Belgrád felett ólomszínű az ég. Hideg szél tör be a folyók felől az utcákra. Sietősre fogják a lépteiket a járókelők, behúzott nyakkal közlekedik a város. Előkerültek a sálak, sapkák, nagykabátok. Odafent hótól viselős felhők úsznak Keletnek, ellésük bármikor várható. Míg az utcai nyüzsgés csökken, a benti pezsgés a szokásos de még itt, a Sava Centarban is. Ha most nézek fel a laptopom képernyőjéről, akkor a hosszú folyósokat látom, a homályos sarkokban világító poszterekre látok, amelyek az aktuális programokat hirdetik. Az egyik méretes plakátról éppen Jud Law és Keira Knightley alakítja le most nekünk Lev Nyikolajevics halhatatlan párját, a Karenineket. Egy másik színes-szagoson valamilyen turbo-folk díva aktuális hang-ostorpattogtatására invitál, egy harmadik pedig a leningrádi balett szólistájának előadására. Az egyik szárnyat teljesen elfoglalja valamilyen ipari termékeket kínálgató nemzetközi szakvásár. Hozzáértők böngészik a méretes gépekről, nagyméretű csövekről, illesztékekről és eresztékekről szóló prezentációkat. Az építésekor a bizony prosperáló és a nemzetközi kapcsolatokban fürdőző Jugoszláviát idéző méretes épületben ez a majd kétszáz ember itt, körülöttem most nem az egyébként mindig nagyon változatos kulturális programok kedvéért van itt.
Mi azért vagyunk itt, hogy részt vegyünk az a szerbiai Ifjúsági Irodák Országos Egyesületének az alakuló ülésén. Nem tanulságok nélküli processzus ez és én persze hazagondolok. Ülök a résztvevők között, fejemen fülhallgatóval, így kitűnő fordításban követhetem az eseményeket. (Egyébként a mintegy kétszáz résztvevő között csak ketten vagyunk láthatóan a teremben olyanok, akiknek szükségük van a fordításra. Hm. A kedvünkért négy hölgy fáradozik a tolmácsfülkékben …) Azt már tudom, hogy hogyan értek el ehhez a mérföldkőhöz a résztvevők, de azt még nem, hogy milyen elégedettséggel.
Tudnunk kell, hogy még az előző kormány idején alkották meg a Szerb Ifjúsági Törvényt és ennek folyományaként jöttek létre a Helyi Ifjúsági Irodák (Local Youth Offices, LYO), fő feladatukként azért, hogy segítsék a „törvény gyakorlatba ültetését”. Mintegy 140 települési önkormányzat területén működnek ezek az irodák, változatos technikai, tárgyi, személyzeti feltételek mellett. Van, amely munkája időközben teljesen beépült az önkormányzat működésébe és a személyzetet az önkormányzat közalkalmazottként fizeti is, van, ahol külső és felülről érkező támogatásra szorul, kitéve az aktuális politikai konjunktúráknak.
Tudnunk kell azt is, hogy a szerbiai europaizálási és demokratizálási folyamatokat változatlanul érzékenyen és méretes potenciállal követi az európai országok közössége (is, mert Oroszország, Kína, Egyesült Államok egy másik dimenziója az érdeklődésnek). Az átmenetek jelenségei, a nemzetközi jelenlét az ifjúságpolitikai területeken is jól érzékelhető. Például azt is tudjuk, hogy a LYO-k 84,6%-a kap munkájukat meg- és fenntartó támogatást a német GIZ-től (Deutsche Geseltschaft für Internationale Zusammenarbeit GmbH), amelyben jelentős erőkkel és közvetlenül jelen van a német kormány is. Már Koszovóban jártomban is tapasztalhattam, hogy az akkor még GTZ-nek hívott szervezet milyen jelentős támogatást nyújt a szakképzési rendszer ki- és átalakításában és az ifjúságpolitika más területein. Például: a szolgáltatás-orientált ifjúsági irodák támogatása mellett a kortárs-képzések kiépítésében, helyi ifjúságpolitikai tervek elkészítésének ösztönzésében is. A modelljüket az egész Nyugat-Balkán térség számára azonosan és koordináltan működtetik. A projektjeik méreteinek érzékeltetésére csak annyit, hogy a szerbiai szakképzésre fordított szerb költségvetési pénzek mintegy 50%-a GIZ, az ifjúságpolitikai támogatásaik összességében egy kicsit meg is haladják azt az összeget, amelyet a szerb költségvetés erre most fordítani képes. … Ez nagyon jól hangzik, de azért azt is tegyük hozzá, hogy a GIZ alapvetően német pénzeket a német vállalkozók, intézmények, szakértők helyzetbe hozására is költi. A támogatás filozófiája nagyon hasonló ahhoz, ahogyan más donor-szervezetek járnak el a térségben, és ahogyan a 90-es évek elején mi is megtapasztalhattuk az „átmeneteink idején”: „mi segítünk nektek abban, hogy egy más pályára állhassatok, de egy idő után a finanszírozások terheit a hazai (kormányzati) forrásoknak kell átvenniük”. Ezért van az, hogy az efféle középtávú (5-7 éves) fejlesztési projektek a kezdetektől kormányzati részvétellel zajlanak, az aktuális kormány aktuális tisztségviselői végig követhetik az eseményeket, részt vesznek a keretek kialakításában, „szokják” a feladataikat, ismerkednek a felelősségükkel. Ненад Борочанин úr, az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára (volt bokszoló egyébként) végig jelen van az eseményen.
