Van, ami változik, van, ami nem. Úgy gondoljuk persze, hogy mindig minden változik. A Természet lassabban változtat, mi, emberek ennél gyorsabban. Ez a kicsiny városka itt sokat változhatott az eltelt 521 évben. A sziget körvonalai alig változtak valamit. Körülötte az Atlantico éppúgy fenségesesen szép, az ég kékje éppolyan, a felhők fodrozása nemzedékek óta ismerős. Hogyan is változhat a hajókat emelő és merítő hullámok élete? A városka mögött a hegyen két millió éves erdő zöldell. Az öböl, amely a hajókat védi a szél és a hullámok szeszélyeitől azóta átalakult. Akkoriban nyikorgó, recsegő fatákolmány könnyítette meg a rakodást a parton, ma szilárd betonfalak mögött pihennek a hajók, amelyek csak nagy vonalakban hasonlítanak elődeikhez. Kevesebbet változott azonban a Történet, amely a hajókat az útra hívja. A hajó fedélzetén a tengerészek sokkal többet őriztek meg elődeik életéből, mint azok, akik a partokon élnek. Minden hajónak saját története van, amely belefonódik a rajtuk szolgálók életébe. 521 évvel ezelőtt a Santa Maria, a Pinta és Niña horgonyozott ebben a kikötőbe. Alig tudunk róluk valamit, alig tudunk többet azokról, akiket szolgáltak. Alig néhányuk nevét ismerjük, arcképük nem maradt fent, önéletrajzuk ismeretlen. Még a parancsnok, Don Cristobal Colon alakja is a spekulációk felhőjébe vész. Azoknak a férfiaknak az életét, akik átmerészkedtek az akkoriban ismert világ határán az út története köti össze a mienkével. La Gomera szigetén a kikötőtől alig több, mint 300 lépésre áll az Iglesia de la Asuncion templomocska. Semmit sem változott az elmúlt több, mint fél évszázad alatt. 1492. szeptember 5-én, délután itt misézett a világ térképét megváltoztató expedíció legénysége. A fényesre koptatott köveken lépkedett Colón úr, az Admirális, Martin Alonso Pinzón, a Pinta kapitánya és öccse, Vicente Yáñez Pinzón, aki a Niñát parancsnokolta. Itt térdepelt Peralonso Niño, a Santa Maria főkormányosa, Rodrigo de Escobedo, a jegyző, Rodrigo Sánchez úr, királyi számvevő, Luis de Torres úr, akit arra szerződtettek, hogy majd szót értsen a kínaiakkal és a japánokkal Cipanguban, ha egyszer elérnek oda. Még egy-két név, de lényegében ennyi. A többiekről még ennyit sem tudunk, csak azt, hogy itt voltak a templomban azon a délután. Don Cristobal Colón naplójában szeptember 6-án ez a bejegyzés szerepel: „e nap reggelén a tengernagy kifutott a gomerai kikötőből, s abba az irányba fordult, amely megfelelt eredeti útvonalának”. Sokat változott a világ azóta, hogy a három hajó hátat fordított La Gomerának. 1492. október 11-én érnek majd partot legközelebb. Azt sem tudták, hol vannak. Mi ma úgy tudjuk, hogy ez a partraszállás olyan események sorozatát indította el, amelyek gyökeresen változtattak az emberi világon. La Gomera szigetén, San Sebastianban áll ez a kis templom, amely semmit sem változott 1492. szeptember 5-e óta.
