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok példáit látva nem csak…) hazai sajátosság, hogy egyszer így, egyszer pedig ifjúságsegítőként használjuk azok megnevezésére, akik a fiatalokkal közvetlenül foglalkoznak. A gondjaink majd most kezdődnek.
Nyelvi feladat – a szakmai nyelv megteremtésének igényéből következő feladat -, hogy ha magyarul is egyformán érthető (vagyis a magyar társadalmi realitásokból következő) szavakat találjunk olyan kifejezésekre, mint ’citizenship’, mint ’European citizenship’, mint ’participation’, mint ’engagement’, mint empowerement. És így tovább … Állampolgár szavunk szép, otthonos és megszokott – és mi a helyzet a ’statetizen’s participation’-el? Vagy a ’community engagement’-el? (!!!)
Ha már egyszer, valamikor korábban szóba hoztam ezt (http://wootschp.blog.hu/2010/08/25/nemzeti_ugyek_es_ifjusagpolitika_egy_hangulat) nem állhatom meg, hogy megint szóba hozzam azt, hogy hol és hogyan tanuljuk meg Európát? Azt a szókészletet, amellyel ezt a Közösséget, az európai embereknek ezt a mai közösségét illetni szoktuk?
Kitérőt teszek most – látszólag. Úgy hozta az Élet (él és élni akar), hogy tegnap ifjú emberek alkotta közönség előtt álltam és a Részvételről kellett (volna) beszélgetnem Velük. Ez a Magyar Uniós Elnökség Ifjúsági Programjainak hívószava most. A jelenlévő kedves, érzékeny, okos fiatalok többsége a részvétel szóhoz a politikai részvétel - értsd ez alatt a választásokon való részvétel - fogalmát társította. A jelenlévők kevesebb, mint egyharmada vett részt egyébként a mintegy két hete megtartott önkormányzati választásokon… No most akkor ideidézném, hogy a 2003 és 2009 közötti hat évben három alkalommal szólították a szavazóurnák elé a magyar választópolgárokat úgynevezett „európai kérdésekben”. Ehhez példaként használtam az adatokat, amely az EU-hoz való csatlakozás kapcsán 2003-ban megtartott népszavazás (a kérdés az volt, hogy Igen vagy Nem) és az azt követő Európa Parlament magyar képviselőinek közvetlen megválasztásával összefüggésben megtartott Nép-szavazások eredményeiből keletkezett. E szerint arra, hogy csatlakozzunk-e az Európai Unióhoz a választásra jogosult mintegy 8 millió választópolgár 83,7%-a válaszolt IGEN-el (3.056 ezer polgár/nő), majd arra, hogy kik is képviseljék érdekeinket az Európai Parlamentben 2004-ben 3,1 millió, majd 2009-ben 2,9 millió polgár válaszolt. Mindig sokkal kevesebb, mint a fele a megszólítottaknak! Mit is tudunk a hívásra a távolmaradással válaszolók véleményéről? (…)
A kérdés végül is az, hogy vajon ez a trendjeiben alacsonyabbá alakuló részvétel tényleg kifejezi-e azt, hogy mit gondolunk, hogyan érzünk Európával kapcsolatban? Mindezt csak azért, hogy elmondjam újra: éppen úgy, mint a Haza szeretetének megtanulására, úgy Európa „szeretetének” (realitásai elfogadásának) megtanulására is a Közösség kínálkozik, mint tanulási egység. Az ifjúsági munkás pedig a legtöbb esetben fiatalok közösségeivel találkozik, velük együtt tartózkodik a térben, Őket akarja „fejleszteni”. Ebben a környezetben!
A szakmai nyelv fejlesztésének és az európai-angol terminológiának a kihívásai itt kezdődnek. El kellenie ennek a „szakmának” döntenie végre, hogy akkor, amikor szakmafejlesztésről beszél, akkor ebbe beleérti-e a szakmai nyelv kifejlesztésének munkálatait is (ld: a szóba hozott Nyelvújítás Korszaka) vagy itt egy adoptációs problémát lát, de akkor annak minden következményével együtt: Demokrácia-tanulási fogalmainkat Demokratikus Országokból importáltuk. Európa-tudatosságot Európától és Európából tanulunk. Alapvetően így van ez. Keressük meg a legmegfelelőbb – vagyis a törekvéseink, elképzeléseink tartalmát leginkább lefedő – kifejezést arra, hogy ’engagement’, talán ezzel előbbre léphetünk? (Láttam már, hogy „bevonódásnak” is szokták volt fordítani.)
Végül is. Csak európai kérdésekről tűnődünk itt, dudorászunk itt, mint Micimackó (Winnie-de-Pooh).