Az Irodák Szövetsége megalakításának előkészületei 2011-ben kezdődtek. A GIZ finanszírozta a szükséglet-analízis, majd a különböző szintű koordinatív találkozások költségeit. A GIZ finanszírozta a szakértői háttérmunka költségeit és ők fizették ki azokat, akik az alakuló ülésig elvezették a folyamatot, beleértve az ehhez szükséges dokumentumok (alapszabály) elkészítését is. Jav ukra váljon, hogy a folyamaton (Ifjúságpolitikai keretprogramjuk elnevezése egyébiránt: „A szerbiai fiatalok részvétele és bátorítása struktúráinak erősítése” …) semmilyen erőszakot sem alkalmaztak, hagyták, hogy úgy alakuljon, ahogyan a résztvevők alakítják. Így azt is közelről szemlélték, hogy a májusi kormányváltás után, az újra alakított minisztérium (amely megvált a folyamatban eddig résztvevő kormánytisztviselő jó részétől) egyre erőteljesebben képviselte az új kormány igényeit arra, hogy a megalakuló szövetkezést szoros kontroll alá vonhassa. A csütörtöki alakuló ülést (amelyről ez a poszt szól) megelőző napon éjszakában nyúló csatározások folytak a politikai képviselők és a szakmai képviselők között a tisztségviselői helyek elosztásáról. Némely résztvevő ezért attól tartott, hogy az alakuló ülés majd éles viták és személyeskedések káoszába fullad és elterelődik a figyelem arról, hogy itt azért a szakmai szövetkezés a lényeg és nem az, hogy mely aktuális „hallja-kend” milyen és mekkora széket foglal el.
Ehhez képest a teremben meglepően fegyelmezett közönség üldögélt. Egy-egy arcra nézve felismerhettem a valódiság és az eredetiség fényeit, más arcokon a kötelességre épülő részvétel tompa szürkéjét. Hivatalosságok nyakkendőjének üzeneteit, kopottas, kinyúlt pulóverek mögött dobogó szívvel szemlélődést, izgést-mozgást, napi tettekben elfáradt gesztus ismétlődését, a szövetkezés lehetősége felett érzett örömből fakadó mosolyt. De ez mindegy is. 104 szerbiai települési önkormányzat területén dolgozó ifjúsági iroda megalakította a szakmai egyesületét 2012. december 6-án, szerbiai kollégáinknak ezt hozta a Mikulás (amely Szerbiában egyébként majd december 19-én érkezik, csak hogy tudjuk.) A gyülekezet megválasztotta az Elnökségét. 17 tagú ez az elnökség és regionális alapon szerveződik. Öten Niš, négyen Vojvodina, hárman-hárman Uziće és Kragujevac, ketten pedig Beograd régiójának képviseletében. Próbálom írni a települések nevét is, de olyan gyorsan hadarnak, hogy csak töredékes lesz a jegyzet. Sremski Karlovci, Kragujevac, Kikinda, Lučka Banja, Zrenjanin, Novi Pazar, Pirot, Velika Plana, Beograd Palilula … kerülnek fel a kognitív térképre, nagyon eltérő, egymástól is nagyon távol lévő települések, a fiatalok életének fő kereteit kijelölő térségek, ahonnan elindulnak és ahová talán megérkeznek.
Az ülés végén szétszédelgő emberek között járkálva azért megtudom, hogy a megválasztottak köre egy kissé kiegyensúlyozta a politikai nyomást, bekerültek olyanok is, akiket a jelenlegi kormányzat nem szeretett volna, hogy bekerüljenek, így az elnök megválasztása majd egy érdekes esemény lehet, mert az elnököt az alapszabály szerint „az elnökség a saját tagjai közül választja, kétharmados szavazással.” A GIZ jelenlévő képviselője elégedettnek látszik, a projektben kijelölt határidőre teljesült a mérföldkő, a következő lépéshez megnyílhat a támogatási csatorna, lehet jelenteni Berlinnek. Az elnökség tagjai majd most egy európai tanulmányútra indulnak ezzel a támogatással, hogy lássák, másutt hogyan is van ez. Reméljük, hogy jó programot állítanak össze majd nekik. Ezen talán majd dolgozom én is egy kicsit.
Aztán hazaértem, beleolvastam az ülésen szerzett dokumentumba, amely szerint a megkérdezettek 40,6%-a szerint „a szerb fiatalok részvételének fő akadálya az, hogy a fiatalok nem motiváltak”, 28%-uk szerint „senki sem kíváncsi a fiatalok véleményére”, 11,9%-uk szerint „a fiatalok nincsenek tisztában a társadalmi szerepeikkel” és 10%-uk szerint „az elégtelen információ” a fő akadálya a fiatalok részvételének. Vajon egy ilyen szakmai szervezet változtathat-e ezen? Azzal a potenciállal, amellyel rendelkezik?
Abban a teremben, ahol ültem a múlt csütörtökön, minden lehetséges válasz ott volt. De a skála az elutasítástól és a cselekvésről való lemondástól az ifjúsági munka hatékonyságában való hitig tartott. Nyilván egy szövetkezésnek a lehetősége azt eldönteni, hogy egy ilyen széles skála hogyan lesz szűkebb, konkrétabb, felelősségre és cselekvésre orientáltabb.
Odakint hidegebb lett közben, a Nap bújócskázik már Novi Beograd paneljeinek rései és takarásai között. Persze, hogy hazagondolok, miközben sálamban húzott nyakkal a majd-csak-egyszer-megérkező 9-es villamosra várok.