Néni/bácsi kérem, hol lehet itt demokráciát tanulni ... na, és hogyan ...?
2012. december 19. írta: wootsch

Néni/bácsi kérem, hol lehet itt demokráciát tanulni ... na, és hogyan ...?

Ülök a szobámban, Belgrádban és most csönd van. Máskor sokkal élénkebbek itt a zajok, mint ma este. Holnap Szerbia "egyik fele" slava-t ül, mert Szent Miklós napja lészen, talán ezért is ez a nagy csönd, készülődni kell a családi ünnepre. Az asszonyok bizonyára a konyhákban sürögnek-forognak. (A slava a családi védőszent "neve-napján" megtartott ünnepi összejövetel, a legnagyobb családi ünnep itt.) Az imént a laptop képernyőjéről a hazai híreket olvastam. Néztem az index, a hvg, az origo oldalait, bele-belenézek a televíziós csatornákon közvetített "híranyagokba", vagyis csak úgy üldögélek és a saját laptopomat bámulom. De a képernyőn átfutó szövegeket olvasom. Megpróbálom megérteni "őket". Még azt is megengedem magamnak, hogy elképzeljem az író embert a szöveg mögött, az erőfeszítéseket, ahogy betűkkel fizikai testet ad valami testetlen érzésnek. Ez nem is olyan nehéz, ez az író ember iránt érzett empátia, nem is okoz különösebb erőfeszítést, hiszen én is írok, íme most is - a saját képernyőmön a saját szövegemre bámulok. Belgrádban most csönd van odakint, a villamosok mára már befejezték a kóricálást a Beogradskán, a szomszédos ház cserepeiről már elolvadt a hó, nincsen már felület, hogy visszatükrözze a városi világítás pislákolásait. Ebben az éppen csak derengő fényben a képernyő még a leginkább kivilágított felület. No azon villódznak ezek a betűk és nagyon eltérő minőségű üzenetek, de mégis csak otthonról és az otthoni hírekbe mindig beleborzong egy kicsit az ember. 

Holnap diák-sztrájk lesz otthon, látom a betűkből. A "csend hangjai" kezdeményezést nagyon eredetinek találtam! Lássuk csak, hogyan tud holnap ez az folyton izgő-mozgó, ide-oda áramló korosztály csendet teremteni. Olvasom, hogy Bayer Zsolt fenyegeti a diákokat egy újabb Békemenettel (jaj, istenem, mennyi tudatos károkozás!), egy blogban '68-ról filozofálgatnak, az én Facebookisztánomban megváltozott a fészelések iránya, aránya, mennyisége: a családi fotók helyét átvette az itt és ott tüntetésekről készített mobiltelefon-fotók, valaki nagyon felháborodott azon, hogy Balatonalmádiban a tüntetésekről vallatták a diákokat és, hogy a jegyzőkönyveket mindjárt meg is küldték a Kormányhivatalnak. Egyik kedves ismerősöm a Nemzeti Ifjúsági Tanácsért kiált, de már láttam néhány napja, hogy már 12-én megszólaltak (írtak), pezseg ez az egész szociális média, hullámokat vet, néhány bloger-társ pedig most arat.

Biztos, hogy jelentős dolgok történnek most odahaza. Egészen biztos, hogy most egy fordulat szem- és fültanúi, az otthon lévőknek pedig: részesei vagyunk. Még nem tudjuk, hogy mi is a természete ennek a fordulatnak, de azt látjuk innen, hogy valami olyasmi történik, amely a személyes terek mélyére hatol. Tanárok és diákok, szülők és gyermekek beszélgetéseikben új témakörök bukkannak fel. Ezt ritka pillanatként meg kell becsülni. Most kell becsülni, mert most történik. Most egy új generáció lép a színpadra vagy mondjuk talán így, hogy egy új korosztály jelenik meg a színpadon és megfogalmazza a mondanivalóját. Tessék csak figyelni, hogy mennyire másként és mégis milyen ismerősen teszik ezt! Milyen érdekes, hogy a Höok és a HaHa együtt feszít molinót és milyen különleges, hogy az "anyaországtól elszakított területeken" tanuló diákok szolidaritási nyilatkozatot tesznek közzé és az, hogy az események által kavart hullámokon az emberszakmák képviselőinek 25 pontja hullámlovagol a Végtelenbe. Milyen rövid idő alatt milyen sok minden történt! Mennyi szakdolgozat találja meg most az eredeti témáját!

Végül is a magyar demokrácia minőségéről beszélünk majd a nap végén. Most eldől, hogy van-e neki és, hogy ha igen, akkor milyen a minősége. A demokrácia minősége az minden emberi gyülekezet számára kihívás, mert ez az a rendszer, amely mindig minőségért kiált. Egy diktatúrát nem lehet minőségi kategóriákkal leírni, mert a diktatúra az legfeljebb hatékony, de soha sem minőségi. Tartsuk tiszteletbe a minőséget, az emelkedettséget, a nivót. Ez egy igazán nemes kihívás a hatalmába belekényelmesedett magyar politikai elit szereplői, az elvárások és a józanság között lavírozó köztisztviselők, a megértésért és a meghallgatásért kiálló civil szereplők, a "rend felforgatásában életcélt találó" örök lázadók, a senki által nem ismert jogszabály-tervezet fogalmazó 'outsourcingerek' és a XXI. századi médiumok felületeit felügyelő személyek számára ... igazán szép kihívás.

Ezek a lázas napok hozzájárulások a magyar demokrácia minőségéhez, fiatal emberek által. Vajon hogy értékelünk majd a nap végén? ... vajon ki, mikor, mit, hogyan, kikkel értékel?

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr34972512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása