Megkésve már, de törve nem, most már végleg itt a november, de még csak a hidege. A szezonális dunai ködök ideje még mindig nem jött el. A vízivárosi utcákon álló hirdetőoszlopokon ezért a plakátok kontúrjai, színei, betűi tisztán kivehetőek. Az is, amelyen Ursula von Leyden áll előttünk és mögötte az ujját József Attilaként felemelő szemüveges alak, ha nem lenne odaírva, hogy kicsoda ő, senki nem is tudná. Egy arctalan és súlytalan figura egyébként ez a Soros junior, azóta, hogy átvette az apai örökséget sok dolga velünk nincsen. A Nyitott Társadalom Alapítvány már évekkel ezelőtt elhagyta Magyarországot és irodái Berlinben vannak már. A kiváló egyetem, a CEU is Bécsben tanít régen, ez a junior pedig már azt is bejelentette, hogy az alapítvány itt hagyja Európát, pontosabban az Európa Uniós tagországokban eddig futtatott programjait és más kontinensekre, elsősorban Afrikára koncentrálnak majd. Igy aztán a plakát szövegének, ti., hogy „Ne táncoljunk úgy, ahogyan ők fütyülnek” értelme tulajdonképpen nincsen. A képen látható két figura mindegy, hogy tud-e fütyülni vagy sem, irreleváns a nótájuk, ha tudnak is fütyürészni esetleg a fürdőszobájukban, annak az ég-egy-adta világon semmi hatása sincsen a magyar életekre.
Viszont mivel a plakát Magyarország Kormányának megbízásából készült elmerengek azon, hogy vajon hogyan is születhetett az erről szóló döntés. A Kormány ugyanis egy testület, a döntéseit kizárólag testületi üléseken hozhatja meg – azokon kívül kormánydöntés nem születhet -, ahhoz, hogy „ő” adjon megbízást nyilván kormányülésre volt szükség. Azt azért nem feltételezem, hogy kizárólag csak e megbízás megadása miatt hívtak volna össze kormányülést a Karmelita Kolostorból átalakított kormányzati szentélybe, ahová mondanivalójukért feljárnak bizonyos orgánumok újságírói, azt feltételezem, hogy más fontos döntések meghozatala mellett döntöttek az urak erről is. Ki lehetett az előterjesztő? Maga a Kormány feje, a Miniszterelnök, esetleg a miniszterelnök személye körüli miniszterként Rogán Antal? Mit is tartalmazott az előterjesztés? Én még úgy tanultam annak idején, hogy előterjesztés felelős és határidő nélkül nincsen. Volt-e szó esetleg arról is, hogy kit bíz meg a döntés végrehajtásával a kormány és milyen határidővel? Volt-e ott szó arról, hogy milyen képpel és milyen szöveggel, milyen méretben és mennyiért és kinek kell elkészítenie ezt a plakátot? Vajon hozzászólt-e ehhez az előterjesztéshez a kultuszminiszter vagy esetleg a belügyminiszternek is volt megjegyezni valója? Lehet, hogy az igazságügyekért felelős miniszter jelzett valamit? Talán az európai ügyek miniszterének volt megjegyezni valója, hiszen a plakát egyértelműen utal az Európai Unió Bizottságára és ez az ügy azért mégis az ő felelősség- és hatásköri területe (mert minden miniszternek van felelősségi- és hatásköre, anélkül miniszter nincsen!)?
