Az elmúlt napokban több írásban is párhuzamot vontak egyes szerzők Jugoszlávia szétesése, a szétesett ország romjain kirobbant háború és az Ukrajnában most történő dolgok között. Valóban, sok minden kísértetésen hasonlónak látszik messziről, közelebbről azonban egyáltalán nem. Mi most Belgrádból figyeljük a Krímben zajló eseményeket, Koszovó közel van, a félsziget pedig messze. Krím és Koszovó: elemzők, gyorsan mindent mindennel összehasonlítgatók igazi csemegéje. Nem vállalkozhatom mélyebb összefüggések feltárására, mert a krími események még nem jutottak nyugvópontra, forr ott a világ bús tengere, a Fekete-tenger lágy hullámain acélszürke hadihajók ringanak. Ha igaz az hír, a George Bush Nimitz osztályú repülőgép-hordozó lassan majd átaraszol hamarosan a Boszporusz hídjai alatt. 102 ezer tonna, 96 harci repülőgép, kísérőhajók, érdekes látvány lesz majd a Kadiköy teraszain kávézgató törökök számára ott, ahol a Boszporusz vízén mindig élénk a hajóforgalom, ahogyan majd ez a monstrum átcsordogál ezen az isztambuli nyüzsgésen. ...

Koszovó és a Krím ... helyzetük szinte felkínálja a párhuzamos történetet. Kezdjük ott, hogy Koszovó 2008-ban "egyoldalúan" kikiáltotta a függetlenségét, nem kis meglepetést okozva a nemzetközi közvéleménynek, és az együttartásukat fenntartó nemzetközi szervezeteknek. A független országocska (2,2 millió polgár) azóta egy belső öntudattal bíró, de a nemzetközi színtéren lebegő ország. Önálló állam-voltát egyes országok elismerték, egyesek meg nem. A precedens-jog - ó, szent hivatkozások ereje! - többeket visszatartott attól, hogy "igen"-t mondjanak erre a függetlenségre. Nézzük csak, hogy miért: Spanyolország, a baszk és katalán szeparatisták, ugye, Románia, naná, hogy a nagyhangú székelyek! Görögország: ott van ez a Makedonija az útban ... aztán Szlovákia ... ne is mondjunk, hogy kik miatt ... és ez az Európai Unió, amely nem mutat egységet ebben a kérdésben. A "nagyok" siettek az elismeréssel, sietett hazánk is (no, ugye, mondjunk okokat, hogy miért?). Oroszország azonban a kezdetektől fogva következetesen és mélyen ellenzi Koszovó függetlenségét ... ezt sem kell mondanunk, hogy miért, ugye? Ott van Dagesztán, ott van Nagorno-Karabah, ott van az Isztriai Köztársaság Moldova mellett ... ott vannak a csecsenek ... ott vannak, ott vannak, mindenütt ott vannak a "nemzeti függetlenségükre" áhítozók, erről sokféleképpen álmodozók, szóval... most ott vannak a Krímben az oroszok.

