2014. május havának 25. napján az Események Nagy Rendezője kikönyökölt a felhőablakán és lebámult Európára. A kontinens városai fényárban úsztak, vasárnap este volt. Kissé lejjebb egy nagy kontinens kontúrjai rajzolódtak ki a derengésben, de a Fekete kontinens nagyjából sötétségbe borult, ki sem lehetett venni ilyen messziről, hogy mit is csinálnak ott a népek. A fényesen csillogó európai városok utcáin emberek siettek a színházak és a mozik felé. Az éttermek teraszain pincérek sürgölődtek, ott szélesen mozgó autófolyam áradt egy bulváron, amott egy folyó széles fekete szalagján kivilágított, fürge hajók bujkáltak a hidak alatt. A Nagy Rendező különleges lencséjű messzelátóját egy-egy részletre irányította most. Egy angol pub-ra figyelt, ahol egy széles mosolyú, izgő-mozgó ember vállát csapkodták nevetve a körülötte állók, alig bírtak féktelen jókedvükkel, viháncoltak, mint a tínédzser csikók. "A következő öt évre a zsebük biztonságban van" - bólintott a Nagy Rendező. "Most majd 420 Eurós napidíj + költségvetés birtokában szidhatják a munkahelyüket, más dolguk nem is lesz, újabb ötletekkel elő sem kell állniuk." A lencse átszaladt Londonról Budapestre, ahol a Bélák pártja tapsolt, minden férfi fekete öltönyben és egy-két nő, mély dekoltázsokkal, amelyekbe odaföntről kényelmesen be lehetett látni. Egy, a többieknél mélyebb dekoltázzsal villantó hölgy vicsorgott a kép közepén, mosolynak induló gesztusa mégsem volt harmonikus. A Bélák azon tanakodtak, hogyan tolhatnák el a Kongresszusi Központot, "Rátoltuk Bélák! Rátoltuk a mandátumra!" - kiáltotta a kör közepén álló vezér, a Bélák nekigyürkőztek, ledobták a fekete zakókat és tolták a nagy épületet ... A Nagy Rendező már nem várta meg azt, hogy mire is mennek majd ezzel. "Toljatok csak, ha már így eltoltátok" - dünnyögte magában és a lencse Párizsra siklott, ahol egy óriási Jean D'Arc képmás alatt Marie LePen ágált, nagybajuszos francia parasztok és elegáns kiskosztümbe öltözött középkorú hölgyek tapsoltak neki. "Köszönöm a Papának" - búgta dívaként a mikrofonba a hölgy - "... azt a sok lehetőséget, amit most majd kapok ..." fejezte be a gondolatmenetét helyette a Nagy Rendező - "Neked is lesz majd mit aprítani a tejbe a croissant mellé a következő öt évben ..." - dünnyögte hozzá. Gerd de Wilde már aludhatott, mert csak a testőrei unatkoztak a bal oldalt gyanúsan kidudorodó kabátjukban az elegáns ház előtt. Csillagokként ragyogtak az európai városok utcáin a fények, a hontalanok már nyugovóra készültek, ki itt és ki ott keresett vackot magának. A Nagy Rendező megfigyelte, ahogyan egyikük egy hófehér, patyolattiszta takarót terít most magára a koppenhágai Strögeten és lehunyja a szemét. Budapesten a Dankó utca felé vonszolta magát az egyikük egy félkerekű bőröndöt zötykölve a Mátyás téren. "Csak oda érhessen zárás előtt" - kívánta a Nagy Rendező. Bacelonában a Ramblán nyüzsgött a tömeg, románul beszélő cigányok kéregettek a sarkon - és látta ám a Rendező, ahogyan bolgár koldus-maffiózók számolják Rodoszban a pénzt, amelyet kis, koszos gyermekek nyomtak a kezükbe. "Mr Peechum reinkarnálódott, csak Mr Dickens és Herr Brecht halott" - csóválta a fejét a Nagy Rendező, de hiszen már megrendezte ezt az előadást, de sokszor megrendezte! A lencséjét a Lipari szigetek felé irányította most. A Stromboli csúcsán vörösen derengett az alvó vulkán. Az olasz parti őrség 'Udinese' hajójának parancsnoki hídján fáradt tengerészek itták a forró kávét. Az őrség tagjai már sokadszorra futtatták végig éjjel-is-látó látcsövük lencséjét a készülékükben most zölden kavargó hullámokon. Egy felborult bárka utasait keresték már órák óta, tudták, hogy ott vannak valahol és féltek attól, amit találnak majd. Az Események Nagy Rendezője letette látcsövét, megdörzsölte a szemét és csak úgy, végignézett felhőablakából a kontinensen. Konstatálta, hogy új előadások készülődnek most, új akaratok csapnak most majd össze, egyesek majd azt szeretnék, hogy az Akarat Diadalját megüljék egy három Michelin csillagos étteremben ... Európában született hölgyek és urak öltönyben és kiskosztümben - és egyikük-másikuk mély dekoltázsokkal - arra készülnek, hogy felbontsák ezt az innen fentről oly egységesnek látszó fénytengert, hogy Határok sötét vonalát húzzák újra erre a fény-térképre, hogy fekete határvonalakkal körülkerített területeken kis fénytelen szigeteket hozzanak létre, ahol nem látszik már semmi sem, mert az ott tartózkodó embereket a sötétség rejti el. 2014. május 25-e, vasárnap este volt Európában. Az európai városok utcáin az emberek kijöttek a színházakból és a koncerttermekből, eldobták a mozikban vásárolt popcorn-zacskók összegyűrött maradékát. Egyesek ismerős utcákon otthonuk felé ballagtak, mások még egy lefekvés előtt utolsó sör lehetőségeit mérlegelték. "Holnap hétfő és munkanap" - gondolta a Nagy Rendező. Ásított egyet és becsukta felhőablakát.