Mindig azt hallom a kormány fejétől, hogy Magyarország az egyetlen jogállam Európában, ezért nyilván ezzel az előterjesztéssel is jogállami módon bánt a Kormány és közvetlen apparátusa. Úgy született a döntés, ahogyan annak egy Jogállamban születni kell. Ráadásul valahol megőrzik majd e kormányülés emlékeztetőjét más kormányülések emlékeztetőjéhez hasonlóan. Későbbi korok kutatói, amikor majd feloldják e dokumentumok titkosítását, majd megírják, hogy mit is láttak ezekben az emlékeztetőkben és levonják a tanulságokat az utódaink épülésére. Mit tanulhatnak az utódaink a kormánynak ebből a döntéséből? Megtanulhatják majd, hogy ez az Orbán-kormány gondot fordított arra, hogy közvetlenül maga indítson el egy olyan politikai kampányt, amely az Európai Unió Bizottságát tünteti fel olyan testületnek, amely közvetlenül és kéretlenül manipulálná a magyarok életét. Az utódaink is birtokában lesznek majd annak a tudásnak, hogy 2023. novemberében, amikor Magyarország Kormánya e plakátkampányt megrendelte, az ország még az Európai Unió teljes jogú tagja volt, ezért talán elgondolkodnak azon, hogy vajon mi motiválhatta Magyarország Kormányának e plakát megrendelésére vonatkozó döntését, beleértve e plakátkampány költségeire vonatkozó döntését is. Magyarország Kormányának ugyanis saját pénze nincsen (ezzel utódaink is tisztában lesznek), azzal a pénzzel tud gazdálkodni, amelyet a magyar állampolgárok a közös kasszába befizetnek és ezáltal amelynek elköltését a Magyar Államra bízzák. E befizetések elsősorban adók, másodsorban illetékek formájában kerülnek be Magyarország költségvetésébe, aztán majd a nyílt és demokratikus szavazás által megválasztott képviselők, a Nép (vagyis a befizetők) képviselői eldöntik azt, hogy az így begyűjtött pénzt mire is költheti el a Kormány (és intézményei). A Magyar Országgyűlés költségvetésről szóló döntésével ad egy felhatalmazást Magyarország Kormányának arra, hogy nem kell minden egyes döntését visszavinnie a Parlament elé. Azt gondolom, hogy ennek a plakátkampánynak a megrendelése is e kategóriába tartozik. Képzeljük csak el, ha parlamenti vitára bocsátaná a Kormány ennek a plakátkampánynak a tartalmát, a formáját, a költségvetését! Mi lenne akkor!? Hogyan gyaláznánk egymást a parlamenti pártok frakciói? Hogyan aztán a médiumok?
Amikor most felnézek a képernyőről a …. bár pultjára látok és mellette arra polcra, ahol – valami általam nem tudott okok miatt – egy tisztességes turista-ajándék kollekció látható, tudják: azok a rázható üveggömbök, amelyekben ha rázzák felgomolyognak a hópelyhek az Eiffel-torony, a milánói Dóm, vagy a velencei Rialto. Ide inni járnak az emberek és elhinteni bölcsességeiket, de ingyér. Mellettem Bea, mopsz, kutya, máris karácsonyi díszben, ti. a hidegre való tekintettel máris karácsonyi öltözékben. A gazdái pedig mély, sőt mélyülő beszélgetésben itt, mellettem. Előttük Hoegardeen sör van, előttem birsalma-pálinka, fröccs kombó. Simogatom Bea kicsit tüskés nyakát. A fejéhez képest kicsit túlméretezett fülét. Szereti. Idebújik, aztán jó opportunista módjára visszabújik gazda-asszonyához. Odakint hideg most a szél, ahogyan átfúj a Vizivároson, de keresztbe. Odacsap még ez a szél a Választott Képviselők kivilágított Házára is úgy, hogy a sirályok is felrebbennek ettől és keringenek majd a kupola körül. Már egyikük sem károg a plakátkampány miatt. Ez máris a múlt, a volt, hiszen kint vannak már a plakátok az utcákon. A teljesítési igazolást már kiállították. A számlákat is. A többi pedig harsány csend. Ahogyan Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminiszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Varga Mihály pénzügyminiszter vagy Csák István kultuszminiszter, no és a többiek megrendelték ezt a plakátot. A mi nevünkben? A képviseletünkben? Tényleg.