A koszovói függetlenség kikiáltása óta a szerb diplomácia minden erőfeszítése arra irányult, hogy megakadályozza Koszovó nemzetközi elismerését, mert ha ez megtörténik, visszaút nincsen, a lehetséges revíziók minden keskeny ösvénye lezárul, akkor már csak súlyos nemzetközi jogsértések árán lehet bármit is kezdeni ezzel a helyzettel (értsd: fegyveres konfliktus kirobbantása), abból pedig a szerb közvélemény nem kérne. Minden ellenkező híresztelést és a többségtől egyre inkább elszigetelődő hőzöngést leszámítva a szerb közvélemény többsége alapvetően nyugalmat és csendet, békés építkezést és kiszámítható gyarapodást óhajtana. Ez a status quo csak akkor robbanna fel, ha koszovói albán nacionalisták nyílt és erőszakos támadást intéznének szerbek ellen, akkor felhorgadna a nemzeti öntudat, az bizony bevonná a nacionalizmus örvényébe a most csendeseket is. Ennek a valószínűsége, hál'istennek csekélynek látszik, most. (Azt persze látni kell, hogy a Koszovó Hadserege színre lépése a minap kiváltott bizonyos diplomáciai aktivitásokat itten. Most a szerb kormány az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülésének rendkívüli összehívását kéri emiatt, akkor, amikor a BT még ennél is fontosabb dolgokkal, pld. a Krímmel van elfoglalva ... ) A szerb közvélemény köszöni szépen, nem kívánja vissza a 15 évvel ezelőtti bombázások megismétlődését, az országra fonódó gazdasági blokádot benyomásaim szerint. Tavaly tárgyalások kezdődtek az EU közvetítésével Koszovó és Szerbia között a helyzet rendezéséért, Őladysége Ashton személyes felügyeletével. Szerbia számára a tárgyalások fenntartása az EU felé vezető kanyargós, de létező utat tartja nyitva, Koszovó számára e tárgyalások a problémájuk előtérbe tartására irányulnak, hiszen függetlenségük viszonylagos és a nemzetközi jóindulattól függ, hiszen nem teljes jogú nemzetközi partnerek a Szerbiával történő megállapodások nélkül. A szerb tárgyalófél a koszovói szerbek jogaiért harcol, a koszovói albán fél pedig a területi sérthetetlenségért. Ez az egyik pontja a krími helyzettel való hasonlóságnak. Koszovó határai csak addig világosak, amíg nem nézzük meg az etnikai térképet is. Az Ibar folyó leválasztja a tömbben élő szerbeket az albánokról, a belső határ Kosovo Mitrovica túlpartján van, szó szerint. Ott szerbül vásárolnak az emberek szerb árút a boltjukban, a túloldalon pedig albán szokások élnek. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a szerbek számára az lenne az elfogadható kompromisszum, ha a tényleges határt itt húznák meg és nem feljebb, de ezt most még meg a koszovóiak nem fogadják el. A korábbi évek huzakodásai egyre inkább arra a kérdésre "egyszerűsödnek", hogy akkor milyen jogokkal bírnak a szerbek Koszovóban? Független bíróság, rendőrség, autonóm igazgatási szervek - mindez mindenkor a brüsszeli asztal terítékén. Az ilyetén automómiák kiharcolása nagyon bonyolult folyamat és a tárgyalófeleknek számtalan sztereotípián és előítéleten, prekoncepción és őrült, realitásokat nélkülöző vágyakon kell úrrá lenniük, hogy elérjenek egy egyetértő állapotot, amelyet folyton-folyvást átrendez az élet, az ott élő emberek előítéleteiből, sztereotípiáiból, bizalmatlanságából és gazdasági érdekeiből összegyúrt egyvelege, amelyet nyelv, szokás, történelem újabb színekkel gazdagít ... Nos, nem egyszerű dolgokról beszélünk és most itt van ez a bonyodalom a Krímben. ... /Ivica Dačić, szerb miniszterelnök azt találta mondani egyszer tárgyaló-partnerének, a koszovói miniszterelnöknek, Tacinak, hogy "ha mindketten lekennénk egymásnak egy pofont, akkor az jól jönne mindkettőknek a következő választásokon" ... mire lady Ashton azt találta mondani (Ivica szerint), hogy "... ez nekem meg nagyon rosszul jönne ..."/

