Hol a Populizmus mostanában? A jól fűtött, meleg szobákban! A washingtoni Fehér Házban, a budai Várban, Miniszterelnökségen, választási kampányban. Népszerű posztokban, szorgos like-okban, szövegbuborékban és hamisított fotókban, vezérek cikkeikben, drága villák parkolóházában álló fekete Mercedesek fehér bőrüléseinek ráncaiban. A Populisták alakuló Világköztársaságában. Ott van a Kreml arannyal futtatott ajtói mögött, ott a hódmezővásárhelyi képviselő-testület ülésein, a Csíki sör habjában, Házelnök nem-van bajuszában, évértékelő beszédekben, hétköznapi politikában, kis-súlyúnak szánt kirúgásokban, de amelyektől megbillen az emberi élet, civil szervezetekről könnyelműen kimondott ítéletekben, mindig újrafűtött lázban, a kis és a nagy politikában, média-tulajdonos-váltásban, az izzadtságosan összerakott híradók hírfolyamában, elhallgatásokban és heves gesztikulációkkal kísért beszélgetésekben, összeesküvés-elméletekben és a megismételt bokszmeccsekben, a „Sorosozásban”, vagyis pongyola mondatok és okos szavak közötti meccsben a megsorozott szavak első, második, harmadik menetében, a végső pontozásban, a pontozók által kihozott eredményben, az orrba vágottság miatti vérzésben. Ott a Populizmus az alapvetésben, a választóknak adott ultimátumokban, stand-up comedy-vá silányított kormányzásban, eltüntetett miniszterek hiányában a himi-humi magyar tévékben szónokoló szakértők szavában, az aláírásgyűjtésekben és az aláíró tollba belefagyott tintában, az összegyűjtött aláírásokat tartalmazó borítékok kidobásában, füttyszó trillájában és a füttyszó ellen épített azon kordonokban, amelyek nem védenek a hang terjedése ellen. A Populizmus hideg ugyanis, befagy a tinta, deresedik a kedv, megfagy a mosoly, zúzmarás lesz a levegőben lebegő trilla. Ott van már a Populizmus a gazdagok házában és hiszik, amint velük pezsgőt iszik. A kunyhókból, a visszafizethetetlen hitelekből épített kalibákból, „a munkásosztály rakétasilóiból” a pesti panelekből, ahol korábban lakott Budára megérkezett, a politikai nincstelenek ajkáról ide beköltözött és ott lakik most. Ott van a kormány által megrendelt és adóforintokból kifizetett óriásplakátokon. Politikusok játékaként, de a mi életünkkel generációkat tékozolnak el most a populisták. A politikai ruletten fiatal életek-sorsok vörösre-feketére, párosra-páratlanra (fetvozső!) lehet, hogy bejön, de lehet, hogy nem, a szerencse forgandó, de a populisták szerint forgatható. Ott van már a populizmus a miniszterelnöki szobában, ott lesz majd a Várba beépítendő kivagyi termekben is, a józsefvárosi játszmákban, kinn vidéken, benn a Fő-városban, indok nélkül megszüntetett költségvetési intézmények közalkalmazottjainak felmondó levelében, a romokra felhúzott közalapítvány kuratóriumában, és a botrányos működése körüli hallgatásokban. Ott van az ellen-véleményekben és a választható módszerek közül mindig egyformán kiválasztott egyetlenben, a metró száguldásában és megtorpanásaiban Budapesten, a köztéri óra járásában (vagy nem-járásában), elitek egymást vádló összekacsintásaiban, ott van a közbeszédben, fertőzésként terjed az interneten, populizmus-vírusirtók iránti keresletekben és hiányokban. Elromlott életekben, tehetetlenségekben, elmenekülésekben, eltitkolt visszaérkezésekben.

Hol a Populizmus mostanában? A jól fűtött, meleg szobákban. A nacionalista nemzetgazdaságban, a protekcionizmusban és az elferdített igazságokban, az alternatív tényekkel operáló megszólalásokban és a tényeket mellőző gondolkodásban. A tényekhez ragaszkodók ócsárlásában és a nem-populisták szapulásában, a tudomány embereinek mellőzésében, a zavaros vizek fölött körültekintően át-igyekvők által kiépített hidak tudatos lerombolásában és zavaros vizekbe fojtásában, mű-balhék piszkos vizeinek hullámokká nagyításában és az igazi balhékról szóló közlések elhallgattatásában. Ott van a populizmus a kritikáiban és ebben a szövegben, az ellenben és a véletlenben, a vétlenben és a vértelenben, az sebeitől elvérzettben és a sebekből kigyógyított áldozatban, az egészségesnek mondott ételek miatt szerzett fertőzésekben és a fertőzés megelőzését szolgáló vakcinák elutasításában, a hazai égtájak alatt más égtájak tájékozódási pontjait keresőkbe (a populisták csillagtérképe az északi féltekén a déli félteke csillagvilágára tájolt, így vitorláznak át a Világ tengerén!). A térképek kiforgatásában ott van és ott a lekonyuló kedvben, itt van már Budán és Pesten, a lakótelepeken és a terézvárosi polgárházak lepergő vakolatában, a tulajdonosi közgyűlések mondanivalójában.

Ha most nézek fel a képernyőről, akkor a Telefon Bisztró („Múlt század eleji hangulat! 80 férőhely két szinten!” /sic!/) falaira látok és ott a századfordulós Budapestről készített fotókra, whiskys dobozokból készített fali dekorációra, a pultnál az impozáns pálinka választék üvegeire (Márton és Lányai!) egyaránt rálátok most és a szombat este hullámai által éppen e partra kisodort vendégekre látok és kéretlenül is belehallgatok a beszélgetéseikbe, hogy mindenki magyarul beszél most itt: ez nekem egy nagy élmény. De nem mondom el ezt most senkinek. Másfél napja vagyok itthon, jöttem-mentem a budapesti utcákon, találkoztam régről ismert, kedves emberekkel, mint az szokás, beszélgettem és hallgattam, kérdeztek és válaszoltam, kérdeztem és válaszoltak, egy hengeralakra összehajtott HVG-el csapkodtam várakozás közben a térdem, ahogyan a villamosra vártam - és ez egy rossz szokás - a Mechwart-liget előtti villamosmegállóban és a címlapon egy bilincsbe vert gyermek-kéz volt (ezt tekertem össze) és valahogyan ez a poszt jutott eszembe. Lejegyeztem.