Hol is vannak a Krím-félsziget határai? A koszovóiak régi történeti hagyományokra hivatkoztak, amikor megállapították a határaikat. Kosovo-Metohija, ahogyan a szerbek hívják egy tulajdonképpen ősi, történeti entitás, sok generáció írta így a térképére. A Krím, mint sajátos földrajzi képződmény, azzal a szárazfölddel összeköttetés teremtő, keskeny földnyakkal, amely mindig jól zárható volt a történelem zegzugos történetei folyamán, egy sajátos egyediséget kölcsönöz, de nem zárja ki a belső, apróbb határokra bontást. A Krím a világ térképén apró, de belső entitásokra tovább is bontható terület. A félsziget kanyargó partvonala kikötésre alkalmas öblöket rajzol körbe, a körberajzolt táj szelíd, lankás, a keleti partvonalon hegyek emelkednek, ahonnan hűvös szél járja körbe a félsziget közepén települt szőlősgazdák ültetvényeit. A kikötők mindegyike kivezet a Fekete-tengerre, és ezzel a Világhoz nyitás felületeire. Ezért van most itt az Orosz Haditengerészet és ezért kell itt maradnia. Világtengerekre csakis innen futhatnak ki a hajói. Az északi kikötőiket (Murmanszk, Arhangelszk) az Időjárás teszi időnként alkalmatlanná erre. Eme tenger más partvonalai nem kínálnak már ilyen lehetőséget. (A romániai Konstanca a Duna miatt fontos átrakóhely, Odessza pedig nem alkalmas egy ilyen méretű flotta befogadására.) A félsziget középső tája kellemesen domborodó toszkán táj. Persze, hogy ez a táj is faragta az embereket itt, már a görög kolóniák óta, mert itt meglepően nagy számban létesültek anno görög kolóniák. Szóval a Krím egy sajátos entitás, amelyet persze mindenkori hatalmi érdekek mindig át akartak írni. A török-tatár ügyeket már szóba sem hozzuk, és nem beszélünk a tulajdonképpen első nemzetközi jogi beavatkozásról, a "krími háborúról", amely sokkal mélyebb nyomokat hagyott az európai diplomáciai és katonai stratégiai felfogásokon, mintsem gondolnánk (a téma iránt mélyebben érdeklődők elolvashatják Lev Tolsztoj Szevasztopol c. művét, vagy megnézhetik a "A könnyűlovaság támadása" c. angol fimet, vagy megkereshetik az interneten egy bizonyos Robertson úr ott készített fotográfiáit, a II. világháború története iránt érdeklődők pedig a Sevastopol c. szovjet filmre is rápillanthatnak, ha kedvük tartja, a youtube-on megtalálható... ) A félsziget ráadásul jócskán bekanyarodik ott, Keleten és közel kerül az orosz partokhoz, ott egy keskeny szoros választja el tulajdonképpen a Nagyföldtől, Kercs-Feodoszíja, érzik az Orosz Föld leheletét, amelyet a szél hoz ide nap, mint nap. Az Azovi-tenger pedig egy olyan beltenger, amelyet mindig is orosz halászok vadásztak le. Három város ez, Szevasztopol, Szimferopol, Bahcsiszeráj. (Kercs nem igazán játszik szerepet a városok versenyében.) Bár az utóbbit inkább az idők változásai tették várossá, hiszen, ahogyan a neve is mondja, szeráj volt ez, megálló-hely, pihenő. Most újgazdag dácsák városkája, elit pihenőhely ukrán és orosz újgazdagoknak itt-ott. A Krímben tehát nagyon komoly belső határok is vannak. Persze megint: e szempontból a Flotta a fontos, az Orosz Haditengerészet legfontosabb egysége, innen gyorsabb reagálásra képes egységek kifutása megoldható, ha Szíria, ha Líbia, ha az Atlanti-óceán felé kellene indulni a kiterjedő orosz érdekek védelmében, erőfitogtatásra. A Fekete-tengeri flottabázis nélkül az orosz jelenlét a Mediterrán-térségben egyszerűen nem oldható meg. Ez így volt Nagy Katalin idejében és így volt Miklós cár idejében is és így van most is Vlagyimir Putyin idejében is.

Szóval Koszovó és Krím. Belgrádból figyeljük, hogy vajon most ezzel változik-e az orosz álláspont: elismerik-e Koszovó függetlenségét. Ha elismernék, segítenének önmaguknak, mert precedenst teremtenének a Krím Ukrajnától való függetlenségét elismerésére, de akkor magukra húznák az évek, évtizedek óta megoldatlan dagesztáni, csecsen stb. problémákat. Belgrádból mindez persze messziről látszik. Itt most választási kampány van és az ottan események beleszólnak ebbe a kampányba, bizony. "Act Localy, Think Globaly"? Mert a világ már csak ilyen: Globális és Lokális helyet cserélnek néha nap. Csak a minap néztem a Radikális Párt felvonulását. A Beogradska utcán mentek az urak (és kevés, mondhat maroknyi hölgy). Méretes zászlóikon egy portré: Šešelj, a transzparensen felirat: Rosszija i Srbija, a mintegy öt-hatszáz fős "tömegben" négy csetnik a "szokásos" halálfejes jelvényekkel, a hangszórókból hazafias dalok szóltak, amelyben a csetnikeket buzdítják ilyen-olyan akciókra, amelyekben valahogyan belekeveredik a vér szó is ("krv") - csak nehogy vérrel írjanak Történelmet ott, itt, valahol. A Krím kinyilvánította a függetlenségét, amelyet nem ismer el senki sem, csak Oroszország. Minden oroszok országa - annyi, de annyi hely van még a Te Földeden jó akaratú embereknek, miért, hogy újabb és újabb földekre vágyol?! Aztán rögtön itt lesz Neked ez a Koszovó probléma. ...

(Így mutatott egy szimferopoli buszmegálló másfél évvel ezelőtt ... és most? ...)